A 19 éves lány, aki a csernobili nukleáris zónában született egészséges, és nagy tervei vannak az életben

Újra a címlapokra került Csernobil, miután a közelmúltban egy ellentmondásos filmben dolgozták fel a nukleáris katasztrófa történetét. A ...

Újra a címlapokra került Csernobil, miután a közelmúltban egy ellentmondásos filmben dolgozták fel a nukleáris katasztrófa történetét. A 19 éves Mariyka Sovenko azonban nem szerepelt benne, de talán ő jelenti a legnagyobb reményt a lehangoló, katasztrófa sújotta zóna számára Ukrajnában.

Mariyka a felrobbant 4-es reaktorblokk közelében született, mélyen a 30 kilométeres lezárt zónán belül. Bár több mint egy évtizeddel a robbanás után látta meg a napvilágot, az a gondolat, hogy egy gyermek a katasztrófához ilyen közel él, sokakban ellentmondásos érzelmeket szült.

Először az ukrán hatóságok fedezték fel őket, és zavarba jöttek, mivel nem születhetett volna gyermeke olyan munkásoknak, akiknek nem kellene ezen a szennyezett helyen élniük. Lydia Sovenko a 40-es évei közepén járt, amikor rájött, hogy terhes, és a babát Mariyka apja, Mihail segítette a világra, aki tűzoltó volt Csernobilban 1986. Április 26-án, a katasztrfófa napján.

Mihail megmosta az újszülöttet és elkötötte a köldökzsinórját. A család azonban hamarosan a címlapokra került az egész világon.

Abban az időben "a hatóságok megfenyegettek bennünket, megaláztak minket, mert kényszeríteni akartak arra, hogy elhagyjuk az otthonunkat," - mondta Lydia.

Úgy kezelték őket, "mintha bűnözők lennének," amiért Csernobilban gyermeket hoztak világra, és nem voltak hajlandóak a zóna egyetlen családi házából elköltözni.

Lydia azonban a sarkára állt, és tovább nevelte Mariykát - a lány olyan tejet ivott, amely a sugárszennyezett legelőkön élő tehenektől származott, figyelmen kívül hagyva a szörnyű figyelmeztetéseket, hogy a lánya életét veszélybe sodorja.

Mariyka továbbra is az egyetlen gyermek, aki a csernobili robbanás utáni időszakban született és nőtt fel a nukleáris zónában.

Hamarosan azonban pletykák kezdtek terjedni Mariyka egészségéről, és amikor a lánya öt éves volt, Lydia kénytelen volt válaszolni: "Ha az emberek úgy gondolják, hogy mutáns, vagy két feje van, akkor nagyot tévednek."

"Ő egy szép gyermek, aki teljesen egészséges, amennyire látjuk."

Nyaranta egy folyóban úszott, amelyben halak vannak, melyeket az apja, Mihail fogott ki, hogy etesse a családot, ahol a Geiger számláló vad értékeket mutat. A lány azonban magányos volt, mivel nem voltak játszótársai egy olyan zónában, ahonnan a látogatókat egyébként kitiltották.

"Szeretném, ha csak egyetlen másik gyerek lenne," - mesélte 2006-ban. "Megmutatnám neki a házam és a falu környékét - igazán jól szórakozhatnánk együtt."

Körülötte minden romokban hever, köztük az az iskola, melyet a robbanás napján evakuáltak, tele törmelékkel és szétszórt tankönyvekkel.

Az ellenük folytatott hadjárat azonban folytatódott - "fő érvük az volt, hogy azzal vádoltak meg minket, hogy megöljük a kislányunkat azzal, hogy a szennyezett régióban élünk," - mondta Mihail.

Ennek ellenére a romos házuk maradt Maryika otthona, bár hat éves korától kezdve Csernobilon kívül kellett élnie, hogy iskolába járhasson. Az elmúlt években azonban nem sokat lehetett hallani a fiatal lányról és a családjáról.

A jelenleg 19 éves Maryika egy vezető felsőoktatási intézmény hallgatója, és reméli, hogy a vendéglátóiparban fog dolgozni. Hogy ki tudja fizetni a tanulmányait, egy divatos bárban dolgozik.

Nem szívesen beszél a múltjáról, de megerősítette, hogy egészséges, hozzátéve: "Jól vagyok, dolgozom. Eltartom magam. Ez van."

Még gyermekként, amikor először merészkedtek a lezárt zónán kívülre, anyjának azt mondta: "Anya, kérlek, ne mondd el az embereknek, hogy Csernobilból jöttünk."

Maryika életének jelenleg semmi köze Csernobilhoz, bár amikor különleges engedélyt kap, időnként visszatér az anyjához, aki 66 évesen is dolgozik a lezárt zónában.

"Tényleg nem érdekli őt, hogy mennyire különleges, amiért Csernobilban született," - mondta az egyik barátja.

"Lényegében az, hogy tudja, hogy ő az egyetlen gyermek, aki itt született a robbanás után, és aki Csernobilban nőtt fel, elég fájdalmas számára. Ő ezt egy megbélyegzésnek látja."

Mariyka 1999-ben született, mintegy 13 évvel a csernobili robbanás után. Édesanyja is megerősítette, hogy a lánya egészséges, és "büszke" a sikerére, amit elért, miután egyedülálló módon kezdődött az élete.

A kritikusok még mindig azt mondják, hogy felelőtlen volt felnevelni Maryikát a nukleáris zónában, és hogy még mindig jelentkezhetnek nála súlyos egészségügyi problémák, miután az anyja nem volt hajlandó elvinni őt a szennyezett területről, az elpusztult atomerőmű közeléből.

Azonban mégis vannak arra utaló jelek, hogy a katasztrófa után 33 évvel Csernobilba lassan visszatér az élet. Minden várakozás ellenére a vadon élő állatok virulnak a környéken, köztük a jávorszarvas, a szarvas, a vaddisznó és a farkas, valamint ritka vadon élő madarak és virágok.

A természet úgy tűnik, mintha harcolna a lezárt zónában, amely egy nap várhatóan lehetővé teszi az emberek számára, hogy újra itt éljenek.

A tudósok azt mondják, hogy leginkább az öregedő lakosság körében figyelhető meg, akik illegálisan itt maradtak a robbanás után - mint például Lydia -, hogy nem szenvedtek indokolatlanul a sugárzástól.

És ahogy Lydia régóta állítja: "Az emberek itt hisznek abban, hogy Mariyka a csernobili újjászületés szimbóluma, egy isteni jel, amit az itt élők áldásként értelmeznek, és hogy az élet visszatér erre a sivár helyre." (1)

(1) - https://www.express.co.uk/news/world/1138244/mariyka