Miért költik a britek a fél vagyonukat luxus-túlélőcsomagokra?

Egy fárasztó munkanap után a legtöbben a sarki szupermarketbe sietnek friss zöldségért és húsért, a mai Nagy-Britanniában azonban egyre több...

Egy fárasztó munkanap után a legtöbben a sarki szupermarketbe sietnek friss zöldségért és húsért, a mai Nagy-Britanniában azonban egyre többen vannak, akik hazatérve egyenesen a padlásra vagy a garázsba mennek, ahol katonás rendben sorakoznak az oxigénmentesen lezárt, akár huszonöt évig is eltartható élelmiszeres vödrök.

Ami néhány éve még csak a hollywoodi katasztrófafilmek különc karaktereinek vagy a radikális preppereknek a hobbija volt, az a szigetországban a kétségbeesett középosztály legújabb fogyasztási trendjévé vált. A lakosság ugyanis tömegesen kezdett el vagyonokat költeni olyan vészhelyzeti csomagokra, amelyek hetekig, sőt hónapokig képesek biztosítani a túlélést egy esetleges áramszünet, kibertámadás vagy infrastrukturális összeomlás esetén.

Nem holmi poros konzervbabról és száraztésztáról van szó: a modern brit pánikvásárló prémium minőségű, fagyasztva szárított chilis babot, sajtos makarónit és teriyaki rizst halmoz fel, és ezért nem restell mélyen a zsebébe nyúlni.

A jelenség hátterében nem egy hirtelen jött, kollektív paranoia áll, hanem a brit kormány közvetett ösztönzése. Nemrégiben indult el a hivatalos "Be Ready" (Légy felkészült) kampány, amely arra figyelmeztette a lakosságot, hogy egy esetleges országos válsághelyzetre való tekintettel minden háztartásnak érdemes legalább három napra elegendő élelmiszert, vizet, valamint a digitális fizetési rendszerek összeomlása esetére készpénzt tartalékolnia.

Bár a hivatalos ajánlás mindössze hetvenkét órás önellátásra fókuszál, a lakosság körében ez a felhívás valóságos lavinát indított el. Sokan úgy érezték, ha a kormány már nyíltan beszél az infrastruktúra sérülékenységéről, akkor a baj sokkal nagyobb lehet, mint azt a hivatalos kommunikáció sejteti. Ráadásul a szakértők egy része is úgy véli, hogy a háromnapos készlet édeskevés, és egy komolyabb téli vihar, terrortámadás vagy hálózati összeomlás esetén legalább két hétre elegendő ellátmányra lenne szükség.

Azok a polgárok, akiknek sem idejük, sem szellemi kapacitásuk nincs arra, hogy tételesen, áruházról áruházra járva válogassák össze a tartós élelmiszereket, a kényelmesebb és kétségkívül drágább utat választják: a kész túlélőcsomagokat. A piac azonnal reagált a megnövekedett igényekre, a szektorból érkező hírek szerint az eladások az elmúlt hetekben a négyszeresére ugrottak.

Olyan elképesztő roham indult meg a szakboltokban, hogy a raktárkészletek teljesen kimerültek, a kereskedők pedig képtelenek olyan gyorsan feldolgozni a megrendeléseket, ahogy az áru beérkezik a gyárakból. Érdekesség, hogy az egyik piacvezető brit cég eredetileg extrém kalandoroknak, az Antarktiszt átszelő felfedezőknek és óceáni vitorlázóknak szállított speciális élelmiszereket, ám ma már a hétköznapi, külvárosi családok jelentik a leggyorsabban növekvő ügyfélkörüket.

A vásárlók motivációja sokféle, de a fő érv a kényelem és a hosszú távú megnyugvás. Egyetlen tranzakcióval letudható az egész család biztonsága, a megvásárolt csomagokat pedig egyszerűen be lehet süllyeszteni a pincébe vagy a gardrób mélyére, és akár évtizedekre elfelejteni. A termékek szavatossági ideje ugyanis gyakran a 2050-es évekig nyúlik. Ez a rendkívüli tartósság a fagyasztva szárításnak köszönhető.

A hagyományos dehidratálással ellentétben itt az ételeket először teljesen megfőzik, majd egy vákuumkamrában hirtelen vonják ki belőlük a vizet. Ez az eljárás nemcsak a mikrobiológiai romlást akadályozza meg, de szinte tökéletesen megőrzi a fogások eredeti tápanyagtartalmát, textúráját és ami a legfontosabb, az ízét is. Amikor eljön a szükség órája, nincs szükség konyhai bűvészkedésre, csupán egy kis meleg vagy hideg vizet kell hozzáadni az alaphoz, és perceken belül fogyasztható a meleg, laktató vacsora.

Persze a luxusszintű felkészültségnek megkérik az árát. Egyetlen személy hat hétre elegendő, napi két bőséges étkezést biztosító alapcsomagja körülbelül 700 fontba, azaz több mint háromszázezer forintba kerül. Ha valaki rövidebb időre tervez, egy egyhónapos csomagot – napi egy főétellel és desszerttel – már 355 fontért is hazavihet.

A skála másik végén azonban a csillagászati összegek állnak: egy prémium, minden igényt kielégítő, négyszemélyes családra szabott, egy évre elegendő vészhelyzeti kalóriamennyiségért nem kevesebb, mint 34 500 fontot, vagyis egy új autó árát kérik el a kereskedők.

A vevők mégis kifizetik ezeket az összegeket, mert az élelmiszerre egyfajta "biztosításként" tekintenek. Úgy gondolják, ahogy a lakásra vagy az autóra is kötnek biztosítást annak reményében, hogy sosem lesz rá szükség, úgy az élelmiszer-tartalék is egy olyan befektetés, amelynél a legnagyobb boldogságot az jelenti, ha végül a szavatossági idő lejárta után, harminc év múva érintetlenül kell kidobni.

Az élelmiszer-felhalmozási lázzal párhuzamosan egy másik, talán még kritikusabb piac is felrobbant: a vízszűrési eszközöké. A szakértők és a kereskedők is arra figyelmeztetnek, hogy míg élelem nélkül hetekig kihúzza az emberi szervezet, tiszta ivóvíz hiányában napok alatt visszafordíthatatlan folyamatok indulnak meg. Ennek hatására a britek elkezdték felvásárolni a hordozható, személyi vízszűrő szívószálakat és a nagyobb, gravitációs elven működő szűrőrendszereket.

Ezek a zseniális és kompakt eszközök képesek arra, hogy a folyókból, patakokból vagy akár egy esővizes hordóból származó, kezeletlen vizet is azonnal biztonságos, mikrobiológiailag tiszta ivóvízzé alakítsák. A kereslet itt is minden korábbi rekordot megdöntött; a kereskedők beszámolói szerint még a koronavírus-járvány legpánikosabb időszakaiban sem láttak olyat, hogy néhány nap alatt több száz szűrőeszközt kapkodjanak el az online áruházak virtuális polcairól.

Ez a modern prepper-hullám jól mutatja, hogyan változott meg a társadalom biztonságérzete a globális és lokális válságok korában. A britek már nem bíznak vakon abban, hogy az állami ellátórendszerek, a folyamatosan működő elektromos hálózatok és a digitális banki szolgáltatások örökké és zökkenőmentesen fognak működni.

A kényelemből vásárolt, méregdrága túlélőcsomagok egyszerre jelképezik a jövőtől való egzisztenciális félelmet és a modern ember azon törekvését, hogy a kontrollt még a legkaotikusabb helyzetekben is a saját kezében tartsa.

Hogy a történelem végül a túlbiztosított polgárokat vagy a legyintő szkeptikusokat igazolja-e, azt nem tudhatjuk, mindenesetre a brit padlásokon és pincékben most olyan élelmiszer-arzenál pihen, amely egy kisebb hadseregnek is becsületére válna. (1)

(1) - https://www.dailymail.com/sciencetech/