A pince, ahol megnyílt a túlvilág? A Scole-kísérlet hátborzongató története

A Norfolk megyei Scole csendes, békés falujában álló, 17. századi Street Farmhouse sötét pincéjében a kilencvenes évek közepén olyasmi zajlo...

A Norfolk megyei Scole csendes, békés falujában álló, 17. századi Street Farmhouse sötét pincéjében a kilencvenes évek közepén olyasmi zajlott, ami mind a mai napig megosztja a parajelenségek kutatóit, a szkeptikusokat és a hívőket.

Harminc év telt el azóta, hogy Dr. Melvyn Willin parapszichológiai kutató és író lelépkedett a hírhedtté vált "scole-i lyuk" lépcsőin, hogy kapcsolatba lépjen a túlvilággal. Az ott átélt kísérteties és zavarba ejtő tapasztalatok egy életre elkísérték, az események végkifejleteként pedig örökre kitiltották a helyszínről.

A Scole-kísérlet néven elhíresült szeánszsorozat 1993 és 1998 között zajlott, két házaspár – Sandra és Robin Foy parapszichológiai kutatók, valamint Diana és Allen Bennett médiumok – vezetésével. Egyetlen elszánt cél lebegett a szemük előtt: hidat építeni az élők és a holtak világa között, átlépve a fizikai valóság határait.

Öt éven keresztül a Norfolk alatti vaksötét pince olyan események színhelyévé vált, amelyek híre gyorsan bejárta a világot. A résztvevők megrázó jelenségekről számoltak be: a semmiből felbukkanó fénypontokról, önálló életet élő tárgyakról, levegőben lebegő nehéz asztalokról és látható, mégis kísérteties kezekről, amelyek megérintették a jelenlévőket. A szeánszokon készült magnófelvételek, a Scole-szalagok, olyan idegen nyelveken megszólaló hangokat rögzítettek, amelyek közül néhány a szakértők szerint nem is erről a világról származott.

A Foy és Bennett házaspár nem a zárt ajtók mögötti titkolózásra törekedett. Nyitottak voltak a külső vizsgálatokra, így a hívők és a leghatározottabb szkeptikusok egyaránt meghívást kaptak, hogy saját szemükkel győződjenek meg arról, valóban fellebbent-e a fátyol a túlvilágról.

1995 és 1997 között a brit parapszichológiai kutatótársaság, a híres Society for Psychical Research (SPR) három elismert tagja – Arthur Ellison, David Fontana és Montague Keen – vette át a kísérleti ülések tudományos vizsgálatát. Az 1882-ben alapított intézmény mindig is a szigorú, metodikus megközelítésről volt ismert. A három kutató több mint húsz szeánszon vett részt két év alatt, és a vizsgálódásuk végén határozottan kijelentették: valós, paranormális jelenségek tanúi voltak, és a csalás legkisebb jelét sem tapasztalták.

Dr. Melvyn Willin, aki ma már a hetvenes éveit tapossa, akkoriban az ilyen rejtélyes jelenségek elkötelezett kutatója volt, és több könyvet is jegyzett a témában. Lélegzetvisszafojtva követte a The Spiritual Scientist című lapban megjelenő beszámolókat a Street Farmhouse pincéjéből.

Ahogy később felidézte, a leírások alapján Scole-ban szinte minden elképzelhető paranormális jelenség egyszerre nyilvánult meg. Tárgyak tűntek fel a semmiből – ezeket a parapszichológiában apportoknak nevezik –, és a két médiumon keresztül a legkülönfélébb szellemi entitások szólaltak meg. Volt köztük komoly és könnyed hangvételű, mélyenszántó tudományos kérdéseket feszegető és kötetlenül csevegő figura is.

A kísérlet leginkább elképesztő fejezete mégis a fotótechnikai jelenségekhez fűződik. A teljesen zárt, lepecsételt filmtekercseken – amelyeket előzetesen senki sem tehetett ki fénynek – képek, szimbólumok és bonyolult kézírásos üzenetek jelentek meg a szeánszok során. Feltűnt a Sherlock Holmes megalkotójának, a 1930-ban elhunyt Arthur Conan Doyle-nak az arca, viktoritánus kori életképek, valamint a lebombázott Londonban álló Szent Pál-székesegyház rajza.

Némelyik képen rejtélyes üzenetek álltak, mint például: "Giuseppe Rolls üdvözletét küldi" – utalva a Polaroid egykori úttörőjére, aki 1926-ban hunyt el. A csoport még tovább ment: az Alice-projekt keretében videófelvételeket is készítettek, amelyeken kísérteties, földönkívüli lényekre hasonlító alakok tűntek fel. Mindezt úgy, hogy a fényképezőgépet sokszor senki sem fogta; az asztalon állva magától kattant és tekerte a filmet, még akkor is, ha független kutatók hozták a lepecsételt tekercseket.

A pincében ülők számára a fizikai tárgyak eltűnése és megjelenése mindennapos élménynek számított. A sötétben fémes koppanással csapódtak az asztalra a semmiből előkerülő régi pénzérmék, gyűszűk, kristályok és egy apró sárgaréz medál. Utóbbit mikroszkóp alá téve a következő gravírozott felirat vált olvashatóvá: "két világot összekötve".

Egy ízben Arthur Ellison megkérdezte, elviheti-e az egyik materializálódott kristályt. Amikor azonban elhagyta a pincét, a szuvenír egyszerűen köddé vált, a helyén pedig egy kis sárgaréz tábla maradt, amelyre az ő teljes neve volt rágravírozva – noha a nevet korábban nem osztotta meg a csoporttal.

Még ennél is hihetetlenebbek voltak az újságok: frissen nyomtatott, 1940-es évekbeli lapok hullottak az asztalra, egy alkalommal pedig egy olyan újságcikket kaptak, amely három nappal későbbi dátumot viselt. Amikor eljött az a nap, az eredeti újság szóról szóra megegyezett a pincében megjelent másolattal.

A csodákról szóló beszámolók felkeltették Willin érdeklődését, aki végül élt a lehetőséggel, és fizetett ötven fontot, hogy részt vehessen az egyik szeánszon, amelyhez egy könnyű büféebéd is járt. Izgatottan és nyitott elmével érkezett meg a helyszínre. A szervezők figyelmeztették a résztvevőket, hogy a pincében koromsötét lesz. Mintegy tíz ember ült le az asztal köré, mint egy klasszikus, gótikus viktoriánus regény jelenetében. Elindítottak egy kazettás magnót – a zene lejátszása bevett szokás volt a szeánszokon a vibrációk összehangolására –, majd mély csend telepedett a szobára, és megkezdődtek az események.

Először a hangok érkeztek. Az egyik médiumon keresztül egy női hang szólalt meg, majd egymás után más entitások is kapcsolatba léptek a jelenlévőkkel. Egy üveg edény világítani kezdett a sötétben, a résztvevők pedig kérdéseket tehettek fel. Az SPR jelentései szerint a jelenlévők gyakran beszélgettek a hangokkal, amelyek mély családügyi kérdésekre válaszoltak, vagy éppen szellemes vitákba bonyolódtak.

Az egyik leggyakoribb és legkedveltebb visszatérő vendég egy Mrs. Emily Bradshaw nevű, határozott fellépésű néhai hölgy volt. Fontana feljegyezte, hogy Emily egyszer tréfásan fogadott Montague Keen-nel fél koronában egy ténybeli kérdésben. Amikor kiderült, hogy a szellem tévedett, a sötétben egy érme fémes csördülése hallatszott a padlón. A szeánsz után Keen valóban megtalálta a megígért, régen kivont félkoronás érmét.

Bár a résztvevők többségét ámulatba ejtette a részletgazdagság, Dr. Willin számára hamar megmutatkoztak a kételyek árnyai. Amikor lehetőséghez jutott, megkérdezte az egyik jelenlévő szellemtől: "Van zene a szellemvilágban?" A válasz így hangzott: "Ó, igen, igazán el kellene kezdenie zenét tanulnia. Nagyon lenyűgöző, és a zene rendkívül fontos a szellemvilágban. Esetleg elgondolkodhatna azon, hogy megtanul valamilyen hangszeren játszani." Ezen a ponton Willin aligha tudta leplezni csalódottságát, hiszen ekkor már több zenei diplomával rendelkezett, és hat különböző hangszeren játszott folyékonyan.

A döntő fordulat azonban mégis a sötétben lebegő fénypontok megjelenésekor következett be. A korábbi látogatók csodálatos fényjelenségekről számoltak be, amelyek néha szellemarcokká formálódtak, mozgó ajkakkal, és állítólag a jelenlévők gondolatai által formált alakzatokat vettek fel. Amikor a különös fénypont cikázni kezdett a teremben, Willin gyanút fogott. Amikor a fény elég közel ért hozzá, a kutató nem tudott ellenállni a kísértésnek: kinyújtotta a kezét, és megragadta azt.

Azt tette, amit a szeánszok íratlan szabályai szerint szigorúan tilos volt. Az élmény meglepő és furcsa volt: a kezében tartott tárgy leginkább egy hosszú, kissé érdes kötőtűre hasonlított, amelynek a végén egy kis lámpa világított. Amint megszorította a tenyerei között, a tárgy határozottan kicsúszott a szorításából, és elhúzódott tőle. A szeánsz hátralévő részében a fény teljesen elkerülte őt; más résztvevők körül továbbra is elhaladt, állítólag át is hatolt rajtuk, nagy ámulatot keltve, de Willin közelébe nem ment többé.

A szeánszot követően a légkör érezhetően fagyossá vált. Az örömteli, katartikus élmények helyett, amelyeket sok más látogató átélt – akik közül egyesek sírva fakadtak a megkönnyebbüléstől, vagy arról számoltak be, hogy meggyógyultak a betegségeikből –, Willin elutasítással találta szemben magát. Kerek perec közölték vele, hogy megszegte a szabályokat azzal, hogy megragadott valamit, amit nem lett volna szabad, és azzal vádolták, hogy szándékosan zavart akart kelteni. Örökre kitiltották a Scole-kísérlet helyszínéről.

Hazatérve Willin azonnal leírta a tapasztalatait, amíg az emlékek frissek voltak, és elküldte a beszámolóját az SPR egyik fő kutatójának mint független tanú. A válasz azonban kiábrándító volt. A kutató finoman megdorgálta, mondván, nem lett volna szabad belenyúlnia a folyamatba, és valószínűleg félreértelmezte a látottakat. Amikor Willin megmutatta a jegyzeteit más olyan embereknek, akik szintén jelen voltak korábban, ők megerősítették, hogy ők is hasonlóan értelmezték a történteket. A kísérlet mélyen hívő tagjai viszont azzal érveltek, hogy Willin egyszerűen egy rossz napot fogott ki, vagy tudattalanul olyan negatív hullámokat bocsátott ki, amelyek megzavarták a kísérlet finom harmóniáját.

A Scole-kísérlet végül 1998-ban ért véget. A csoport tagjai azzal indokolták a lezárást, hogy a dimenzióközi kapu működésébe külső, nem kívánt beavatkozások zavartak bele, ami veszélyeztette a folyamat biztonságát. A vizsgálatot vezető SPR-kutatók, Ellison, Fontana és Keen mindvégig kitartottak amellett, hogy amit Scole-ban tapasztaltak, az tudományosan megmagyarázhatatlan paranormális jelenség volt, és ebben a meggyőződésükben haltak meg mindannyian.

Az eltelt évtizedek során senkinek sem sikerült kétséget kizáróan bebizonyítania, hogy a scole-i pincében csalás történt volna. Még a legkeményebb szkeptikusok is elismerik: ha mindaz, ami azon a helyszínen öt éven át zajlott, csupán illúzió és bűvészmutatványok sorozata volt, akkor a Scole-kísérlet a világ leghihetetlenebb és legkifinomultabb trükkjeit vonultatta fel. (1)

(1) - https://www.mirror.co.uk/news/uk-news/scole