Lenyűgöző képeket készített a NASA Cassini űrszondája küldetése során a Szaturnuszról

A NASA Cassini ürszondája közel 1,4 milliárd kilométerre a Földtől tekintetét a Szaturnuszról és kísérő holdjairól levéve szülőbolygónk ...

A NASA Cassini ürszondája közel 1,4 milliárd kilométerre a Földtől tekintetét a Szaturnuszról és kísérő holdjairól levéve szülőbolygónk felé fordult, hogy lefényképezze bolygónkat. A képen a Föld egy nagyon kicsi, kékes pötty - sápadtabb és apróbb, mint más fotókon -, a Szaturnusz gyűrűinek árnyékából, mely az előtérben látható. "Nem láthatóak az egyes kontinensek ezen a Földről készült portrén, de ez a halvány, kék pont tömör összefoglalója annak, akik július 19-én voltunk," - mondta egy nyilatkozatában Linda Spilker, a Cassini űrszonda vezető tudósa a Jet Propulsion Laboratory munkatársa.

A Cassini ugyanazon a napon készítette a fotót, amikor a NASA Merkúr körül keringő MESSENGER nevű szondája fényképezte a Földet. Ezen a képen a Föld és a Hold kevesebb mint egy pixel, de nagyobbnak tűnnek, mert a fotó túlexponált. Az alábbi kép csak egy része a 33 darabos mozaiknak, amely az egész Szaturnusz gyűrű rendszert lefedi (beleértve a Szaturnuszt is). Mindegyik felvétel különböző spektrális szűrővel készült, összesen 323 kép.

Íme egy válogatás az űrszonda által a Földre visszaküldött képekből, melyeket hihetetlen küldetése során készített. Az alábbi képet a Cassini űrszonda 2012. augusztus 29-én küldte vissza a Szaturnusz indigó és okker árnyalatairól, miközben a bolygó szezonális változáson ment át. Amikor a Cassini 2004-ben megérkezett a Szaturnuszhoz, a bolygó északi féltekéje azúrkék színben fürdött, de ahogy az évek múltak, az északi féltekén megkezdődött a tavasz. A kék halványulni kezdett és délre vonult, ahol a tél gyorsan közeledett. Ezek a természetes színek figyelhetők meg a gázóriásról és a legnagyobb holdjáról, a Titánról készült képen.

A Cassini körülbelül 12 órán át sodródott a Szaturnusz árnyékában 2006-ban, és visszanézett az eltakart Nap irányába. A Cassini elé olyan kép tárult, ami semmihez sem hasonlítható. Először is a Szaturnusz éjszakai oldala látható, melyet részben a saját fenséges gyűrű rendszeréről visszaverődő fény világított meg. A gyűrűk maguk sötéten jelentek meg, ahogy a Szaturnusz körül kirajzolódtak, de eléggé fényesek, amikor a Szaturnusztól távolabb nézzük, amelyek enyhén szétszórják a napfényt ezen az eltúlzott színes képen. A Szaturnusz gyűrűi annyira felfénylettek, hogy új gyűrűket fedeztek fel, bár ezt nehéz látni ezen a képen. Látványos részletek figyelhetők meg azonban a Szaturnusz E gyűrűjén, melyet az Enceladus hold újonnan felfedezett jeges szökőkutai hoztak létre. A távolban a bal oldalon a fényes gyűrűk felett a szinte elhanyagolhatóan halvány, kék pont a Föld.

A Cassini űrszonda egy hatalmas vihar utóhatásait követte a Szaturnuszon.

2008. október 5-én, közvetlenül azután, hogy 25 kilométerre került az Enceladus felszínéhez, a Cassini ezt a lenyűgöző képet készítette, miközben az űrszonda elszáguldott a Szaturnusz geológiailag aktív holdjától.

Egy forgó örvény a Szaturnusz északi sarki viharában egy mély vörös rózsára emlékeztet, melyet zöld lombok vesznek körbe. A mérések szerint a szem 2000 kilométer átmérőjű volt, és 150 méteres másodprecenkénti sebességgel forgott.

A Titan 4B rakéta a Cape Canaveral légierő bázisról emelkedett fel a kétszintes, 3,4 milliárd dolláros Cassini űrszondával, hogy a Szaturnuszhoz induljon 1997. október 15-én. Az űrszonda közel 33 kilogramm plutóniumot vitt magával, mely a meghajtását biztosította.

A Szaturnusz külső C és belső B gyűrűi balról jobbra, a belső B gyűrű egy kicsit több, mint a kép felénél kezdődik. Az általános minta a "piszkos" vörös részecskéktől a sűrűbb jég türkiz színéig terjed kifelé. Az ilyen információk a gyűrűk eredetére és fejlődésére utalnak a Kolorádói Egyetem tudósai szerint, akik részt vesznek a NASA Jet Propulsion Laboratory által irányított misszióban. Ez a kép egy 12,5 millió dollár értékű eszközzel, az úgynevezett ultraibolya képalkotó spektrográffal készült, melyet Boulderben építettek.

Szaturnusz napfogyatkozás - Cassini űrszonda, 2006.

Egy "nyers", feldolgozatlan kép a Szaturnusz Rhea nevű holdjáról. A kamera a Rhea-t mintegy 42 ezer kilométeres távolságból fényképezte.

A Szaturnusz két holdja, a Prometheus és a Pan a saját gyűrűi között. A fényes pont az Encke-rés belső széle mellett a hézagban egy háttérben lévő csillag. A képet a Cassini űrszonda szűk látószögű látható UV fény kamerája készítette 2012. szeptember 18-án. A fotó mintegy 2,3 millió kilométerre készült a Pan-tól.

A Cassini űrszonda 2012. április 2-án készítette a Szaturnusz legnagyobb holdjáról, a Titánról ezt a képet nagyjából 191 ezer kilométeres távolságból,

Ez az éjszakai felvétel a Szaturnusz északi pólusáról készült vizuális és infravörös spektrométeres leképezéssel a Cassini fedélzetéről. Egyértelműen látszik az a bizarr hatszögletű forma, amely körülveszi az egész északi pólust.

A Cassini a Szaturnusz két holdjáról, a Titánról és a Tethysről készítette ezt a képet, melyen a holdakat részben eltakarják a bolygó gyűrűi.