Mintha egy másik bolygóról érkezett volna – Egy 560 millió éves állat került elő Norvégiában

Képzeljünk el egy olyan világot, amely 560 millió évvel ezelőtt létezett bolygónkon. Ez a korszak olyannyira ősi, hogy a ma ismert életformá...

Képzeljünk el egy olyan világot, amely 560 millió évvel ezelőtt létezett bolygónkon. Ez a korszak olyannyira ősi, hogy a ma ismert életformák, az első szárazföldi növények vagy éppen a dinoszauruszok még meg sem jelentek.

Ebben a hihetetlenül távoli, ködbe vésző múltban a földi élet még épp csak kezdte próbálgatni a komplexitás határait. Egy, a Cambridge-i Egyetem által vezetett kutatócsoport nemrégiben egy egészen elképesztő felfedezést tett: a norvég sarkvidék egy kietlen báránylegelőjén egy olyan 560 millió éves állati fosszíliára bukkantak, amely kivételes módon, mindhárom dimenzióját (3D) megőrizve maradt ránk. (1)

Ez a rendkívül ritka, az úgynevezett ediakara időszakból származó lelet évtizedek óta az első ilyen jellegű felfedezés Európában, és páratlan bepillantást enged a tudósoknak a Föld történetének abba a kritikus szakaszába, amikor az első összetett életformák elkezdtek felbukkanni az ősóceánokban. A kutatók szerint a felfedezés arra enged következtetni, hogy a helyszín egy teljes, eddig ismeretlen és évszázmilliók óta rejtőző ősi ökoszisztémát rejthet a kőzetrétegek alatt.

Amikor a cambridge-i kutatók bejelentették ezt a történelmi jelentőségű felfedezést, külön kiemelték, hogy a Charnia névre keresztelt ősi élőlény kinézetre sokkal jobban hasonlít egy páfrányra, mint bármilyen ma ismert, általunk állatként azonosítható lényre. A laikus szemlélő talán növénynek gondolná a szerkezete miatt, ám a tudomány állatként tartja számon, noha a Charnia egyáltalán nem rendelkezik olyan szervekkel, amelyeket jellemzően az állatokhoz társítunk.

Ennek az archaikus életformának nem volt szája, hiányoztak a belső szervei, és semmiféle látható mozgásszervvel nem rendelkezett, amellyel helyet változtathatott volna. Ha mindenképpen modern párhuzamot szeretnénk találni hozzá, talán egy tengerfenékhez rögzült, helyben ülő medúzához lehetne a leginkább hasonlítani.

Ahhoz, hogy megértsük a norvégiai felfedezés valódi súlyát, fontos tisztában lennünk az ediakara időszak fosszíliáinak kutatását övező nehézségekkel. Bár a korábbi ásatások során már azonosítottak ősi állati fosszíliákat ebből az érából, a csapat rámutatott, hogy a legtöbbjük csupán "lapos lenyomatként" maradt fenn.

Neil Davies professzor, a Cambridge-i Egyetem Földtudományi Tanszékének munkatársa kifejtette, hogy ebből az időszakból a legtöbb ősmaradvány csupán egyszerű, kétdimenziós sziluett formájában fordul elő, miután a kőzetrétegek hatalmas súlya alatt teljesen összenyomódtak, mintha csak egy virágot préseltek volna egy vaskos könyv lapjai közé. Ennek oka a korai evolúcióban keresendő: az élőlények puhatestűek voltak, a csontvázak és szilárd vázak pedig még nem alakultak ki, így a maradványok megőrződése sokkal nehezebb feladat volt a természet számára.

Dr. Yorick Veenma, a kutatás vezető szerzője egyetértett ezzel, és hangsúlyozta az ilyen ritka példányok felkutatásának nehézségeit. Elmondta, hogy a fosszíliáknak üledékes kőzetekbe kell ágyazódniuk ahhoz, hogy fennmaradjanak. Mivel maguk a megfelelő korú kőzetek is ritkábbak, ez a fosszíliák megtalálását is megnehezíti. Az ediakara időszakból származó leletek túlnyomó többsége mindössze egy maroknyi lelőhelyről származik a világon, éppen ezért óriási izgalomra ad okot, amikor egy teljesen új, feltérképezetlen helyszínen bukkannak rájuk.

Szerencsés módon ezt az újonnan azonosított életformát egy ősi geológiai katasztrófa mentette meg a utókor számára. A bizonyítékok arra utalnak, hogy 560 millió évvel ezelőtt egy hirtelen jött, víz alatti iszaplavina temette maga alá a Charniát. Ez a gyors esemény finom üledékkel töltötte fel az állat testét, amely kitámasztotta azt, mielőtt összenyomódhatott volna. Ennek az extrém ritka véletlennek köszönhető, hogy a puhatestű organizmus térhatású formában fosszilizálódott, ami a legelső állati életformák korából szinte páratlan jelenség.

A lenyűgöző 3D-s állapot olyan apró anatómiai részleteket tárt fel, amelyek eddig ismeretlenek voltak. A kutatócsoport például finom gerinceket, úgynevezett kíleket azonosított az állat ágai mentén. Ezeket a rendkívül finoman strukturált jellemzőket a korábban talált, laposra préselődött Charnia fosszíliáknál soha nem lehetett észlelni.

Dr. Veenma rámutatott, hogy amikor ugyanazt a fajt egy másfajta, térbeli megőrződési állapotban láthatják, hirtelen új perspektíva nyílik, és olyan tulajdonságokra is felfigyelnek, amiket korábban fizikai képtelenség lett volna megvizsgálni.

Noha a tudósok eddig is találtak már néhány fosszíliát ebből az időszakból, ez az első alkalom, hogy Norvégiában is előkerült egy ilyen maradvány. Ez bizonyítja, hogy kevésbé ismert helyeken is várhatnak még ránk grandiózus geológiai meglepetések. A kutatók ráadásul nemcsak ezt az egyetlen példányt, hanem az ősi ökoszisztéma más összetevőit is sikeresen azonosították.

A jövőbeli erőfeszítések minden bizonnyal rá fognak világítani arra, hogy ez a Charnia csupán egy apró, de annál fontosabb láncszeme volt egy hatalmas, komplex életformákat fenntartó "elveszett" világnak. Davies professzor szerint a norvég sziklák alatt a nagyon korai organizmusoknak egy egész, eddig teljesen felfedezetlen közössége rejtőzhet, tele furcsa, kis esernyő alakú élőlényekkel, amelyek egyáltalán nem illenek bele az eddigi tudományos konszenzusba.

A kutatók izgatottan tekintenek a jövőbe, hiszen az olyan felfedezések, mint amelyeket a Palaeontology című folyóiratban most publikáltak, azt üzenik: az élet hajnala még számtalan, eddig ismeretlen titkot tartogat számunkra. (2)

(1) - https://onlinelibrary.wiley.com/doi/
(2) - https://www.cam.ac.uk/research/