Az emberek gyorsabban fejlődnek, mint valaha, és ennek az oka nem genetikai

Az élet hajnalától kezdve a természetes szelekciónak köszönhetően őseink alkalmazkodtak, párosodtak és meghaltak, és apró genetikai mutációk...

Az élet hajnalától kezdve a természetes szelekciónak köszönhetően őseink alkalmazkodtak, párosodtak és meghaltak, és apró genetikai mutációkat adtak tovább, amelyek végül azzá az emberré tettek bennünket, akik ma vagyunk.

De az evolúció már nem kötődik szigorúan a génekhez, állítja egy új tanulmány. Ehelyett az emberi kultúra gyorsabbá teheti az evolúciót, mint ahogy a genetikai mutációk működhetnek.

Ebben a felfogásban az evolúció már nem igényli azokat a genetikai mutációkat, amelyek túlélési előnyt biztosítanak és elterjednek. Ehelyett a kultúrával átadott tanult viselkedések a "mutációk," amelyek túlélési előnyöket nyújtanak.

Ez az úgynevezett kulturális evolúció most erősebben alakíthatja az emberiség sorsát, mint a természetes szelekció, állítják a kutatók.

"Amikor egy vírus megtámad egy fajt, a genetikai evolúció révén általában immunissá válik a vírussal szemben," - mondta Zach Wood, a Maine-i Egyetem Biológiai és Ökológiai Iskolájának posztdoktori kutatója és a tanulmány társszerzője.

Az ilyen evolúció lassan működik, mivel a fogékonyabbak meghalnak, és csak a túlélők adják tovább génjeiket.

De manapság az embereknek többnyire nem kell genetikailag alkalmazkodniuk az ilyen fenyegetésekhez. Ehelyett oltóanyagok és egyéb orvosi beavatkozások kifejlesztésével alkalmazkodunk, amelyek nem egy ember munkájának eredményei, hanem sokkal inkább a kulturális ismeretek felhalmozódott "mutációira" építő emberek eredménye.

Vakcinák kifejlesztésével az emberi kultúra javítja kollektív "immunrendszerét," - mondta Tim Waring, a tanulmány társszerzője, a Maine Egyetem társadalmi-ökológiai rendszerek modellezésének docense.

És néha a kulturális evolúció genetikai evolúcióhoz vezethet. "A klasszikus példa a laktóz tolerancia," - mondta Warin. "A tehéntej elfogyasztása kulturális vonásként kezdődött, amely aztán egy embercsoport genetikai evolúcióját váltotta ki."

Ebben az esetben a kulturális változás megelőzte a genetikai változást, és nem fordítva.

A kulturális evolúció fogalma magától az evolúció atyjától ered, mondta Waring. Charles Darwin megértette, hogy a magatartásformák ugyanúgy kialakulhatnak és átadhatók az utódoknak, mint a fizikai tulajdonságok, de az ő korában a tudósok úgy vélték, hogy a viselkedésbeli változások öröklődtek.

Például, ha egy anyának volt olyan vonása, amely arra késztette, hogy megtanítsa a lányát táplálékot keresni, akkor ezt az örökölt tulajdonságot továbbadta lányának. Viszont a lánya nagyobb valószínűséggel maradt életben, és ennek eredményeként ez a tulajdonság gyakoribbá vált a lakosság körében.

Waring és Wood azzal érvelnek új tanulmányukban, amely június 2-án jelent meg a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban, miszerint az emberi történelem egy pontján a kultúra elkezdte átvenni az evolúciós irányítást a DNS-ünktől. És most azt mondják, hogy a kulturális változás lehetővé teszi számunkra, hogy olyan módon fejlődjünk, ahogyan a biológiai változás önmagában nem képes. (1)

Ennek oka, hogy a kultúra csoportorientált, és ezekben a csoportokban az emberek beszélgetnek, tanulnak és utánozzák egymást. Ezek a csoportos magatartások lehetővé teszik az emberek számára, hogy a kultúrán keresztül megtanult adaptációkat gyorsabban adják át, mint a gének a hasonló túlélési előnyöket.

Az egyén csak korlátlan számú embertől tanulhat készségeket és információkat kis idő alatt, és ezt az információt sokan mások számára is átadhatják. És annál jobb, minél több ember tanulhat tőle. A nagy csoportok gyorsabban oldják meg a problémákat, mint a kisebbek, és a csoportok közötti verseny serkenti az alkalmazkodást, amely segíthet ezeknek a csoportoknak a túlélésben.

Az ötletek terjedésével a kultúrák új vonásokat fejlesztenek ki.

Ezzel szemben egy személy csak két szülőtől örökli a genetikai információkat, és viszonylag kevés véletlenszerű mutációt tárol a petesejtjeiben vagy hímivarsejtjeiben, ami körülbelül 20 évet vesz igénybe, hogy átadják a kis maroknyi gyermeküknek. Ez egy sokkal lassabb ütemű változás.

"Ez az elmélet régóta várat magára," - mondta Paul Smaldino, a Merced-i Kaliforniai Egyetem kognitív és információs tudományok docense, aki nem kapcsolódott ehhez a tanulmányhoz. "Az emberek hosszú ideje azon dolgoznak, hogy leírják, hogyan működik együtt az evolúciós biológia a kultúrával."

A kutatók szerint lehetséges, hogy az emberi kultúra megjelenése kulcsfontosságú evolúciós mérföldkő.

"A nagy érvük az, hogy a kultúra a következő evolúciós átmeneti állapot," - mondta Smaldino.

Az élet története során a kulcsfontosságú átmeneti állapotok hatalmas hatással voltak az evolúció ütemére és irányára. A DNS-sel rendelkező sejtek evolúciója nagy átmeneti állapot volt, majd amikor nagyobb sejtek érkeztek sejtszervecskékkel és bonyolult belső struktúrákkal, ez ismét megváltoztatta a játékot. A növényekké és állatokká egyesülő sejtek egy másik nagy változásnak számítottak, akárcsak a nemek kifejlődése, a szárazföldi életre való áttérés stb.

Ezen események mindegyike megváltoztatta az evolúció működését, és most az emberek egy újabb evolúciós átalakulás közepette lehetnek. Lehet, hogy még genetikailag fejlődünk, de lehet, hogy ez már nem nagyon van hatással az emberi túlélésre.

"Javaslatunk szerint nagyon hosszú távon az emberek az egyes genetikai organizmusokból olyan kulturális csoportokká válnak, amelyek szuperorganizmusokként működnek, hasonlóan a hangyakolóniákhoz és a méhkasokhoz," - mondta Waring közleményében. (2)

(1) - https://royalsocietypublishing.org/doi/10
(2) - https://www.sciencealert.com/human-cul