Deformált koponyákkal teli temetőt tártak fel Magyarországon, amely a Római Birodalom bukása utáni korból származik

Egy ősi temető, amely tucatnyi deformált, hosszúkás koponyájú csontvázat tartalmaz, megmutatja, hogyan éltek az emberek a Római Birodalom...

Egy ősi temető, amely tucatnyi deformált, hosszúkás koponyájú csontvázat tartalmaz, megmutatja, hogyan éltek az emberek a Római Birodalom bukása által keltett bajok és zűrzavar idején.

A Mözs-Icsei-dűlő temetőként ismert ötödik századi temetkezési hely a mai Magyarországon található. A helyszín először az 1960-as években került feltárásra, majd az 1990-es években újabbb ásatásokat végeztek, melynek során legalább 96 ember csontvázának maradványait fedezték fel.

A németországi Curt-Engelhorn Régészeti Intézet és a magyarországi Eötvös Loránd Tudományegyetem régészei nemrégiben izotóp elemzést és biológiai antropológiai technikákat alkalmaztak, hogy mélyebb betekintést nyerjenek az itt eltemetett több tucat ember életébe.

A PLOS ONE folyóiratban számoltak be arról, hogy az eltemetett személyek közül legalább 51-nél mesterségesen hosszúkás koponyát találtak, amelyeket látszólag szoros pólyálással alakítottak ki, így ebben a temetőben fordul elő ez a kulturális jelenség a legnagyobb koncentrációban Közép-Európában. (1)

A deformált koponyák mellett a temető három különálló csoportot is tartalmaz, akiket külön temettek el kettő vagy három generáció során. Amint ez az új kutatás rámutatott, a három csoport változatos volt, amely jól tükrözi az akkoriban zajló óriási kulturális változásokat.

Az ötödik századra a Nyugat-Római Birodalom darabokra hullott, miután elmélyültek a barbár szomszédaikkal évszázadok óta tartó konfliktusok, nem is beszélve a birodalmat tönkretevő gyilkosságok, lázadások és járványok hosszú listájáról.

Róma egyik vesztesége ebben az időszakban Pannonia volt, a Duna által határolt tartomány a mai Nyugat-Magyarországon, amelyet a nomád harcosok, a hunok szereztek meg 433 körül. Az ebből adódó káosz és változás eredményeként számos különféle embercsoport árasztotta el Pannoniát, menedéket keresve a hunok elől, és keveredve a kialakult romanizált népességgel.

A Mözs-Icsei-dűlőben található megkülönböztetett temetkezési csoportok közül a legkorábban téglafallal beépített római stílusú sírokban temették el a helyi embereket. A következő csoport, amelyet néhány évtizeden belül temettek el a legkorábbi csoport után, "kívülállók" voltak, tizenkét egyén, akiknek a csontjai azt mutatják, hogy mindegyikük hasonló étrendben részesült, ám eredetileg nem a régióból származtak.

Úgy tűnik, hogy új tradíciókat vezettek be a területen, ilyen volt például a javak eltemetése a sírban és a koponyatorzítás. A későbbi, harmadik temetkezési csoportban olyan emberek szerepeltek, akik látszólag keveredtek a régi romanizált kultúrával különféle idegen hagyományokkal ötvözve, beleértve a koponyatorzítást.

Ebben a konkrét esetben továbbra sem világos, honnan származik a koponya pólyálás hagyománya, bár úgy tűnik, hogy valahonnan a Római Birodalom befolyásán kívüli területről ered.

A régészek találtak már hosszúkás koponyákat Közép- és Kelet-Európában, beleértve a mai Ausztriát, Horvátországot, Magyarországot, Romániát, Szerbiát, Szlovákiát és Szlovéniát.

A gyakorlatot azonban dokumentálták Amerikában, Ázsiában és Afrikában is. Jelentése valószínűleg kultúránként különbözik, bár a kutatók általában úgy vélik, hogy valamilyen társadalmi státusz kifejezésére használták. (2)

(1) - https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371
(2) - https://www.iflscience.com/editors-blog/cemetery-f