Túl a zsírégetésen: Mi történik valójában a testünkben egy többnapos koplalás során?

Az emberiség történetét végigkísérte az élelem időszakos hiánya. Őseink számára a koplalás nem tudatos döntés, hanem a kiszámíthatatlan körn...

Az emberiség történetét végigkísérte az élelem időszakos hiánya. Őseink számára a koplalás nem tudatos döntés, hanem a kiszámíthatatlan környezetből fakadó mindennapi valóság volt.

Szervezetünk úgy fejlődött ki, hogy képes legyen elviselni a napokig tartó éhezést, és belső raktáraiból tartsa fenn az életfunkciókat. Napjainkban a böjtölés reneszánszát éli: milliók követik kulturális, vallási, egészségügyi vagy éppen súlycsökkentési célból. Az időszakos böjtölés rendkívül népszerűvé vált, és a hívei gyakran hangoztatják, hogy a súlyvesztésen túlmutató, mélyreható egészségügyi előnyökkel jár.

Egy 2024-ben, a tekintélyes Nature Metabolism szaklapban megjelent úttörő kutatás azonban rávilágított arra, hogy a valóban látványos és rendszerszintű biológiai átalakuláshoz jóval több időre van szükség, mint azt korábban gondoltuk.

A Queen Mary Egyetem Precision Healthcare University Research Institute (PHURI) és a Norvég Testnevelési és Sporttudományi Főiskola kutatói által vezetett vizsgálat feltárta, hogy a tartós éhezés nem csupán a zsírégetést fokozza, hanem összehangolt, az egész testre kiterjedő molekuláris változásokat indít el, amelyek legjelentősebb hatásai csak körülbelül három napos teljes kalóriamegvonás után válnak láthatóvá.

A modern orvostudomány régóta tudja, hogy a böjtnek komoly terápiás értéke lehet. Bizonyos formáit már évtizedekkel ezelőtt sikerrel alkalmazták olyan krónikus állapotok kezelésében, mint az epilepszia vagy a reumatoid arthritisz. A folyamat hátterében álló pontos molekuláris mechanizmusok azonban sokáig homályban maradtak.

Amikor normál körülmények között táplálkozunk, a szervezetünk az ételekből származó glükózt használja elsődleges energiaforrásként. Ha ez a külső forrás megszűnik, a test fokozatosan átáll a belső tartalékok, vagyis a tárolt zsír lebontására. Ezt az alapvető anyagcsere-változást a tudomány már részletesen leírta. Az viszont rejtély volt, hogy a tartós koplalás milyen hatást gyakorol a test többi részére, és hogy ezek a változások hosszú távon előnyösek, károsak, vagy esetleg mindkettő egyszerre.

A válaszok megtalálásához a kutatók a modern fehérjeanalízis (proteomika) módszerét hívták segítségül. A fehérjék a szervezetünk igazi igáslovai: ők építik fel a szöveteket, irányítják a kémiai reakciókat, és közvetítik a sejtek közötti létfontosságú jeleket. Ha egyszerre több ezer fehérje szintjét mérjük meg a véráramban, az olyan, mintha egy pillanatképet kapnánk arról, hogyan működnek a különböző szervek és biológiai rendszerek egy adott pillanatban.

A vizsgálat során tizenkét egészséges önkéntest követtek nyomon, akik egy hétnapos, kizárólag vízfogyasztással járó böjtöt teljesítettek. A résztvevőket a kutatók mindennap szigorú megfigyelés alatt tartották. Körülbelül háromezer különböző vérfehérje szintjét mérték meg a böjt megkezdése előtt, a koplalás teljes ideje alatt, valamint azután is, hogy az alanyok újra elkezdtek szilárd táplálékot magukhoz venni.

Az így kapott hatalmas fehérjeadatbázist a kutatók nagy populációs tanulmányokból származó genetikai információkkal kombinálták. Ez a módszer lehetővé tette számukra, hogy ne csak magukat a változásokat regisztrálják, hanem megjósolják a mögöttes biológiai útvonalak módosulásának lehetséges egészségügyi következményeit is.

Ahogy az várható volt, a koplalás első két-három napjában a szervezet látványosan elfordult a glükóztól, és a tárolt zsírt kezdte el fő energiaforrásként hasznosítani. A hétnapos ciklus végére a résztvevők átlagosan 5,7 kilogrammot veszítettek a testsúlyukból. Ez a súlycsökkenés azonban nem kizárólag zsírból történt, hanem az úgynevezett zsírmentes tömegből is, amely magában foglalja az izomszövetet és más, magas víztartalmú sejtes struktúrákat.

Amikor a koplalás véget ért, és az önkéntesek visszatértek a normál étkezéshez, a kutatók érdekes jelenséget tapasztaltak: három nappal az újratáplálás megkezdése után a résztvevők összsúlya továbbra is elmaradt a kiindulási szinttől, ám az elveszített izom- és zsírmentes tömeg szinte teljes egészében visszatért, miközben a zsírtömeg csökkenése tartósnak bizonyult.

A tanulmány legmeglepőbb és legfontosabb felfedezése azonban az volt, ami a harmadik nap környékén történt. Ezen a ponton a kutatók hirtelen radikális és rendkívül jellegzetes változásokat észleltek a mérhető fehérjék szintjében szerte a testben.

A mintázat arra utalt, hogy a teljes kalóriamegvonás nem csupán az energiaellátás finomhangolását végzi el, hanem egy rendkívül koordinált, egész testet érintő védelmi és alkalmazkodási választ vált ki. A vizsgált háromezer fehérje mintegy egyharmada mutatott szignifikáns szintváltozást a böjt során, és ezek a hatások kivétel nélkül az összes főbb szerv működésével összefüggésbe hozhatók voltak.

Ezek a molekuláris eltolódások ráadásul meglepően egységesen és következetesen jelentkeztek az összes résztvevőnél. A tudósok olyan egyedi biológiai jeleket is azonosítottak, amelyeket önmagában a súlyvesztés ténye egyáltalán nem magyarázhatott.

Rendkívül izgalmas példa volt erre az agyban található neuronok szerkezeti megtámasztásáért felelős fehérjék szintjének megváltozása. A neuronok azok a speciális sejtek, amelyek az információkat továbbítják az idegrendszerben, a környezetükben lévő támasztófehérjék pedig kulcsszerepet játszanak a struktúrájuk és egészséges működésük fenntartásában.

Az, hogy a tartós éhezés közvetlen hatással van ezekre a strukturális elemekre, arra utal, hogy a többnapos böjtölés sokkal mélyebben befolyásolja az idegrendszeri folyamatokat, mint azt a puszta anyagcsere-változások alapján gondoltuk volna.

Claudia Langenberg professzor, a PHURI igazgatója kiemelte, hogy a tudomány történetében most először nyílt lehetőség arra, hogy molekuláris szinten, szervről szervre láthatóvá váljon, mi történik az emberi testben a koplalás során. Bár a böjt biztonságos körülmények között hatékony súlycsökkentő eszköz, a népszerű, rövidebb időszakokat felölelő diéták kapcsán gyakran emlegetett plusz egészségügyi előnyök a kutatás szerint egyértelmű feltételhez kötöttek.

A molekuláris bizonyítékok ugyanis azt mutatják, hogy ezek a mélyebb, sejtszintű védelmi mechanizmusok csak a harmadik nap után válnak aktívvá – vagyis lényegesen később, mint azt a szakemberek korábban feltételezték.

Ez az időzítési küszöb kulcsfontosságú, hiszen az időszakos böjtölés során az emberek jellemzően csak néhány órát vagy legfeljebb egy napot töltenek étel nélkül. A tanulmány eredményei alapján tehát a rövidebb böjtök nem feltétlenül váltják ki ugyanazokat a komplex és rendszerszintű molekuláris válaszokat, mint a többnapos éhezés.

Ez a felismerés egyben új távlatokat nyit az orvostudomány előtt. A hosszú távú cél nem feltétlenül az, hogy az embereket napokig tartó koplalásra ösztönözzék, hiszen ez sokak számára kivitelezhetetlen vagy kifejezetten veszélyes lenne.

Ha a kutatóknak sikerül pontosan feltérképezniük, hogy mely molekuláris útvonalak felelősek a böjt jótékony hatásaiért, akkor olyan célzott gyógyszeres kezeléseket fejleszthetnek ki, amelyek lemásolják ezeket a folyamatokat. Így a betegek anélkül részesülhetnének a böjt sejtregeneráló és gyulladáscsökkentő előnyeiből, hogy napokig meg kellene vonniuk maguktól a táplálékot.

Maik Pietzner, a PHURI egészségügyi adatkutató professzora rámutatott, hogy az eredmények tudományos alapot biztosítanak az ősidők óta létező megfigyeléseknek, amelyek a böjtöt bizonyos betegségek gyógyításával kötik össze. Ugyanakkor kiemelte, hogy a legyengült szervezetű vagy krónikus betegségekben szenvedő páciensek számára a tartós koplalás ritkán járható út.

A most elkészült részletes molekuláris térkép éppen azért értékes, mert kiindulópontot ad a jövőbeli terápiák fejlesztéséhez, amelyek a gyenge egészségi állapotú betegek számára is elérhetővé tehetik a böjt előnyeit.

A kutatás egyértelmű választóvonalat húzott: miközben a zsírégetés és a súlycsökkenés szinte azonnal megindul az első napokban, a test mélyebb, összehangolt biológiai átalakulása egy határozott, háromnapos küszöbhöz kötődik, amely alapjaiban írja felül a böjtölésről alkotott eddigi elképzeléseinket. (1)

(1) - https://www.sciencedaily.com/releases/