Négy új sétáló cápafajt fedeztek fel Ausztrália és Új-Guinea vizeiben

Nemrégiben négy új sétáló cápafajt fedeztek fel Észak-Ausztrália és Új-Guinea vizeiben. A hír alapján eszünkbe juthatnak olyan horrorfilm...

Nemrégiben négy új sétáló cápafajt fedeztek fel Észak-Ausztrália és Új-Guinea vizeiben. A hír alapján eszünkbe juthatnak olyan horrorfilmek képei, amelyekben az óriás ragadozók a tengerparton üldözik a fürdőzőket, de a valóság kevésbé aggasztó.

Még Ausztráliában sem akarja minden megölni az embert. A nemzetség első genetikai összehasonlítása megmutatja ezen szokatlan zátonylakók és a régió ökológiai történelmét.

"Az átlagosan kevesebb, mint egy méter hosszú sétáló cápák nem jelentenek veszélyt az emberekre, de az, hogy képesek ellenállni az alacsony oxigéntartalmú környezetnek, és az uszonyukon sétálni, figyelemreméltó előnyt jelentenek számukra a kis rákféle és puhatestű áldozataikkal szemben," - mondta Dr. Christine Dudgeon, a Queenslandi Egyetem kutatója. (1)

Minden sétáló cápa úszik, de uszonyaival apálykor képes a zátonyokon sétálni, amikor a víz elég sekély, hogy a leginkbb energiahtékonyak legyenek. A nemzetségen kívüli cápák, még a cápák legközelebbi rokonai, a bambuszcápák sem alkalmaznak hasonló mozgási formákat, bár a csontos halak több családja esetében figyelhető meg a koncepció.

Egészen a közelmúltig a tengerbiológusok sok sétáló cápát egyetlen fajhoz, a Hemiscyllium ocellatumhoz kötöttek. Dudgeon egy olyan projektben vett részt, amely részletesebben megvizsgálta a cápákat, és az idők során kimutatta, hogy az Új-Guinea körüli vizekben élők eléggé különböznek a Nagy-korallzátonyt lakó H. ocellatumtól, ami négy új faj besorolását eredményezte, és így kilencre emelkedett ezen fajok száma.

Dudgeon elmondta, hogy a Hemiscilium testének alakja és viselkedése hasonló, a különbségek csak a színsémáikban mutatkoznak meg. A mintákra utaló variációt azonban a cápák genetikája is megerősíti. Ezenkívül Dudgeon elmondta: "Úgy tűnik, hogy a fajok földrajzi tartományai nem fedik át egymást," bár izgalommal várja, hogy vajon a Torres-szorosban végzett tanulmányok megváltoztathatják-e ezt.

A Marine and Freshwater Research című folyóiratban Dudgeon arról számol be, hogy mitokondriális DNS felhasználásával térképezi fel, hogy az egyes fajok hogyan viszonyulnak a többihez, és azt, hogy nagyjából mikor történt az elkülönülés. (2)

A sétáló cápák látszólag lassan hódítják meg az adott területet. Új fajok alakultak ki, amikor a populációk elkülönültek egymástól, akár a tengerszint változása, akár a tektonikus emelkedés miatt az erősen vulkanikus Új-Guinea körül. Az akadályok eltűnésekor azonban soha nem léptek be egymás területére, így a régió geológiai és éghajlati története a génjeikben található.

(1) - https://www.uq.edu.au/news/article/2020/01/walking

(2) - http://www.publish.csiro.au/MF/MF19163