A Naprendszer "szellemfénye" új adalék lehet szerkezetének megértéséhez, de a forrása továbbra is rejtély

Naprendszerünkben titokzatos "szellemfényt" találtak, amely akkor is fennmarad, ha más fényforrásokat, például a csillagokat és bo...

Csillagászok egy olyan gravitációs teleszkópot akarnak építeni, amivel közvetlen és részletes képet kaphatnak a sok száz fényévnyire lévő bolygókról

A NASA Hubble teleszkópja felfedezte a valaha látott legtávolabbi csillagot, az Earendelt

Kolosszális lökéshullámot fedeztek fel az űrben, ami sokkal nagyobb, mint az egész galaxisunk

Naprendszerünkben titokzatos "szellemfényt" találtak, amely akkor is fennmarad, ha más fényforrásokat, például a csillagokat és bolygókat kivonják.

A felfedezésre akkor került sor, amikor a csillagászok rászánták magukat arra, hogy megvizsgálják, milyen sötét lehet az űr. Ezt a NASA Hubble Űrteleszkópja által készített 200 000 felvétel átvizsgálásával tették meg, melyekből kivontak minden látható fényt, de egy apró többlet mégis megmaradt.

A tudósok nem tudják biztosan, honnan jön a fény, de feltételezik, hogy a forrás egy korábban ismeretlen gömb, amely üstökösök porából áll, és amely visszaveri a napfényt.

Ha megerősítik, akkor a kutatók szerint ez a porhéj új kiegészítője lesz a Naprendszer ismert architektúrájának.

Ez a felfedezés a 2021-ben végzett kutatásra épül, amikor a csillagászok egy másik csoportja a NASA New Horizon nevű bolygóközi űrszondájának adatait használta fel az ég hátterének mérésére.

A New Horizon szintén észlelt egyfajta izzást a Naprendszer körül, de mivel a szonda több mint 6 milliárd kilométerre volt a Naptól, a mai napig rejtély, hogy mi okozta.

Számos elmélet létezik a sötét anyag bomlásától a távoli galaxisok hatalmas, láthatatlan populációjáig.

Tim Carleton, az Arizona Állami Egyetem (ASU) munkatársa egy nyilatkozatában azt mondta : "Ha az elemzésünk helyes, egy másik porkomponens van köztünk és azon távolság között, ahol a New Horizons méréseket végzett." (1)

"Ez azt jelenti, hogy ez valami extra fény a naprendszerünkben."

Carleton továbbá azt is kifejtette, hogy mivel a fény a távolsága miatt halványnak tűnt a New Horizons adataiban, a ragyogásnak a Naprendszer határain belülről kell származnia.

"Ez egy új elem lehet a Naprendszerben, amelyet feltételeztek, de mennyiségileg eddig nem mértek," - mondta.

Ez vezetett a közelmúltban a Hubble használatához, amely körülbelül 570 kilométerre található a Föld felszíne felett.

A Hubble veterán csillagásza, Rogier Windhorst, szintén az ASU-tól kijelentette: "A Hubble archívumában lévő képeken látható fotonok több mint 95 százaléka a Földtől kevesebb mint 4,8 milliárd kilométeren belülről származik."

"Az űrtávcső korai napjai óta a legtöbb Hubble-felhasználó elvetette ezeket az égbolt-fotonokat, mivel a Hubble képeken látható halvány, különálló objektumok, például csillagok és galaxisok érdekelték őket."

"De ezek az égbolt fotonok fontos információkat tartalmaznak, amelyek a Hubble egyedülálló képességének köszönhetően kinyerhetőek, és nagy pontossággal mérték a halvány fényerőt három évtizedes élettartama során."

A Hubble, a NASA, az Európai Űrügynökség és a Kanadai Űrügynökség közös projektje, több mint három évtizede figyeli az univerzumot.

Több mint 1,5 millió megfigyelést végzett a világegyetemről, és több mint 18 000 tudományos közleményt publikáltak adatai alapján.

A távcső körülbelül 27 000 kilométer/órás sebességgel kering bolygónk körül alacsony Föld körüli pályán, körülbelül 570 kilométeres magasságban, valamivel magasabban, mint a Nemzetközi Űrállomás.

A floridai Kennedy Űrközpontból 1990 áprilisában elindított Hubble az öregedés egyre több jelét mutatja, annak ellenére, hogy a NASA űrsikló korszaka során az űrhajósok számos javítást és frissítést végeztek rajta.

A teleszkóp nevét a híres csillagászról, Edwin Hubble-ról kapta, aki 1889-ben született Missouri államban, és felfedezte, hogy az univerzum tágul, és ennek ütemét is meghatározta. (2)

(1) - https://www.nasa.gov/feature/goddard/2022
(2) - https://www.dailymail.co.uk/sciencetech/art