Tanítsuk meg a gyerekeknek, hogyan kell gondolkodni ahelyett, hogy megmondjuk, mit gondoljanak

A mostani oktatási rendszerünk sokkal inkább belesulykolja a gyerekeinkbe a tudásanyagot, mint hogy oktatná, nevelné őket. Tény, hogy már...

A mostani oktatási rendszerünk sokkal inkább belesulykolja a gyerekeinkbe a tudásanyagot, mint hogy oktatná, nevelné őket. Tény, hogy már elég régóta ez a helyzet. Fiatal elménknek azt mondják, hogy fogadjuk el a tekintélyt mint igazságot az igazság tekintélye helyett, és a tanárok a diákokhoz beszélnek ahelyett, hogy velük együtt gondolkodnának.

A tanárok az információ ismétlőivé váltak. Csupán felöklendeznek mindent, amit egyszer megtanultak a saját tanáraiktól, és állandósítják az információ újrahasznosítását, olyan információkét, melyek tüzetes vizsgálata elől több nemzedéknek sikerült eddig kitérnie. A gyerekek már nem a saját tudásuk mesterei, és helyette az elméjüket tárolótartályokként kezelik.

Az oktatás gyári modellje, melynek középpontjában a tudományos és gazdasági elitizmus áll, ontja magából az engedelmes munkavállalókat a rendszer számára, arra ösztönözve őket, hogy feleljenek meg minden lépésnél. Nem kezelnek bennünket szerves, kreatív, oknyomozó emberi lényként, hanem egy-egy alkatrészként a gépezetben.

Az oktatási rendszer kiszűri a kíváncsi természetű lényünket, és a végső cél az, hogy megakadályozzák a rendszer elleni elégedetlenséget. A rendszer nem akar gondolkodókat. Nem akarja, hogy az emberek megkérdőjelezzék a módszereit. Egy olyan lakosságot akar, mely könnyen manipulálható és irányítható, hogy lemondjunk minden hatalmunkról az elit javára.

Vannak, akik azt mondják, hogy a kritikus gondolkodás képességét nem lehet az iskolában megtanítani. Szókratész valószínűleg kigúnyolná ezt az elképzelést, ha még ma is élne. Szókratész volt, aki azt mondta, hogy "Én nem tudok megtanítani senkinek semmit; Csak elgondolkodtathatom őket." Ha meg akarjuk oldani a tanítás problémáját az iskolarendszerünkben, akkor meg kell tanulnunk elkezdeni kérdéseket feltenni ahelyett, hogy válaszokat adnánk.

Az igazi tanulás a vizsgálati folyamat révén valósul meg. A gyerekeket arra kell ösztönözni, hogy a válaszokat maguk keressék meg. Rajtunk, tanítókon múlik, hogy biztosítsuk a gyerekek számára a szükséges forrásokat és eszközöket, hogy feltegyék a maguk kérdéseit, és elvégezzék a maguk vizsgálatait, hogy ésszerű, és számukra jelentős felfedezésekre jussanak.

Egy jól feltett kérdés nagyobb inspiráló erővel bír, mint akárhány válasz. Oktatási módszerünk legfőbb célja az kell legyen, hogy kulcsfontosságúvá váljon egy nyitott párbeszéd a diákjainkkal, hogy egészséges vitára bátorítsuk őket, és hogy ők maguk alakítsák ki a saját következtetéseiket.

Különösen nem szabad alábecsülni a filozófia tanítását az iskolában. Egy olyan világban, ahol az emberek többsége szemellenzővel rohan a futópadon, most nagyon fontos, hogy újraértékeljük saját távlatainkat időről időre, hogy megpillantsuk a nagyobb képet.

Amit a filozófia tesz, hogy megtanít bennünket gondolkodni, kérdezni és fontolóra venni a dolgokat. Ezen készségek nélkül az emberiség továbbra is úgy fog működni, mint egy robotpilóta, és továbbra is lehetővé tesszük a most hatalmon lévők számára, hogy folytassák uralkodó, elnyomó, és mindannyiunkat rabszolgává tévő működésüket.

Vissza kell, hogy követeljük a saját elménket...

TMU