A legújabb genetikai vizsgálatok szerint ez lehet Attila és félelmetes hun birodalmának valódi eredete

A hunok, egy nomád nép, akiknek neve a könyörtelen harcosok képét idézi fel, akik végigsöpörtek az ősi Európán, a történelem egyik legrejtél...

A hunok, egy nomád nép, akiknek neve a könyörtelen harcosok képét idézi fel, akik végigsöpörtek az ősi Európán, a történelem egyik legrejtélyesebb erői közé tartoznak.

Az V. században legnagyobb uralkodójuk, Attila vezetésével hatalmas birodalmat hoztak létre, amely rettegést keltett a rómaiak szívében, és kulcsszerepet játszott a Nyugatrómai Birodalom bukásában. A hunok hirtelen jelentek meg Európában a 370-es években, és bár hatalmuk rövid életű volt, örökre nyomot hagytak a kontinensen. De honnan származtak?

Évszázadok óta vitatkoznak a történészek és régészek eredetükről, sokan a Hsziungnu néppel való kapcsolatot feltételezik - ezen nomád törzsekből álló szövetség a Kr.e. 3. századtól a Kr.u. 1. századig uralta Kelet-Ázsia sztyeppéit. Most azonban úttörő genetikai kutatások új megvilágításba helyezik ezt a rejtélyt, feltárva Attila félelmetes birodalmának valódi származását.

A Hsziungnu nép a Mongóliai-fennsíkon uralkodott Kelet-Ázsiában, míg birodalmuk körülbelül Kr.u. 100 körül széthullott. Három évszázaddal később a hunok megjelentek Európában, felvetve a kérdést, hogy vajon e két nép között van-e kapcsolat. A Hsziungnu hanyatlása és a hunok érkezése közötti 300 éves szakadék hosszú ideje vita tárgya: vajon a Hsziungnu leszármazottai nemzedékeken át nyugat felé vándorolhattak, mígnem hunokká lettek?

Ennek megválaszolására genetikusok, régészek és történészek egy ambiciózus kutatásba kezdtek, amelyben 370 egyén DNS-ét elemezték egy 800 éves időszakból, a Kr.e. 2. századtól a Kr.u. 6. századig. A minták kulcsfontosságú területekről származtak: a mongóliai sztyeppéről, Közép-Ázsiából és a Kárpát-medencéből, ahol a hunok végül megtelepedtek.

A kutatók 35 újonnan szekvenált genomot vizsgáltak, beleértve a Kr.u. 3-4. századi kazahsztáni és az 5-6. századi Kárpát-medencei (mai Magyarország területén található) temetkezési helyek maradványait. Ezek között különösen figyelemre méltóak voltak a "keleti típusú" temetkezések - azok a sírok, amelyek sztyeppei hagyományokat őriztek, és amelyeket gyakran nomád népekkel, például a hunokkal hoznak összefüggésbe.

Az eredmények, amelyeket a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban publikáltak, árnyalt képet festenek. (1) Bár a hunok érkezése nem hozott magával jelentős kelet-ázsiai vagy sztyeppei népességnövekedést a Kárpát-medencében, néhány egyén mégis kiemelkedett. Ők, akiket keleti típusú sírokban temettek el, jelentős kelet-ázsiai genetikai jegyeket hordoztak - ami utalhat származásukra.

Fejlett technikákat alkalmazva, amelyek az azonos származású DNS-szegmensek (IBD - identical-by-descent - származás szerint azonos) elemzésére épülnek, a kutatócsoport megdöbbentő kapcsolatot fedezett fel.

"Meglepetésként ért bennünket, hogy néhány, a hunok korszakából származó európai egyén IBD-kapcsolatot mutatott a késői Hsziungnu Birodalom legmagasabb rangú elitjeivel," - mondta Guido Alberto Gnecchi-Ruscone, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatója és a tanulmány egyik első szerzője. Az egyik ilyen kapcsolat egy hun kori egyént kötött össze a valaha talált legnagyobb Hsziungnu sírépítmény lakójával - a birodalom legfelsőbb elitjének fenntartott temetkezési hellyel. Ez arra utal, hogy Attila hunjai közül néhányan közvetlenül a Hsziungnu elit felső köreiből származhattak, áthidalva a 300 éves időbeli szakadékot.

A hunok genetikai története azonban korántsem egyszerű. Bár léteznek elit szintű kapcsolatok, a hun birodalom európai lakossága rendkívül sokszínű volt.

"A DNS- és régészeti bizonyítékok az ősi származások mozaikját tárják fel, ami inkább egy összetett mobilitási és interakciós folyamatra utal, semmint egy tömeges vándorlásra," - magyarázta Rácz Zsófia, a budapesti Eötvös Loránd Egyetem kutatója és a tanulmány egyik első szerzője. Ezzel szemben az avarok - akik két évszázaddal később érkeztek Európába, miután birodalmukat a törökök szétzúzták - erős kelet-ázsiai genetikai jegyeket hordoztak. A hunok nyugatra vándorlása viszont lassabb, fokozatosabb és integráltabb folyamat volt. Őseik nemzedékeken keresztül keveredtek Eurázsia helyi népességeivel, így Attila hatalomra kerüléséig egy genetikailag sokszínű birodalom alakult ki.

Ez a fokozatos migráció magyarázza, hogy a hunok miért tűntek fel hirtelen az európai történelem színpadán. Távolról sem egy váratlan invázióról volt szó - nyugati irányú mozgásuk évszázadokon át zajlott, közben fokozatosan beolvadtak a helyi közösségekbe, mígnem egy erőteljes katonai hatalommá kovácsolódtak, amely végül Rómát is kihívás elé állította.

"Attila hun ősei sok nemzedéken keresztül haladtak nyugat felé, és közben keveredtek az eurázsiai népességekkel," - jegyezte meg Walter Pohl, az Osztrák Tudományos Akadémia kutatója és a tanulmány társszerzője. Miután megerősödtek, a hunok katonai fölényüket kihasználva uralták szomszédaikat, ezzel megalapozva hírnevüket, mint egy hirtelen és megállíthatatlan fenyegetés.

A HistoGenes projekt részeként készült tanulmány szélesebb összefüggéseket kínál annak megértéséhez, hogyan alkalmazkodtak az ősi társadalmak az újonnan érkezőkhöz. A Kárpát-medencében a hunok átalakították a politikai viszonyokat, genetikai hatásuk azonban a kivételes elit temetkezéseken kívül korlátozott maradt.

"A lakosság egésze túlnyomórészt európai eredetűnek tűnik, amely tovább vitte a helyi hagyományokat, miközben némi újonnan érkezett sztyeppei hatás is megjelent," - mondta Zuzana Hofmanová, a Max Planck Intézet társszerzője. Ez a kulturális és genetikai keveredés rávilágít a hunok kettős szerepére, mint hódítók és integrálódó népesség.

Johannes Krause, a Max Planck Intézet Archeogenetikai Osztályának igazgatója és a tanulmány egyik társszerzője szerint a kutatás azt mutatja meg, milyen hatékonyan lehet a genetikát a régészettel és történelemmel ötvözve évszázados vitákat lezárni.

"Tágabb nézőpontból ez a kutatás megmutatja, hogy a legmodernebb genetikai elemzések miként oldhatják meg az ősi népességek összetételéről és eredetéről szóló évszázados kérdéseket," - mondta. A Hsziungnu elit és egyes európai hunok közötti közvetlen kapcsolatok feltárása tovább mélyíti megértésünket a Kelet- és Nyugat-Eurázsiát egykor összekötő hatalmas hálózatokról.

Attila birodalma, bármilyen félelmetes is volt, nem csupán katonai erejéből merítette hatalmát, hanem egy összetett migrációs és alkalmazkodási folyamatból is. Ez a kutatás rámutat, hogy a hunok sem egységes horda, sem váratlan történelmi anomália nem voltak, hanem egy olyan nép, amelyet évszázadokon át tartó vándorlás, keveredés és átalakulás formált.

Bár még mindig sok kérdés vár megválaszolásra, a Mongóliai-sztyeppétől a Kárpát-medencéig húzódó genetikai szálak egyre tisztább képet adnak a hunok valódi eredetéről - és azokról a dinamikus erőkről, amelyek Európa múltját alakították. (2)

(1) - https://www.pnas.org/doi/10.1073/
(2) - https://www.mpg.de/24237990/02