Mi az a nullponti energia és hogyan oldhatná meg a világ problémáit?

Az energia soha nem szűnik meg probléma lenni az emberek számára, mindaddig, amíg fajunk folyamatosan növekszik és bővül. Nincs hiány tudóso...

Az energia soha nem szűnik meg probléma lenni az emberek számára, mindaddig, amíg fajunk folyamatosan növekszik és bővül. Nincs hiány tudósokból és mérnökökből, akik olyan megoldásokkal próbálkoznak, amelyek segíthetnek elkerülni a katasztrofális energiahiányt.

Ezen ötletek némelyike eléggé megvalósíthatónak tűnik, például a megújuló energiaforrásokra való átállás, mint a szél és a napenergia. Néhányuk hihetetlenül távoli és valószínűleg lehetetlen, mint a hidegfúzió.

És van néhány ötlet, ami kifejezetten ígéretes, és ha igaz, akkor lényegében megváltoztathat mindent, amit az emberi civilizációról tudunk és amit szeretünk benne.

A nullponti energia, más néven alapállapoti energia lehet a legnagyobb ajándék, amit a kvantumvilág valaha is adhat nekünk. Mellékterméke annak, hogy a szubatomi részecskék valójában nem úgy viselkednek, mint az egyes részecskék, hanem mint a hullámok, amelyek folyamatosan lebegnek a különböző energiaállapotok között.

Ez azt jelenti, hogy még az űr látszólag üres vákuuma is valójában a létezés és nemlétezés között ingadozó virtuális részecskék hullámzó tengere, és ezek az ingadozások energiát igényelnek.

Ha tényleg annyi energia van ezekben az ingadozásokban, mint azt néhány - bár határozottan nem minden - fizikus hiszi, és ha valaha is megtanulhatnánk, hogyan kell kihasználni ezt a jelenséget, akkor páratlan energiaforráshoz juthatunk.

A nullponti energia több Nap erejével táplálhatná a bolygót, megkönnyítve ezzel a Föld energiaproblémáinak végső és örök megoldását, vagy a Naprendszeren túl történő utazást, és elfoglalva a helyünket a csillagok között.

Azt azonban csak találgathatjuk, hogy valójában mennyi energiát tartalmaz a vákuum, a legendás fizikusokok között komoly nézeteltérés van ebben a kérdésben. Richard Feynman és John Wheeler úgy számolt, hogy a vákuum nullponti sugárzása olyan erős, hogy még egy kis csészényi mennyiség is elegendő lenne ahhoz, hogy felforralja a Föld összes óceánját.

Albert Einstein általános relativitáselmélete azonban azt sugallja, hogy a nullponti sugárzás "gravitál," -kiterjed az egész világegyetemre, és gyenge erővé mérséklődik.

Egyszerűen fogalmazva, nem ismerünk eleget az univerzumról ahhoz, hogy rájöjjünk, vajon a nullponti energia vagy vákuumenergia valóban elképesztő erejű energiaforrás.

Tegyük fel, hogy a vákuumenergia valódi és látványos, és talán egyszer megtanulhatjuk, hogyan kell ezt az energiát kihasználni. Hogy nézne ez ki, és mit tehetnénk vele?

Talán a legegyértelműbb alkalmazás a szupergyors űrrepülés lenne, amely segítségével csupán órák vagy percek alatt átutazhatnánk a Naprendszeren. A NASA tudósai olyan akkumulátorok és motorok kifejlesztését vizsgálták, amelyek elméletileg óriási mennyiségű energiát tudnak előállítani, ha a nullponti energiarendszer a kvantummechanika Casimir-effektusán alapul.

Ez a hatás kicsi, de ha mód van ezeknek a nagyon kis léptékű erőknek a megfigyelésére és kihasználására, akkor potenciális energiaforrásként működhetnek, hogy lehetővé tegyék az űrhajók mozgását az űrben.

Mindazonáltal nem teljesen világos, hogy ez működhet-e valós környezetben, ezért sokkal több kísérletre lenne szükség annak igazolására, hogy ez az erőforrás életképes. (1)

(1) - https://www.inverse.com/article/35077