Egy új hipotézis szerint az univerzum szimulálja önmaga létezését

Egy új hipotézis szerint a világegyetem önmagát egy "furcsa hurokban" szimulálja. A Quantum Gravity Research Institute intézet ...

Egy új hipotézis szerint a világegyetem önmagát egy "furcsa hurokban" szimulálja. A Quantum Gravity Research Institute intézet tanulmánya azt állítja, hogy létezik egy mögöttes tudatosság. A munka úgy tűnik, hogy egyesíti a kvantummechanika eredményeit egy nem materialista szemlélettel.

Mennyire vagy valóságos? Mi lenne, ha minden, ami vagy, amit tudsz, az összes ember az életedben és az események fizikailag nem léteznének, csak egy nagyon bonyolult szimuláció volna?

Nick Bostrom filozófus ezzel az elméletével vált híressé a "Te egy számítógépes szimulációban élsz?" című korszakalkotó tanulmánya révén, amelyben azt vetette fel, hogy teljes létezésünk egy nagyon kifinomult számítógépes szimuláció terméke, amelyet fejlett lények működtetnek, akiknek valódi természetét talán soha nem ismerhetjük meg.

Most pedig megszületett egy új elmélet, amely egy lépéssel továbbmegy - mi van akkor, ha nincsenek fejlett lények sem, és a "valóságban" minden egy önszimuláció, amely a tiszta gondolatból származik?

A fizikai univerzum egy "furcsa hurok," - mondja Klee Irwin tudós és vállalkozó, a Los Angeles-i szákhelyű Quantum Gravity Research elméleti fizikai intézet alapítója és munkatársa több kollégájával "A kvantummechanika önszimulációs hipotézisének értelmezése" című tanulmányban. (1)(2)

Veszik Bostrom szimulációs hipotézisét, amely szerint a valóság egésze egy rendkívül részletes számítógépes program, és ahelyett, hogy a fejlett életformákra támaszkodnának, hogy létrehozzák azt a csodálatos technológiát, amely a világ minden részének összeállításához szükséges, felteszik a kérdést, hogy nem célszerűbb-e azt javasolni, hogy maga az univerzum egy "mentális önszimuláció"?

Továbbá összekapcsolják ezt az elképzelést a kvantummechanikával, és az univerzumot tekintik a lehetséges kvantum gravitációs modellek egyikének.

Az egyik fontos szempont, amely megkülönbözteti ezt a nézetet, ahhoz a tényhez kapcsolódik, hogy Bostrom eredeti hipotézise materialista, az univerzumot természetéből fakadóan fizikainak tekintve. Bostrom szerint egyszerűen csak részei lehetünk egy ősi szimulációnak, amelyet poszthumán lények terveztek.

Még az evolúció folyamata is lehet egy olyan mechanizmus, amellyel a jövőbeli lények számtalan folyamatot tesztelnek, célzottan mozgatva az embereket a biológiai és technológiai növekedés szintjein keresztül. Ily módon állíthatják elő világunk állítólagos információit vagy történetét. Végül nem ismernénk a különbséget.

De vajon honnan származik a fizikai valóság, amelyet a szimulációk generálnak, tanakodnak a kutatók. Hipotézisük nem materialista megközelítést alkalmaz, azt állítva, hogy minden információ gondolatok által van kifejezve.

Mint ilyen, az univerzum "önmegvalósítja" maga létezését, a mögöttes algoritmusokra és egy szabályra támaszkodva, amelyet a "hatékony nyelv elvének" hívnak.

Ezen javaslat szerint a létező dolgok teljes szimulációja csak egy "nagy gondolat". Honnan származhatna maga a szimuláció? A kutatók szerint mindig is itt volt, és megmagyarázza az "időtlen megjelenés" fogalmát.

Ezen ötlet szerint egyáltalán nem létezik az idő. Ehelyett a mindenre kiterjedő gondolat, amely a mi valóságunk, egy hierarchikus sorozat beágyazott hasonlóságát kínálja, tele olyan "algondolatokkal", amelyek egészen a nyúl üregéig nyúlnak le az alapmatematika és az alapvető részecskék felé.

Itt is érvényes a hatékony nyelv szabálya, amely azt sugallja, hogy maguk az emberek is ilyen "kialakuló algondolatok", és más algondolatok (úgynevezett "kódlépések vagy tevékenységek") révén megtapasztalják és jelentést találnak a világban a leghatékonyabb módon.

David Chester fizikus kifejtette: "Noha sok tudós úgy véli, hogy a materializmus valódi, úgy gondoljuk, hogy a kvantummechanika tippeket adhat arra, hogy valóságunk egy mentális konstrukció. A kvantum gravitációban bekövetkezett közelmúltbeli előrelépések, például a téridő hologramon keresztüli megjelenése, szintén egy erre való utalás.

Ez összeegyeztethető az ősi hermetikus és az indiai filozófiával is. Bizonyos értelemben a valóság mentális konstrukciója létrehozza a téridőt ahhoz, hogy hatékonyan megértse önmagát azáltal, hogy létrehoz egy tudatalatti entitásokból álló hálózatot, amely kölcsönhatásba léphet és felfedezheti a lehetőségek összességét."

A tudósok hipotézisüket a pánpszichizmushoz kapcsolják, amely mindent gondolatként vagy tudatosságként lát. A szerzők úgy gondolják, hogy "pánpszichikus önszimulációs modelljük" még a szimulációk alapvető szintjén is megmagyarázhatja egy átfogó pántudatosság eredetét, amely "önszimuláción keresztül egy furcsa hurokban valósítja meg önmagát".

Ennek a tudatosságnak szabad akarata is van, és különféle beágyazott szintjei lényegében képesek kiválasztani, melyik kódot kell aktualizálni, miközben szintaxis választást végeznek. Hogy mi ennek a tudatosságnak a célja? Hogy jelentést vagy információt generáljon.

Ha mindezt nehéz megérteni, a szerzők egy másik érdekes elképzelést kínálnak, amely összekapcsolhatja mindennapi tapasztalatainkat ezekkel a filozófiai megfontolásokkal. Gondoljunk az álmainkra, mint a saját személyes önszimulációinkra. Bár az álmok meglehetősen primitívek (a szuper intelligens jövőbeli MI szabványok szerint), az álmok jobb felbontást nyújtanak, mint a jelenlegi számítógépes modellezés, és jó példái az emberi elme fejlődésének.

Ahogy a tudósok írják: "A legfigyelemreméltóbb ezen elme-alapú szimulációk rendkívül nagy hűségű felbontása és fizikai pontossága." Különösen a tudatos álmokra mutatnak rá, amikor az álmodozó tisztában van azzal, hogy álomban van, mint az elme által létrehozott nagyon pontos szimulációk, amelyeket lehetetlen megkülönböztetni bármely más valóságtól.

Ha belegondolsz, most, hogy itt ülsz és ezt a cikket olvasod, honnan tudod, hogy valójában nem egy álomban vagy? A tapasztalat nagyon nagy felbontásúnak tűnik, ám ez így van néhány álom esetében is. Nem túl nagy az esély arra, hogy elképzeljünk egy rendkívül nagy teljesítményű számítógépet, amelyet a nem túl távoli jövőben készíthetünk, amely képes megismételni ezt a részletességi szintet.

A csapat azt is felvetette, hogy az elkövetkező években képesek lehetünk tervező tudatosságot készíteni magunknak, mivel a génszerkesztés terén tett előrelépések sokkal erőteljesebbé tehetik a saját elméleti szimulációinkat. Előfordulhat, hogy olyan elmék is megjelennek, amelyek egyáltalán nem igényelnek anyagot.

Noha ezen ötletek némelyike ellentmondásos a főáramú tudományos körökben, Klee és csapata erre azt válaszolja: "Kritikusan kell gondolkodnunk a tudatosságot és a filozófia bizonyos szempontjait illetően, amelyek néhány tudós számára kellemetlen dolgok". (3)

(1) - https://www.researchgate.net/publication/338584465
(2) - https://quantumgravityresearch.org/
(3) - https://bigthink.com/surprising-science/new-hypothesis