Titokzatos ősi gombák a mítoszokban és legendákban: szenteknek tartották, féltek tőlük, sőt imádták az ókori civilizációkban

Számos ősi szöveg, legenda és mítosz említi az őseink számára létfontosságú szent gombákat. Az ókori civilizációk csodálták, rettegtek tőlük...

Számos ősi szöveg, legenda és mítosz említi az őseink számára létfontosságú szent gombákat. Az ókori civilizációk csodálták, rettegtek tőlük, sőt imádták a gombákat.

A gombák titokzatos biológiájuk miatt ősidők óta felkeltették érdeklődésünket. Nem világos, hogy az ókori emberek hogyan tudtak különbséget tenni a mérgező és az ehető gombák között.

Carl de Borhegyi kutató szerint a gomba szó évszázadokra nyúlik vissza, és soha nem volt pontosan meghatározva. A "gomba" kifejezés és változatai a francia "mousseron" szóból származhattak a moha (mousse) vonatkozásában. A gombákat a növények közé sorolják, de nincs bennük klorofill.

A klorofill a növények zöld anyaga, amely fotoszintézis révén növényi táplálékot állít elő a napfényből.

Tudományos neve gombák, a görög "mykes" szóból származik, és bár a növényvilág részei, szaporodásuk spórákkal, mikroszkopikus sejtekkel történik, amelyeket a gomba hatalmas mennyiségben hullajt a földre.

Gomba mitológia: Ősi hiedelmek a gombákról és kapcsolatukról az istenek fiaival

Az ókori egyiptomiak például azt hitték, hogy különleges kapcsolat van a gombák és az istenek között. Az ókori egyiptomiak azt mondták, hogy a vadon élő gombák az "istenek fiai," amelyeket villám küld a Földre. Ezért csak a fáraók ették őket.

Az ókori egyiptomi hieroglifák azt mutatják, hogy a fáraók úgy gondolták, hogy a gombák szent gyógynövények, amelyeket fogyasztva halhatatlanná válhatnak.

Az ókori görögök kevésbé lelkesedtek a gombákért. A görögök féltek a gombáktól, és veszélyesnek tartották őket, mert mérgezőek. A római civilizációban azonban a gomba, bár kulináris tulajdonságai miatt nagyra becsülték, a halálgomba szimbólumává vált.

A rejtélyes mezoamerikai gombakövek

Mezoamerikában gombakultusz volt. Számos ősi szoborral találkozunk, amelyek embert vagy istent ábrázolnak, akiket gombákhoz hasonlítanak. Egyes kutatók azt sugallták, hogy a kövek egy kábító gomba-kultuszt képviselnek Mezoamerikában, de nincs bizonyíték arra, hogy valaha is létezett volna ilyen kultusz.

A gombakövek Mexikóban, Guatemalában és Amerika más helyein találhatók. Valamilyen ismeretlen okból a gombakövek készítése évszázadokkal azelőtt megszűnt, hogy Kolumbusz Amerika partjára érkezett.

A mezoamerikai gomba-kultuszt tanulmányozó szakértők bizonyítékot találtak arra, hogy a hallucinogén Amanita muscaria gombát és a Psilocibin gombát is istenként imádták és tisztelték az ókori Mezoamerikában.

Ezeket a szent gombákat ügyesen bekódolták az újvilág vallásos művészetébe, ezért nagyon alaposan meg kell vizsgálnunk a gomba-ábrázolásokat.

Soma például egy titokzatos növény, amelyet több mint 100-szor említenek a Rigvédában, ami talán gomba volt.

A tudósok még mindig vitatják a Rigvédában több mint 100 alkalommal említett, Soma nevű rejtélyes növény valódi kilétét. A Rigvéda úgy írja le a Somát, mint egy kis vörös növényt, amelynek nincsenek levelei, nincsenek gyökerei és virágai, de lédús és húsos szára van.

Ez az egyetlen növény/ital, amelyet az emberi kultúra történetében imádtak. Míg a Somáról szóló himnuszok az idők során eljutottak hozzánk, Soma botanikai kiléte továbbra is rejtély.

A Soma a világegyetem legértékesebb folyadékának számított. Ezért minden védikus rituálé nélkülözhetetlen eleme volt, minden istennek, különösen Indrának, a harcos istennek való áldozatoknál használták. Állítólag istenek fogyasztották az italt, hogy fenntartsák halhatatlanságukat.

Ebből a szempontból a Soma hasonlít a görög ambróziához (az amrita szóval rokon), mert ez volt az, amit az istenek ittak, és ez segítette őket istenséggé lenni. Indrát és Agnit (a tűz isteni ábrázolása) úgy ábrázolják, mint akik bőséges mennyiségben fogyasztják a Somát.

Robert Gordon Wasson az "Árják Somája" című könyvében ezt írja: "Miért hívták ezt a növényt 'Somának'? Senki sem tudja. Személyazonossága körülbelül 3000 évvel ezelőtt elveszett, amikor a papok felhagytak vele."

Az indoárják legkorábbi liturgikus kompozícióit brahmanáknak nevezik. Említik a szertartás során Somaként használt helyettesítőket, de nem írják le az eredeti növényt.

A Soma egyesek szerint egy gomba volt, az Amanita muscaria (légyölő galóca). Ez a lángoló vörös gomba, melynek kalapján fehér foltok vannak, egész Észak-Európában és Szibériában ismerős.

A közelmúltig számos észak-szibériai törzs imádatának központi eleme volt, ahol a sámánok fogyasztották.

Halálos növényként szerzett hírneve nyugaton kiváló példája annak, hogy egy tabu tartósan túlélte azt a vallást, amelyből létrejött. A legkonzervatívabb szibériai légyölő galóca használói között egészen a közelmúltig az a hiedelem uralkodott, hogy csak a sámán és tanítványa fogyaszthatja büntetlenül a légyölő galócát: a többiek biztosan meghalnak.

A régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy a hallucinogén gombákat - amelyek a paleolitikumból származnak - titokzatos és vallási rituálékban használták.

Az Amanita muscariát a szibériai népek közösen használták szertartásokon és összejöveteleken. A sámánok arra is használták, hogy kapcsolatba lépjenek a halottak szellemeivel, jóslásban és álmok értelmezésében.

A gyógygombák használata keletről, a kínai orvoslás taoista hagyományából származik.

A gombát az ókorban gyógyszerként is használták. Kelet-Európában a gomba a gyógyászati ​​célokra használt étrend létfontosságú részét képezi. Ahogy láthattuk, hogy a gombák jelentős szerepet játszottak őseink életében, hiszen világszerte találkozunk a gombával kapcsolatos ősi szimbolikával. (1)

(1) - https://www.ancientpages.com/2023/04/26/