Be kell vallanunk: A jelenlegi gondolkodásunk miatt kerültünk adós-rabszolgaságba. Mi magunk is hozzájárultunk a környezetszennyezéshez a...
Be kell vallanunk: A jelenlegi gondolkodásunk miatt kerültünk adós-rabszolgaságba. Mi magunk is hozzájárultunk a környezetszennyezéshez az életmódunkkal, a háborúkba fiainkat büszkén küldtük el, a hiteleket mi vettük fel, a gyerekeinket mi magunk neveltük a pénz szeretetére, vezető politikusainkat mi választottuk meg, és a gazdasági maffia keze alá dolgozunk nap mint nap azzal, hogy szupermarketekben vásárolunk a helyi termelők piacon árult portékáit figyelmen kívül hagyva.
És mi csodálkozunk a legjobban azon, hogy tönkretettük bolygónkat, hogy eladósodtunk, hogy háborúk vannak világszerte, és a gazdasági maffia szívja a vérünket, elrabolja földjeinket – látszólag akaratunk ellenére. Vajon ha szimbiózisban élünk ezzel az életellenes rendszerrel, ki oldhatja meg a problémáinkat, és főképp hogyan?
A kérdések nem kérdések tovább, hanem válaszok. Társadalmi szinten kell megoldani a problémákat, az egyes ember szintjén kezdve, és nem arra várni, hogy politikusaink oldják meg helyettünk a gondokat. Bármely politikai irányzat kerül ugyanis uralomra, a szervezett magánhatalom rabszolgájává válik rögtön.
Korábban már írtunk arról a kanadai orvosnőről (Ghislaine Lanctot), aki az Egészségügyi maffia c. könyvben leleplezi a pusztán anyagi világban gondolkodók aljasságait, elsősorban az egészségügy területén. Az írónő azonban megoldásokat is kínál. Miután ő maga is kiköltözött a városból, önfenntartó életre törekszik, nem fizet számlákat és adót, előadásaiban büszkén hirdeti: Ha SENKI nem nyitna bankszámlát, tönkremennének a bankok. Ha senki nem használna fosszilis energiákat, tönkremennének az olajmágnások, mi több bedőlne még a dollár is, hiszen csekély aranytartaléka helyett ma már az olaj az egyetlen fedezet a dollár mögött. Ha senki nem fizetne adót, bedőlne a kormány. Tehát a valódi hatalom az egyének kezében van. Szakítani kell mielőbb a régi, elavult gondolkodás módunkkal, mert ha ez nem megy, összeomlik körülöttünk a világ.
Kapcsolódó cikk: Az egészségügyi maffia - Hogyan ússzuk meg élve, s hogyan szerezzük vissza egészségünket és jólétünket
A világ szinte összes problémájára széleskörű megoldást kínál a Vénusz Projekt
Jacque Fresco a Zeitgeist mozgalom elindítója (1916. jövőkutató, építészmérnök, tudományfilozófus, tanító), már több mint 70 éve foglalkozik a fenntartható városok megtervezésével, az energiahatékonysággal, kibernetizált technológiák alkalmazásával, a társadalom és az oktatáspolitika megreformálásának lehetőségeivel.
Szerinte az egész kultúránkat át kell alakítani. Konkrét terveket és megoldásokat kínál arra nézve, hogyan oldhatjuk meg a világ összes problémáját.
Mindezek égisze alatt a Vénusz projektet 1975-ben indította el Roxanne Meadows-al karöltve.
A szervezet a floridai Venus kommunától kölcsönözte nevét. Kutatóközpontja 8,5 hektáros területen található az Okeechobee-tó közelében. A központban tíz olyan Fresco által tervezett épület áll, amelyek tükrözik a projekt építészeti világát. A dóm alakú épületekben maketteket, könyveket és filmeket készítenek az elképzeléseik bemutatásához.
Elsősorban a társadalmi problémákat kell megoldani
Szükséges a társadalom mielőbbi átalakítása és a pénzrendszer megszüntetése. A profit utáni hajsza majdnem mindig az emberi törődés elé kerül, vessünk csak egy pillantást a rákkeltő tartósítószereket tartalmazó ételeinkre, vagy a tervezett elavulásra (ha megveszünk egy terméket elromlik a jótállás lejárta után hamarosan, és hulladékhegyekkel árasztja el a földet), ami szinte minden terméket érint, beleértve a gyógyszeripart, mely 300 dollárt számol fel egyetlen antibiotikum tabletta előállításáért. Ezek jelzik, hogy a profit, mint ösztönző erő, valójában káros.
Ha nincs pénz, megszűnik a bűnözés is
Az általános bűncselekmények közé tartozik a lopás, az illegális kereskedelem, a csalás és az erőszakos rablás. A valóság az, hogy a monetáris rendszer által teremtett stressz, konfliktus, szegénység és a nélkülözés a bűnözés alapvető oka. A kilencvenes években végeztek egy kutatást, név szerint a Merva-Fowles tanulmányt, mely jelentős kapcsolatokat talált a munkanélküliség és a bűnözés között. A kutatás alapját 30 jelentős nagyvárosi terület képezte több mint 80 millió fős lakossággal. Arra jutottak, hogy a munkanélküliség 1%-os emelkedésének hatására a gyilkosságok száma 6,7%-kal, az erőszakos bűncselekmények száma 3,4%-kal, a vagyoni bűncselekmények száma pedig 2,4%-kal emelkedett. Ez a következőképpen jelentkezett: 1459-el több gyilkosság, 62607-tel több erőszakos bűncselekmény és 223500-zal több vagyoni bűncselekmény. Ez azt mutatja, mennyire jellemző egy nyomorban élő személyre alacsony iskolázottsággal és munkalehetőség nélkül, hogy bármit meg fog tenni az életben maradásért. Ilyen helyzetben a stresszből fakadó neurózis gyakran vezet erőszakos és társadalomellenes tettekhez.
Ha bűnözésről beszélünk, az egyes emberek vétkei elenyészőek a vállalati bűncselekméyekhez képest
Ezek szinte kizárólag profittal kapcsolatosak, de sokféle formában jelentkezhetnek: a tervezett elavulás, a monopóliumi összejátszás, a piaci manipuláció, az erőforrás kihelyezés, az árak befagyasztása, a munkaerő kizsákmányolás és a kormányzati összejátszás csak néhány a jelentősebbek közül. Kezdve az Enron-nal, mely szándékosan leállította a kaliforniai erőműveket, hogy így erősítse energiaipari részvényeit, a Bayer vállalat HIV vírussal fertőzött gyógyszerein át, ezek az esetek a legtöbb ember számára világossá teszik, hogy a vállalati bűncselekmények állandóak, és gyakran sokkal alattomosabbak, mint az általános bűncselekmények, mivel az utóhatások emberek óriási csoportjait érintik. A vállalati bűnelkövető profitnövelő kényszere alapjában véve nem különbözik az általános bűnelkövető túlélési kényszerétől. Míg utóbbi jellemzően azért követ el bűncselekményt, hogy életben maradjon, az előbbi azért teszi, hogy bebiztosítsa hatalmi, életviteli és vagyoni pozícióját. Mindez a félelmen alapszik. A vagyon elvesztése miatti folyamatos bizonytalanság engedi megnyilvánulni a mohóságot, mely a legtöbb vállalati bűncselekmény motiváló tényezőjeként szolgál.
Politikai bűncselekmények
A kormányzati bűncselekmény a legösszetettebb és legbonyolultabb viselkedési forma, hisz a kormányzatról kialakított felfogás nagy mértékben befolyásolható olyan elterjedt nézetek révén, melyeket maga az uralkodó réteg szilárdít meg a társadalomban. Példának okáért ott a hazaszeretet, melyet gyakran használnak fel háborúk támogatására, olyan érzést keltve az emberekben, mintha kötelező lenne egyetérteni a kormányzat döntésével.
A kormányzat központi szerepe alapvetően a törvényhozás és irányelvek szabályozása, melyek a társadalmat működtetik. Ideális esetben a kormányzat elsősorban a köz érdekében cselekedne. Sajnos a történelem megmutatta, hogy ez ritkán történt így. A kormányzat sokkal inkább egy szülővállalat az ország gazdaságának többi vállalata számára. Ez azt jelenti, hogy a kormányzatnak anyagi érdekeltsége van nemzetének gazdasági helyzetében, konkrétan azért, mert ezekből az érdekeltségekből közvetlen hasznuk van. A lobbizás és hozzájárulások csupán Amerikában több milliárd dollárt tesznek ki, és ezt a pénzt teljes egészében azért adják, hogy az adakozó fél igényei érvényre jussanak. Bár a kormányzati és vállalati összejátszás példái számtalanok, a legjelentősebb pénzből fakadó kormányzati bűncselekmény, a saját vállalati és pénzügyi résztvevőinek hasznára indított háború.
A kétszeres kongresszusi becsületrendet kiérdemelt Major D Smedley Butler, szavaival élve: "A háború csalás. Mindig is az volt. A legrégibb, egyszerűen a legjövedelmezőbb, és minden bizonnyal a legrosszindulatúbb. Az egyetlen, mely nemzetközi érvényű. Az egyetlen, melyben a profitot dollárban számítják, a veszteséget pedig életekben."
[post_ads_2]
Pénzügyi bűnözés - csalás, ami tönkretesz mindenkit
2013-ra a személyi jövedelemadót 65%-ra kellene megnövelni.
A pénzügyi manipuláció, a manapság használt fizetőeszköz értékét lényegében kormányzati rendelet adja. Ahogy minden más természetes erőforrásnál, minél több pénz van forgalomban, annál kisebb az értéke egy egységnyinek. Ha kevesebb pénz van forgalomban, az ennek megfelelően értékesebbé teszi az egységnyit. Ezt a jelenséget inflációnak illetve deflációnak nevezzük. A gazdaság pénzkészletének megnövelését monetáris bővülésnek nevezzük. A pénzkészlet csökkenését pedig monetáris szűkülésnek nevezzük.
A közös külső kormányzati adósság a világban egy CIA tényvizsgálat szerint 53 trillió dollár. A világ nagyjából 203 országa közül mindössze 4 nem tartozik másoknak pénzzel. Egyedül az Egyesült Államoknak 12 trillió dollár feletti tartozása van 2009-ben, és egy, az állami kincstár által engedélyezett 2001-es tanulmány szerint ahhoz, hogy az adósságszolgálatot a jelenlegi növekedési üteme mellett fenntarthassuk, 2013-ra a személyi jövedelemadót 65%-ra kellene megnövelni. Alapvetően az egész világ csődben van, de hogyan? Hogyan tartozhat a világ egésze önmagának pénzzel? Mindez szemlátomást értelmetlen. A monetáris rendszer nem több egy játéknál, melyben a hatalmon lévők önkényesen határozzák meg a játék szabályait.
Fresco megoldásai
Tökéletes termékek, gépesítés
Nincs szükség pénzre, pusztán erőforrás alapú gazdaságra. A pénz okozza a háborúkat, a bűnözést, a válságokat. Fresco szerint a szegénységet, a bűnözést, a korrupciót és a háborút a mai világ profitorientált gazdasági rendszeréből fakadó hiány okozza. Fresco állítja, hogy ha a technológiai fejlesztéseket a haszonszerzéstől függetlenül végeznék, akkor több erőforrás jutna el több emberhez, mivel bőségesen termelhetővé válnának a termékek. Az erőforrások ezen újszerű bősége lecsökkentené a megszokott emberi individualizmust, a korrupciót és a kapzsiságot, az emberek segítenének egymásnak. Az erőforrás-alapú gazdaság cserélné fel a jelenlegi monetáris gazdaságot, amely "hiány-orientált" vagy "hiány-alapú", így nem csoda, ha tönkremegy.
A jelenlegi pénzügyi rendszer elkerülhetetlen hatásai: háborúk, bűnözés, törvénykezés, politikai visszaélések.
Fresco megoldásában a leglényegesebb pont, hogy a monetáris rendszer által gerjesztett feltételek nélkül hatalmas mennyiségű erőforrást lehetne megmenteni a pocsékolástól. Az erőforrások elpazarlása helyett mindenki bőségesen jutna ingyen energiához, élelemhez és oktatáshoz.
Fresco szerint a jelenlegi globális gazdasági rendszer először át kell, hogy essen egy jelentős válságon, mielőtt az emberek elvesztik hitüket a monetáris rendszerben, míg legvégül más irányokat keresnek majd. Az"erőforrás-alapú gazdaságnak" nevezett rendszer a projekt alapvető fontosságú eleme. Ez a rendszer a meglévő erőforrásokat használja a pénz helyett, hogy az elosztás igazságos legyen, a legemberségesebb módon. Ebben a rendszerben a termékek és szolgáltatások pénz használata nélkül mindenkinek a rendelkezésére állnak.
Fresco állítása szerint a föld erőforrásait közös örökségként kell kezelni, ami nem csupán egy kiválasztott rétegé. Az erőforrások adagolásának gyakorlata monetáris módszerekkel az emberi civilizáció ellen dolgozik. A közvéleményt direkt félretájékoztatják az alternatív energiaforrásokkal kapcsolatban és a hidrogén, a nukleáris energia, a biomassza irányába hajtják az emberiséget, hogy tovább zsarolhatók legyenek (ezek az energiák nem elég hatékonyak és költséges az előállításuk, valamint az ezekhez szükséges technológiák is a jelenlegi gazdasági lobbi kezében vannak).
Energetikai megoldások
Bőségesen van napenergiánk, szélenergiánk, óceánok hullám-energiája és ár-apály energia. A Nap energiája olyan mennyiségben áll rendelkezésünkre, hogy a földön egyetlen déli órán több napenergia keletkezik, mint a világ éves energia felhasználása! Ha ennek az energiának csak tízezred részét hasznosítani tudnánk, soha többet nem kellene fosszilis energiaforrásokat használni.
A tenger hullámenergiája és ár-apály mozgásainak energiája turbinák telepítésével kinyerhető, mely energia szintén korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre, és a világ energia felhasználásának több mint a felét ezekből lehetne fedezni. A turbinák felállítása olcsóbb, mint olajfúró tornyokat telepíteni.
Az Amerikai Energiaügyi Hivatal már 2007-ben elismerte, hogy ha az 50 államból csupán háromban teljesen kihasználnák a szélenergia lehetőségeit, az USA teljes területének energiaellátása megoldható lenne.
A fent nevezett energiaforrások kiaknázása nem igényel más (katalizátor) energiát, szemben az olajkutak, a gázvezetékek, bányák vagy atomerőművek létesítésével.
4000 évre elegendő energiánk van egyetlen energiaforrásból!
Geotermikus energia a föld belsejében levő hő felhasználása, mely hatalmas mennyiségű tiszta energiát eredményez. A MIT (Massachusetts Technológiai Intézet) egy 2006-os jelentése alapján jelenleg megközelítőleg 2.000 Zetajoule energia csapolható le világszerte. A bolygó országainak energiafogyasztása évente mindössze 0,5 zetajoule. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 4000 évnyi energia lenne azon nyomban hasznosítható bolygónkon csupán ebből a forrásból. A szélenergiából, ahogy egy 2005-ös Stanford Egyetem által publikált tanulmány is mutatja, elegendő lenne a bolygón potenciálisan elérhető energia 20%-át felhasználni, és az fedezné a bolygó teljes energiaigényét. A napenergia, vagyis a nap sugárzása, mely a Föld felszínét évente éri, több mint tízezerszerese a világ energiaszükségletének.
A lehetőségeket tekintve tehát bebizonyosodott, hogy az energia több, mint amennyire szükségünk lehet bolygónkon. Az egyetlen ok, amiért az emberek úgy gondolják, hogy hiány van belőle, az a monetáris (pénzorientált gazdasági) rendszer hiányfenntartó stratégiája.
Képzeljünk el olyan jól tervezett termékeket, melyeknek nincs szüksége karbantartásra mondjuk 100 évig. Képzeljünk el egy házat, mely tűzálló anyagokból készült, ahol minden készülék, az elektromos- és vízvezetékrendszer és a továbbiak a Földön rendelkezésre álló leginkább vízhatlan, magas szilárdságú anyagokból készült. Egy ilyen ésszerűbb világban, melyben tartós dolgokat állítunk elő, minimalizálva a szennyezést és a hulladékot, egy monetáris rendszer elképzelhetetlen lenne.
Mivel a ciklikus fogyasztás óriási mértékben lassulna, folyamatosan gyengítené az úgynevezett gazdasági növekedést.
Ha egy nap felébrednénk, és valami okból csak 100 narancs létezne a világban, miközben nincs lehetőség továbbiak termesztésére, a narancsok értéke az égbe szökne, mivel rendkívüli hiány alakulna ki belőlük. Másként fogalmazva, az erőforrások hiánya jövedelmező.
A Venus Project felismeri, hogy a Föld bőséges erőforrásokban, és hogy az erőforrásokat beosztó, pénz által vezérelt, idejétmúlt módszereink már nem megfelelőek. Valójában túlélésünk szempontjából nemkívánatos eredményre vezetnek.
A napjainkra elavult monetáris rendszert évezredekkel ezelőtt, ínséges időkben teremtették. Eredeti rendeltetése a javak és szolgáltatások elosztása volt az elvégzett munka függvényében. Ennek egyáltalán semmi köze a bolygónkon megtermelhető javak és szolgáltatások valódi mennyiségéhez. A lényeg az, hogy fizikai túlélésünk és életminőségünk pusztán a Föld erőforrásainak használatán, kezelésén és megőrzésén múlik.
Gépesített termelés, logikus elosztás
Egyre növekvő tudományos leleményességünknek köszönhetően az erőforrásokat egy sokkal humánusabb, technológiai tekintetben építő jellegű, stratégiai módon használhatjuk. A munkát pénzért és pénzt erőforrásokért hagyománya jelenleg már nem megalapozott. Ha az emberi munkaerőt növekvő mértékben helyettesítik automatizált gépekkel, ezzel munkanélküliséget és ennél fogva a lakosság vásárlóerejének csökkenését okozzuk, lassítva ezzel az úgynevezett gazdasági növekedést. Szükségképpen a technológiai fejlődés szándékos elfojtását és visszafogását figyelhetjük meg az emberek foglalkoztatásban tartása céljából. Ez olyan, mintha lenne egy elektromos fúrónk, mégis egy kézi fúrót használnánk munkánk elvégzésére, hogy több órát fizessenek.
Olyan társadalom tervére van szükségünk, mely a technológiai lehetőségeink maximalizálására összpontosít azért, hogy az emberiséget felszabadítsa a robotolás alól, és a produktivitást az elérhető legmagasabb szintre emelje. Minden, ami ennél kevesebbet céloz meg, elfogadhatatlan.
Az érvelés érdekében teljes egészében tekintsünk el a jelenlegi pénzalapú szociális rendszertől, és vessünk egy üde pillantást az erőforrás alapú gazdaságban alkalmazandó ipari termelés módszereire.
A megfontolandó kérdés az, hogyan tervezzünk olyan termelési rendszert, mely maximalizálja a magas színvonalú kibocsátást, csökkenti a hulladékot, igazodik a Föld dinamikus egyensúlyához, és csökkenti az ismétlődő, mechanikus emberi munkát. A tudományos módszerre alapozva bemutatjuk a logikai érvelést, mely mentén az ipari termelés módszerei kibontakozhatnak:
1. A bolygó erőforrásainak felmérése
2. A gyártandó cikkek meghatározása fontossági sorrendben, kezdve az alapszükségletektől, mint élelem, víz és hajlék, át a termelést elősegítő cikkeken, mint nyersanyagok, automatizált gépek és technológiai fejlesztések, egészen a termelés szempontjából kevésbé hasznos cikkekig, mint a szórakoztató eszközök, rádiók, hangszerek, stb...
3. A gyártási módszerek optimalizálása a termékek élettartamának maximalizálása mellett.
4. Az emberi hozzáférés elosztási módszerei.
5. Az idejétmúlt vagy működésképtelen termékek optimalizált újrahasznosítása.
Mire is van szükségünk? Ez egy nagyon fontos kérdés, mert a nyilvánvaló élelem, víz és hajlék mellett manapság a legtöbb embernek fogalma nincs, ténylegesen mire is van szüksége, hisz senki nem világosította fel őket a technológia valódi állásáról. Amire azt gondoljuk, hogy szükségünk van, az a technológiai fejlettség állapotának közvetlen eredménye.
Ha valakinek poros az otthona, azt gondolhatja, szüksége van egy porszívóra. Egészen biztos? Nem inkább egy háztartási nyomásszabályzó rendszerre van szüksége, mely lehetővé sem teszi, hogy a por behatoljon, vagy elektrosztatikus szűrőkkel van felszerelve, ami eltünteti a meglévő port? Ha alaposan megvizsgáljuk azt, mire is van szükségünk, látni fogjuk, hogy szükségleteink folyamatosan változnak. A tudomány és a technológia az emberi szükségletek hasznossági barométerei, ezért a gyártott termékek olyan fejlettségi szintjét kell megcéloznunk, melyet az adott időszak lehetővé tesz.
Jelenlegi monetáris rendszerünk, mely folyamatosan pazarló, idejétmúlt termékeket állít elő, hogy a vállalatokat és a gazdaságot működésben tartsa, nem képes a legfejlettebb használati eszközök gyártására, és nem is óhajtja ezt. Ez azért van így, mert a ma gyártott termékek többsége nem is létezne, ha a társadalom arra összpontosítana, mi szolgálná leginkább magát a társadalom érdekeit.
Ha építenék magamnak egy íróasztalt, igyekeznék egy minél tartósabb íróasztalt készíteni. Ennek ugye van értelme? Ha az íróasztal tönkremegy, az azt jelenti, hogy építhetek egy másikat még több munkaráfordítással. Logikusnak tűnne tehát, hogy társadalmunk bármely terméke a technikailag lehetséges leghosszabb élettartammal rendelkezzen.
Sajnos pont az ellenkezője történik a jelenlegi rendszerben, mert ahogyan korábban említettük, a monetáris rendszer táptalaja a többszöröződésnek és a tervezett elavulásnak. Enélkül az egész rendszer összeomlana. Egy ésszerűbb világban tartós dolgokat készítenénk. A gyártási módszerek optimalizációja arról szól, hogy a legkifogástalanabb alapanyagokat és módszereket használjuk, miközben a legtartósabb, leghatékonyabb termékeket állítjuk elő. Továbbá az emberi munkát nem csak azért helyettesítik gépekkel, mert a profitrendszerben ez költséghatékonyabb, valójában a gépi munka sokkal jobb minőségű, mint az emberi, ahogy ezt a termelési statisztikák folyamatosan mutatják. Ez természetesen nem meglepő, hisz egy gép nem fárad el, mindig sokkal pontosabb és következetesebb, mint egy ember. A nagy hatékonyságú automatizálás, együtt a tudományosan vezérelt erőforrás bőséggel egy olajozottan működő, szinte hiánymentes környezetet tenne lehetővé, melyet a népesség töredéke üzemeltethetne.
Az emberi hozzáférés elosztási módszerei
Az elosztási módszerek szintúgy függenének a technológia állásától. A termelés lehetne például olyan színvonalas, hogy egy terméket csak akkor gyártanának le, amikor a tényleges igény felmerül. A raktár jellegű elosztóközpontok az automatizált kiszállítással együtt egyelőre a legegyszerűbbek lennének. Továbbá, mivel nem használunk pénzt a rendszerben, az embereknek nincs szüksége árucikkek felhalmozására, és arra sincs ok, hogy bárki olyasmit lopjon, ami mindenki számára elérhető... ráadásul eladni sem tudná. Továbbá annak fényében, hogy egy erőforrás alapú gazdaságban a termékeket a lehető leghosszabb élettartamra tervezzük, a ma létező fogyasztói kultúra értékeit szintén kinőnénk. Egy termék megszerzéséhez elég lenne felcsatlakozni a hálózatra, kikeresni az árucikk funkcionalitását, kiválasztani, majd igényelni. Aztán hamarosan átvehető vagy kiszállítható lenne.
Az idejétmúlt vagy működésképtelen termékek optimalizált újrahasznosítása
Ez a lépés már a termelési szakasznál kezdődik, hiszen minden tervezett terméket be kell illeszteni az újrafelhasználhatóság rendszerébe. A termékek gyártása során nem használhatnánk fel semmit, ami bármilyen szempontból nem tartós vagy nem újrahasznosítható. Ez egy stratégiai döntés, hogy biztosítsuk a régebbi termékek adott módszerek általi leghatékonyabb újrahasznosítását, csökkentve ezzel a pazarlást. Legtöbbünk számára zavaros és bonyolult lehet az elképzelés, hogy az emberi munkaerőt lehetőség szerint gépekkel helyettesítsük.
Mindig elhangzik a kérdés: "Ki fogja üzemeltetni a gépeket?" A gépeket manapság számítógépesítik. A számítógép lényegében a gép agya, mely a megfelelő teendőkre utasítja a gépet. A gépek és a számítógépes intelligencia kombinációját nevezhetjük kibernetizálásnak. A ma kibernetizált gépei minden bizonnyal a legelképesztőbb és legnagyobb hatással bíró emberi találmányok. Ezen eszközök lehetővé teszik, hogy átalakítsuk a társadalom teljes szerkezetét, kezdve az emberi munkaerő felszabadításával. Albert Einstein szavaival a kibernetizálás: "A végső automatizálás a modern iparunkat oly primitívvé és idejétmúlttá változtatja, amilyen számunkra a kőkorszak."
Túl kell nőnünk a monetáris rendszeren, hisz az csak megőrzi az alsóbb rendű termékeket a fogyasztás körforgásának érdekében. Semmi ésszerű érv nincs arra, hogy ne tartson bármi, kezdve a hűtőtől a sütőig, a televíziótól a számítógépig egy életen keresztül, anélkül, hogy meg kellene javítani. De hogy vehetjük ezt biztosra? Mert a bolygó legjobb nyersanyagai, mint a titánium például, olyan tűrési paraméterekkel rendelkeznek, melyek évezredekkel meghaladnak egy emberi életet. A kibernetizált gépeket nem adnánk-vennénk, úgy építenénk őket, hogy sokáig kitartsanak. Egyrészt a végletekig kitartanának, másrészt képesek lennének adott esetben megjavítani magukat. A mai autókban gyakran figyelmeztető fények jelzik a műszerfalon, hogy az autó bizonyos részén hiba lépett fel, és ezt az ötletet átültethetnénk más gépekre is úgy, hogy a fedélzeti számítógép nemcsak, hogy tudatában lenne a hibának, de kiegészítő gépek utasításával azonnal kicserélésre kerülhetne a meghibásodott alkatrész. Bármily különösnek is tűnik, az önjavító gépek, szerkezetek és áramkörök egyre valósabbak. A probléma az, hogy egy ilyen hatékonyságú termék gyártását a monetáris rendszer nem jutalmazza, így a társadalmunk legtöbb résztvevőjének fogalma sincs arról, milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre. Továbbá ebben az automatizált rendszerben az emberek csak felügyelői szerepet fognak betölteni. Mihelyst az összevont, önálló és kibernetizált ipari rendszert felépítettük, már csak a karbantartás kérdéses, hogy biztosítsuk a rendszer helyes működését. Ahogy telik az idő, számíthatunk arra, hogy a technológiai képességeink fejlődése csak tovább tökéletesíti a rendszert.
Végül a társadalom és a természeti világ igazi kérdései a következők:
1. A termelt javak és a szolgáltatások egyaránt elérhetőek mindenki számára.
2. Kutatási projektek és oktatási rendszerek a tudásunk, értelmi képességünk és az alkalmazások bővítését célozza.
3. A Föld erőforrásainak, légköri visszajelzéseinek és lehetséges környezeti problémáinak állandó monitorozása. Megelőzhetjük az emberiség valódi fenyegetettségeit, mint előre nem látható körülményeket, úgy mint a cunamikat, a földrengéseket és a betegségeket. Az egyedül valós problémák az életben azok, melyek közösek minden ember számára.
Városok és életmód
Ebben a szakaszban kiterjesztjük az erőforrás-alapú gazdaság tételeit az egyik legalapvetőbb társadalmi találmányunkká. A városra, pontosabban a Venus projekt kör városára. Azt is megvitatjuk, hogyan változik az emberek életstílusa egy erőforrás-alapú gazdaságban, melyben valószínűleg az értékek és a célok jelentősen eltérnek attól, amit ma látunk. Egy erőforrás-alapú gazdaságban, a városokat úgy tervezik, hogy rendkívül dinamikusak legyenek, biztosítva így a folyamatos fejlesztések és módosítások lehetőségét. Ezen feltörekvő, teljesen integrált rendszerek célja, hogy egyetlen élő organizmusként fejlődjenek. Jacque Fresco innovatív, többdimenziós és a körkörös város tervei a legkifinomultabb forrásokat és építési technikákat használják, amelyek rendelkezésre állnak. Ez megkövetel egy új kezdetet, mely megpróbál a jelenlegi városainkon javítani nem tekintve az időt, anyagot vagy erőfeszítést. Ugyanakkor sokkal problémamentesebb és hatékonyabb az új városok építése az alapoktól kezdve, mint a régiek felújítása.
Kör alakú városok kulturális és mezőgazdasági övezetekkel
A körkörös város a források felhasználását, utazási technikákat, valamint általános funkciókat hatékonyan és minimális energia felhasználásával teszi lehetővé. A mértanilag elegáns, körkörös elrendezés célja, hogy a legmagasabb életszínvonalat a lehető leginkább produktív és hatékony módon tegye lehetővé. Például a város legkülső kerülete természet orientált kikapcsolódásra szolgál, ideértve a buja kerteket, turisztikai parkokat túrázásra és minden más szabadtéri tevékenységre.
A következő belső rész a mezőgazdasági övezet, ahol szabadtéri és fedett mezőgazdasági módszereket alkalmazva élelmet termeszthetnek egész évben. Folytatva, nyolc zöld terület nyújt tiszta, megújuló energiaforrást az egész városnak. Bár ezek az energiaforrások régióspecifikusak, de gyakran ezen módszerek közé tartozik: a geotermikus energia, a szél- és napenergia - míg azon városok, amelyek vízközeliek a hullám- és árapályenergia felé terjeszkednének. A zöld területek java lakossági övezetként szolgál. A lakóhely, préselési technológia és egyéb előgyártási csúcstechnikai módszerek segítségével épített. A tégla és fa felett már eljárt az idő. A jövő szerkezetei teljes egészében préselt szilárd egységek lesznek. Minden lakás és apartman komplexum gyakorlatilag önálló rendszer. Például, az új szerkezetek külső felületei fényelektromos generátorokként szolgálnának, átalakítva a napsugárzást közvetlenül villamos energiává.
A lakások tűzállóak, kevés karbantartást igényelnek, és ellenállnak a víz és egyéb környezeti hatásoknak. Elhagyva lakossági kerületeket oktatási, tudományos és kutatási központok találhatók, valamint termelési és elosztói központok - automatizált nyilvántartási rendszerek jól összehangolt és hatékony módon foglalnák magukba az elosztó központokat és a gyártó létesítményeket.
A városközpontban van egy nagy kupola, amely a központi kibernetikus rendszert tartalmazza, ami lényegében az egész város agya és idegrendszere. A központi kupola elektromosan vezérli és felügyeli a termelést és a termékek elosztását, ugyanakkor kontrollálva a rendszeren belüli környezeti tényezőket is. Például a mezőgazdasági övezet tekintetében, elektronikus szonda ellenőrzi és tartja karban a talajviszonyokat, beleértve a víztartalmat, tápanyag eloszlást és egyéb tulajdonságokat. Ezt a környezet visszajelzési módszert alkalmazzák az egész városkomplexumban. Így egy kiegyensúlyozott gazdasági terhelést lehet fenntartani, a túltermelés és a hulladék megszüntetésével. A hulladék újrahasznosítása és egyéb szükséges dolgok a város felszíne alatt találhatók, melyek mindig a legkorszerűbb és tiszta technológiát használják. Más tervek különböző szárazföldi város alakzatokat tartalmaznak - teljesen zárt városokat, valamint tengeri városokat.
Függetlenül a Föld városainak formájától, mindegyik szorosan összekapcsolódik a többivel egy világméretű rendszeren belül. Csak úgy, mint ahogy minden városban van egy központi vezérlő kupola, mely a város agya, úgy idegrendszereként tartalmaz számítógépes környezetfigyelést műholdakkal és elektronikus szondákkal. A nagyobb világkomplexum magába foglal minden várost, és felügyeli a környezet széles spektrumát, meggyőződve arról, hogy nincs semmi probléma vagy nyersanyag szükséglet egyetlen városra nézve sem, ugyanakkor a magasabb szintű folyamatokat is szabályozza minden városra, és a környezet egészére vonatkoztatva.
Életmód
Fontos kiemelni, hogy a jelenlegi rendszerünkben a hagyományos család modell sérült, ahol mindkét szülőnek dolgoznia kell a túlélés érdekében. A pénzügyi rendszer aláaknázza a család összetartását és a gyermekgondozást. A nyomás mindig nagy az egészségügyi számlák, biztosítások, oktatási költségek, munkahelyi bizonytalanságok és megélhetési költségek miatt. Egy erőforrás alapú gazdaságban a család egysége vissza fog térni. Értem ez alatt, a társadalom kultúrális értékeinek egésze egy alapos változáson menne keresztül; a pénzügyi rendszer elhagyásával és a világ együttműködésével bőséget teremthetünk a bolygó minden lakójának.
Egy erőforrás alapú gazdaságban, a pénzügyi rendszer manipuláló karjával nem szennyezi többé az emberi elmét, ami a reklámmal. A tengernyi hirdetőtábla, reklám, magazin és hasonlók nem fogják tovább mérgezni a tájat vagy tudatunkat. Ez egy drámai változást fog okozni abban, ami fontos nekünk, és ezáltal megváltoztatja az eddigi életmódunkat. Tovább menve, egy erőforrás-alapú gazdaságban nincs ok a tulajdonra.
A tulajdon a hiány eredménye; az embereknek, nagyon nehéz volt létrehozni illetve megszerezni egy terméket vagy erőforrást, másfelől védték az óriási relatív értékkel járó munkát, hozzárendelt hiánnyal együtt. A tulajdon nem egy Amerikai vagy kapitalista ötlet, ez egy primitív mentális szempont, amely a szűkösség generációiból keletkezett. Az emberek csak tulajdont követelnek, mert ez a védelem egy legális jogi formája - a bőség rendszerében, a pénz szüksége nélkül, a tulajdonjog gondolata jelentéktelen lesz.
Ebben az új rendszerben senki sem birtokol semmit, ehelyett mindenki korlátlan hozzáférést rendelkezik mindenhez.
Tulajdonviszony egy hatalmas teher; már nem lesz szükség arra sem, hogy az emberek egy helyen lakjanak; folyamatosan utazhatnak a világban. Bármi szükséges dolog beszerezhető korlátozás nélkül, nincs ok a visszaélésre, mert hasztalan; nem tudsz ellopni dolgokat, ha senki sem birtokolja és bizonyosan nem tudod eladni őket.
Háztartási termékeket a városokban lévő központi elosztásból lehet használatba venni, ugyanakkor szórakoztató termékek egy hívással vagy az érdeklődés helyéhez közel érhetőek el. Ha például, egy golf tanfolyamra mennél, olyan klubokból választanál, amelyekben a leghatékonyabbra tervezett modellek találhatók. Használod, majd visszaadod azokat.
A társadalomban ma, a tulajdoni szükségletek, a termékek extrém átfedéseit és felesleges pazarlást eredményeznek. Sokkal intelligensebb egy univerzális megosztási rendszert létrehozni, a pazarlás és felesleg drámai csökkentésére, növelve a helyet és hatékonyságot.
Egy erőforrás alapú gazdaságban a család egysége vissza fog térni
A pénzügyi rendszer aláaknázza a család összetartását és a gyermekgondozást. A nyomás mindig nagy az egészségügyi számlák, biztosítások, oktatási költségek, munkahelyi bizonytalanságok és megélhetési költségek miatt.
Egy erőforrás alapú gazdaságban a család egysége talán még fontosabb lesz, mint napjainkban.
Értem ez alatt, a társadalom kulturális értékeinek egésze egy alapos változáson menne keresztül; a pénzügyi rendszer elhagyásával és a világ együttműködésével bőséget teremthetünk a bolygó minden lakójának. Az általunk méltányolt tevékenységek jelentősen terjedni fognak a nagyobb emberi szabadságért, amely teljesen más lesz a ma ismerttől. Tehát, az egyik komolyabb változás az életmódban és értékrendben, az emberek tulajdonról való gondolkodásában lesz.
Javarészén a világnak, a tulajdon ma egy nyomós fogalom - az emberek gyakran társítják a társadalmi helyzetüket a tulajdonukhoz. Ahogy megállapítottuk korábban, a pénzügyi rendszernek ciklikus fogyasztásra van szüksége a működéshez, ez természetesen oda vezet, hogy az emberek manipulálva vannak, és azt gondolják, szükségük van egy bizonyos termékre, szolgáltatásra. A modern reklámozás hatalmas taktikája, hogy a világ nagy részén támogat egy mesterséges, anyagias értékrendszert, ami egyre több és több termék és szolgáltatás igényét vonja maga után, gyakran figyelmen kívül hagyva annak szükségességét vagy hasznát.
Emberi viselkedés
Akik fontolóra veszik az erőforrás-alapú gazdaság tételeit, hajlamosak azt gondolni, hogy a rendszer nehézkes volna az úgy nevezett "emberi természet" miatt. Az érv, hogy az ember eredendően versengő, mohó és vakon önálló azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy műszakilag jó dolgok vannak a társadalomban, mindig lesznek korrupt emberek, akik ki akarnak használni másokat és erőfölényre törekszenek.
Az emberi természet definíciója: közös pszichológiai attribútumai az emberiségnek, melyek feltételezhetően közösek minden emberi lényben. A kifejezésből az következik, hogy bizonyos lelki, így mentális viselkedésmódok, valamilyen módon erősen kapcsolódnak egy személyhez, ezért feltehetően néhány előre beállított lelki hajlammal születettünk. Könnyű észrevenni, hogy az ilyen típusú feltételezés akkor mutatkozik meg, amikor megtekintjük az emberi faj történelmi feljegyzéseit és végeláthatatlan háborúk sorozatát, népirtásokat, hódításokat és erőszakos visszaéléseket láthatunk. Mivel ez a minta, amit felismerünk, könnyű feltételezni, hogy léteznie kell az emberi természet egy halmazának, amely történelmileg visszatérő módon viselkedik. Továbbá, egy ideje pszichológusok által hangsúly került az úgynevezett bűnözői magatartásra. Az egyének genetikája felelős tetteiért, ami őket úgynevezett bűnözővé is teszi? Vagy ez a környezeté, amelybe kerülve az meghatározza viselkedését? Ez egy régi kérdése az emberi természet kontra nevelésnek.
Először is, mi is pontosan a bűnözői viselkedés? Hogyan minősítjük az ember kitalált és időről-időre változó viselkedésbeli eltéréseket? A bűnözés egész koncepciója ideiglenes a kultúra értékeihez és az erkölcs fogalmához viszonyítva. Csak 600 évvel ezelőtt, bizonyos őshonos Mexikó körüli kultúrák tömeges emberáldozat bemutatásával foglalkoztak, gyakran több ezreket öltek meg egyszerre. Vajon ez bűnözői tevékenység volt? Számunkra talán, de számukra ez egy elfogadott társadalmi szokás. Mi van a generációk és generációk által elfogadott rabszolgasággal? Bűnöző-e az, aki ételt lop, hogy enni adjon az éhező családjának? A kiindulási pont az, hogy nincs konkrét tudományos bizonyíték arra, ami támogatná azt a megállapítást, hogy bármi a viselkedésmódunkban feltétlenül genetika eredménye. Korábban kifejtettük, hogy a monetáris rendszer állandósítja a korrupciót, a rétegződést, a hiányt és az elégedetlenséget. Az úgynevezett tisztesség nem létezik egy világversenyben, ahol kiegyensúlyozatlanság, szegénység és nélkülözés van.
Zsarnoki viselkedést látunk a világban ma, amely nem a mélyen gyökerező genetikai erők, hanem lényegében az évekig tartó szűkösség és verseny eredménye.
A jogi rendszer
Válaszként a mai társadalom megpróbálja kontrol alatt tartani az embereket törvényi fenyegetés alkalmazásával. A jogszabályok nem többek, mint "foltok", amelyek nem a viselkedés alapvető okait célozzák. Ha egy személyt letartóztatnak lopásért, nagyon kevés gondolat vetődik fel, hogy a személy miért döntött úgy, hogy lopni kezd. A társadalom az egyszerű megoldásokra törekszik, mintsem inkább a kiváltó okok megállapítására, és gyakran az úgynevezett "bűnözőt" börtönbe helyezi. Minden úgynevezett bűnözés forrása valójában maga társadalom. Olyan nincs, hogy "bűnöző". Mint már többször is kifejtettük, a monetáris rendszer kiépítettsége által generál korrupciót. A társadalmilag sértő magatartás közvetlenül kapcsolódik a társadalmi és a gazdasági körülményekhez. A börtönökben lévő emberek nagy többsége, mély társadalmi és gazdasági helyzetből érkezik.
Ezért, ha meg akarjuk változtatni az emberek viselkedését, módosítanunk kell a szociális feltételeiket. Szeretnénk a hiányosságokat kiiktatni. Nem helyezünk el "Sebességkorlátozás 70 km/h" táblát biztonsági okból. Tervezzük inkább úgy a rendszert, hogy a biztonság be legyen építve és az emberi hiba nagymértékben csökkenjen vagy lehetetlen legyen.
Összefoglalva
Az ókor óta, nagy egyházi és világi filozófusok egyaránt folyamatosan támogatták az emberiség számára békés és egységes ötleteket. Kereszténységtől a hinduizmusig az az ötletet, hogy lásd önmagad, ahogy másokat egy régóta fennálló szabály szerint. Sajnos, egy pillantást vetve a mai társadalomra felvetődik a kérdés, miért nem az általános értékek, saját embertársaink tiszteletben tartása és az együttműködés tudatunk gyökere? A mai önérdekű, pénz-orientált társadalom olyan környezetet teremt, amely megtagadja mások egyetemes gondoskodásba vételét. Ezen rendszer alapja az önmagunk állandósítása mások kárára, és ezért soha nem teszi lehetővé a világ egyensúlyát és harmóniáját. Itt az ideje befejezni az imádkozást, áhítozást és vak prédikációkat a feltételezett humanista és vallási ideálokról, és ehelyett valóban dolgozzunk azon, hogy azok megtörténjenek!
Egy erőforrás-alapú gazdaság azáltal helyezi gyakorlatba mindazt, amiről a nagy vallásos és filozófiai tanárok mindig is beszéltek, hogy az emberek elfogadják egymást, és együttműködnek kölcsönös tiszteletben, mint egy emberi család.
A tudomány felhasználása és a tudományos metódus, amit bár gyakran hidegnek és szívtelennek tekintenek, ténylegesen bemutatja az egyik legnagyobb lelki kitárulkozást, amit valaha láttunk. Sokan nagy félelemmel és tisztelettel tekintenek a Teréz Anyai figurákra és az Ő önzetlen természetére, néhányan ugyanolyan a romantikus módon látják Alexander Fleminget, az embert, aki felfedezte a Penicillint. A penicillin mentett meg számtalan életet, többet mint bármilyen ötlet, vagy jótékonysági szervezet.
A lényeg az, hogy a tudomány és a technológia működésben lévő istenségek. Nem várhatunk egy isteni kinyilatkoztatásra, vagy valami "nagy ember" irányítására.
Fel kell ismernünk, hogy mi vagyunk a mi saját bolygónkon a változás, hogy jobbá tegyük a világot, rajtunk múlik.
Itt az ideje, hogy megállítsuk azon szellemi értékeknek prédikálását, amelyeket a vallási és világi filozófusok már évezredekkel ezelőtt megbeszéltek, és végül gyakorlatba is helyezték.
A tudomány az eszköz ehhez a funkcionális spiritualitáshoz, és ha a civilizáció jobbítása érdekében dolgozunk módszerei alkalmazásán, el TUDJUK érni az ókor óta keresett lelki célokat.
3. A gyártási módszerek optimalizálása a termékek élettartamának maximalizálása mellett.
4. Az emberi hozzáférés elosztási módszerei.
5. Az idejétmúlt vagy működésképtelen termékek optimalizált újrahasznosítása.
Mire is van szükségünk? Ez egy nagyon fontos kérdés, mert a nyilvánvaló élelem, víz és hajlék mellett manapság a legtöbb embernek fogalma nincs, ténylegesen mire is van szüksége, hisz senki nem világosította fel őket a technológia valódi állásáról. Amire azt gondoljuk, hogy szükségünk van, az a technológiai fejlettség állapotának közvetlen eredménye.
Ha valakinek poros az otthona, azt gondolhatja, szüksége van egy porszívóra. Egészen biztos? Nem inkább egy háztartási nyomásszabályzó rendszerre van szüksége, mely lehetővé sem teszi, hogy a por behatoljon, vagy elektrosztatikus szűrőkkel van felszerelve, ami eltünteti a meglévő port? Ha alaposan megvizsgáljuk azt, mire is van szükségünk, látni fogjuk, hogy szükségleteink folyamatosan változnak. A tudomány és a technológia az emberi szükségletek hasznossági barométerei, ezért a gyártott termékek olyan fejlettségi szintjét kell megcéloznunk, melyet az adott időszak lehetővé tesz.
Jelenlegi monetáris rendszerünk, mely folyamatosan pazarló, idejétmúlt termékeket állít elő, hogy a vállalatokat és a gazdaságot működésben tartsa, nem képes a legfejlettebb használati eszközök gyártására, és nem is óhajtja ezt. Ez azért van így, mert a ma gyártott termékek többsége nem is létezne, ha a társadalom arra összpontosítana, mi szolgálná leginkább magát a társadalom érdekeit.
Ha építenék magamnak egy íróasztalt, igyekeznék egy minél tartósabb íróasztalt készíteni. Ennek ugye van értelme? Ha az íróasztal tönkremegy, az azt jelenti, hogy építhetek egy másikat még több munkaráfordítással. Logikusnak tűnne tehát, hogy társadalmunk bármely terméke a technikailag lehetséges leghosszabb élettartammal rendelkezzen.
Sajnos pont az ellenkezője történik a jelenlegi rendszerben, mert ahogyan korábban említettük, a monetáris rendszer táptalaja a többszöröződésnek és a tervezett elavulásnak. Enélkül az egész rendszer összeomlana. Egy ésszerűbb világban tartós dolgokat készítenénk. A gyártási módszerek optimalizációja arról szól, hogy a legkifogástalanabb alapanyagokat és módszereket használjuk, miközben a legtartósabb, leghatékonyabb termékeket állítjuk elő. Továbbá az emberi munkát nem csak azért helyettesítik gépekkel, mert a profitrendszerben ez költséghatékonyabb, valójában a gépi munka sokkal jobb minőségű, mint az emberi, ahogy ezt a termelési statisztikák folyamatosan mutatják. Ez természetesen nem meglepő, hisz egy gép nem fárad el, mindig sokkal pontosabb és következetesebb, mint egy ember. A nagy hatékonyságú automatizálás, együtt a tudományosan vezérelt erőforrás bőséggel egy olajozottan működő, szinte hiánymentes környezetet tenne lehetővé, melyet a népesség töredéke üzemeltethetne.
Az emberi hozzáférés elosztási módszerei
Az elosztási módszerek szintúgy függenének a technológia állásától. A termelés lehetne például olyan színvonalas, hogy egy terméket csak akkor gyártanának le, amikor a tényleges igény felmerül. A raktár jellegű elosztóközpontok az automatizált kiszállítással együtt egyelőre a legegyszerűbbek lennének. Továbbá, mivel nem használunk pénzt a rendszerben, az embereknek nincs szüksége árucikkek felhalmozására, és arra sincs ok, hogy bárki olyasmit lopjon, ami mindenki számára elérhető... ráadásul eladni sem tudná. Továbbá annak fényében, hogy egy erőforrás alapú gazdaságban a termékeket a lehető leghosszabb élettartamra tervezzük, a ma létező fogyasztói kultúra értékeit szintén kinőnénk. Egy termék megszerzéséhez elég lenne felcsatlakozni a hálózatra, kikeresni az árucikk funkcionalitását, kiválasztani, majd igényelni. Aztán hamarosan átvehető vagy kiszállítható lenne.
Ez a lépés már a termelési szakasznál kezdődik, hiszen minden tervezett terméket be kell illeszteni az újrafelhasználhatóság rendszerébe. A termékek gyártása során nem használhatnánk fel semmit, ami bármilyen szempontból nem tartós vagy nem újrahasznosítható. Ez egy stratégiai döntés, hogy biztosítsuk a régebbi termékek adott módszerek általi leghatékonyabb újrahasznosítását, csökkentve ezzel a pazarlást. Legtöbbünk számára zavaros és bonyolult lehet az elképzelés, hogy az emberi munkaerőt lehetőség szerint gépekkel helyettesítsük.
Mindig elhangzik a kérdés: "Ki fogja üzemeltetni a gépeket?" A gépeket manapság számítógépesítik. A számítógép lényegében a gép agya, mely a megfelelő teendőkre utasítja a gépet. A gépek és a számítógépes intelligencia kombinációját nevezhetjük kibernetizálásnak. A ma kibernetizált gépei minden bizonnyal a legelképesztőbb és legnagyobb hatással bíró emberi találmányok. Ezen eszközök lehetővé teszik, hogy átalakítsuk a társadalom teljes szerkezetét, kezdve az emberi munkaerő felszabadításával. Albert Einstein szavaival a kibernetizálás: "A végső automatizálás a modern iparunkat oly primitívvé és idejétmúlttá változtatja, amilyen számunkra a kőkorszak."
Túl kell nőnünk a monetáris rendszeren, hisz az csak megőrzi az alsóbb rendű termékeket a fogyasztás körforgásának érdekében. Semmi ésszerű érv nincs arra, hogy ne tartson bármi, kezdve a hűtőtől a sütőig, a televíziótól a számítógépig egy életen keresztül, anélkül, hogy meg kellene javítani. De hogy vehetjük ezt biztosra? Mert a bolygó legjobb nyersanyagai, mint a titánium például, olyan tűrési paraméterekkel rendelkeznek, melyek évezredekkel meghaladnak egy emberi életet. A kibernetizált gépeket nem adnánk-vennénk, úgy építenénk őket, hogy sokáig kitartsanak. Egyrészt a végletekig kitartanának, másrészt képesek lennének adott esetben megjavítani magukat. A mai autókban gyakran figyelmeztető fények jelzik a műszerfalon, hogy az autó bizonyos részén hiba lépett fel, és ezt az ötletet átültethetnénk más gépekre is úgy, hogy a fedélzeti számítógép nemcsak, hogy tudatában lenne a hibának, de kiegészítő gépek utasításával azonnal kicserélésre kerülhetne a meghibásodott alkatrész. Bármily különösnek is tűnik, az önjavító gépek, szerkezetek és áramkörök egyre valósabbak. A probléma az, hogy egy ilyen hatékonyságú termék gyártását a monetáris rendszer nem jutalmazza, így a társadalmunk legtöbb résztvevőjének fogalma sincs arról, milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre. Továbbá ebben az automatizált rendszerben az emberek csak felügyelői szerepet fognak betölteni. Mihelyst az összevont, önálló és kibernetizált ipari rendszert felépítettük, már csak a karbantartás kérdéses, hogy biztosítsuk a rendszer helyes működését. Ahogy telik az idő, számíthatunk arra, hogy a technológiai képességeink fejlődése csak tovább tökéletesíti a rendszert.
Végül a társadalom és a természeti világ igazi kérdései a következők:
1. A termelt javak és a szolgáltatások egyaránt elérhetőek mindenki számára.
2. Kutatási projektek és oktatási rendszerek a tudásunk, értelmi képességünk és az alkalmazások bővítését célozza.
3. A Föld erőforrásainak, légköri visszajelzéseinek és lehetséges környezeti problémáinak állandó monitorozása. Megelőzhetjük az emberiség valódi fenyegetettségeit, mint előre nem látható körülményeket, úgy mint a cunamikat, a földrengéseket és a betegségeket. Az egyedül valós problémák az életben azok, melyek közösek minden ember számára.
Városok és életmód
Ebben a szakaszban kiterjesztjük az erőforrás-alapú gazdaság tételeit az egyik legalapvetőbb társadalmi találmányunkká. A városra, pontosabban a Venus projekt kör városára. Azt is megvitatjuk, hogyan változik az emberek életstílusa egy erőforrás-alapú gazdaságban, melyben valószínűleg az értékek és a célok jelentősen eltérnek attól, amit ma látunk. Egy erőforrás-alapú gazdaságban, a városokat úgy tervezik, hogy rendkívül dinamikusak legyenek, biztosítva így a folyamatos fejlesztések és módosítások lehetőségét. Ezen feltörekvő, teljesen integrált rendszerek célja, hogy egyetlen élő organizmusként fejlődjenek. Jacque Fresco innovatív, többdimenziós és a körkörös város tervei a legkifinomultabb forrásokat és építési technikákat használják, amelyek rendelkezésre állnak. Ez megkövetel egy új kezdetet, mely megpróbál a jelenlegi városainkon javítani nem tekintve az időt, anyagot vagy erőfeszítést. Ugyanakkor sokkal problémamentesebb és hatékonyabb az új városok építése az alapoktól kezdve, mint a régiek felújítása.
Kör alakú városok kulturális és mezőgazdasági övezetekkel
A körkörös város a források felhasználását, utazási technikákat, valamint általános funkciókat hatékonyan és minimális energia felhasználásával teszi lehetővé. A mértanilag elegáns, körkörös elrendezés célja, hogy a legmagasabb életszínvonalat a lehető leginkább produktív és hatékony módon tegye lehetővé. Például a város legkülső kerülete természet orientált kikapcsolódásra szolgál, ideértve a buja kerteket, turisztikai parkokat túrázásra és minden más szabadtéri tevékenységre.
A következő belső rész a mezőgazdasági övezet, ahol szabadtéri és fedett mezőgazdasági módszereket alkalmazva élelmet termeszthetnek egész évben. Folytatva, nyolc zöld terület nyújt tiszta, megújuló energiaforrást az egész városnak. Bár ezek az energiaforrások régióspecifikusak, de gyakran ezen módszerek közé tartozik: a geotermikus energia, a szél- és napenergia - míg azon városok, amelyek vízközeliek a hullám- és árapályenergia felé terjeszkednének. A zöld területek java lakossági övezetként szolgál. A lakóhely, préselési technológia és egyéb előgyártási csúcstechnikai módszerek segítségével épített. A tégla és fa felett már eljárt az idő. A jövő szerkezetei teljes egészében préselt szilárd egységek lesznek. Minden lakás és apartman komplexum gyakorlatilag önálló rendszer. Például, az új szerkezetek külső felületei fényelektromos generátorokként szolgálnának, átalakítva a napsugárzást közvetlenül villamos energiává.
A lakások tűzállóak, kevés karbantartást igényelnek, és ellenállnak a víz és egyéb környezeti hatásoknak. Elhagyva lakossági kerületeket oktatási, tudományos és kutatási központok találhatók, valamint termelési és elosztói központok - automatizált nyilvántartási rendszerek jól összehangolt és hatékony módon foglalnák magukba az elosztó központokat és a gyártó létesítményeket.
A városközpontban van egy nagy kupola, amely a központi kibernetikus rendszert tartalmazza, ami lényegében az egész város agya és idegrendszere. A központi kupola elektromosan vezérli és felügyeli a termelést és a termékek elosztását, ugyanakkor kontrollálva a rendszeren belüli környezeti tényezőket is. Például a mezőgazdasági övezet tekintetében, elektronikus szonda ellenőrzi és tartja karban a talajviszonyokat, beleértve a víztartalmat, tápanyag eloszlást és egyéb tulajdonságokat. Ezt a környezet visszajelzési módszert alkalmazzák az egész városkomplexumban. Így egy kiegyensúlyozott gazdasági terhelést lehet fenntartani, a túltermelés és a hulladék megszüntetésével. A hulladék újrahasznosítása és egyéb szükséges dolgok a város felszíne alatt találhatók, melyek mindig a legkorszerűbb és tiszta technológiát használják. Más tervek különböző szárazföldi város alakzatokat tartalmaznak - teljesen zárt városokat, valamint tengeri városokat.
Függetlenül a Föld városainak formájától, mindegyik szorosan összekapcsolódik a többivel egy világméretű rendszeren belül. Csak úgy, mint ahogy minden városban van egy központi vezérlő kupola, mely a város agya, úgy idegrendszereként tartalmaz számítógépes környezetfigyelést műholdakkal és elektronikus szondákkal. A nagyobb világkomplexum magába foglal minden várost, és felügyeli a környezet széles spektrumát, meggyőződve arról, hogy nincs semmi probléma vagy nyersanyag szükséglet egyetlen városra nézve sem, ugyanakkor a magasabb szintű folyamatokat is szabályozza minden városra, és a környezet egészére vonatkoztatva.
Életmód
Fontos kiemelni, hogy a jelenlegi rendszerünkben a hagyományos család modell sérült, ahol mindkét szülőnek dolgoznia kell a túlélés érdekében. A pénzügyi rendszer aláaknázza a család összetartását és a gyermekgondozást. A nyomás mindig nagy az egészségügyi számlák, biztosítások, oktatási költségek, munkahelyi bizonytalanságok és megélhetési költségek miatt. Egy erőforrás alapú gazdaságban a család egysége vissza fog térni. Értem ez alatt, a társadalom kultúrális értékeinek egésze egy alapos változáson menne keresztül; a pénzügyi rendszer elhagyásával és a világ együttműködésével bőséget teremthetünk a bolygó minden lakójának.
Egy erőforrás alapú gazdaságban, a pénzügyi rendszer manipuláló karjával nem szennyezi többé az emberi elmét, ami a reklámmal. A tengernyi hirdetőtábla, reklám, magazin és hasonlók nem fogják tovább mérgezni a tájat vagy tudatunkat. Ez egy drámai változást fog okozni abban, ami fontos nekünk, és ezáltal megváltoztatja az eddigi életmódunkat. Tovább menve, egy erőforrás-alapú gazdaságban nincs ok a tulajdonra.
Ebben az új rendszerben senki sem birtokol semmit, ehelyett mindenki korlátlan hozzáférést rendelkezik mindenhez.
Tulajdonviszony egy hatalmas teher; már nem lesz szükség arra sem, hogy az emberek egy helyen lakjanak; folyamatosan utazhatnak a világban. Bármi szükséges dolog beszerezhető korlátozás nélkül, nincs ok a visszaélésre, mert hasztalan; nem tudsz ellopni dolgokat, ha senki sem birtokolja és bizonyosan nem tudod eladni őket.
Háztartási termékeket a városokban lévő központi elosztásból lehet használatba venni, ugyanakkor szórakoztató termékek egy hívással vagy az érdeklődés helyéhez közel érhetőek el. Ha például, egy golf tanfolyamra mennél, olyan klubokból választanál, amelyekben a leghatékonyabbra tervezett modellek találhatók. Használod, majd visszaadod azokat.
A társadalomban ma, a tulajdoni szükségletek, a termékek extrém átfedéseit és felesleges pazarlást eredményeznek. Sokkal intelligensebb egy univerzális megosztási rendszert létrehozni, a pazarlás és felesleg drámai csökkentésére, növelve a helyet és hatékonyságot.
Egy erőforrás alapú gazdaságban a család egysége vissza fog térni
A pénzügyi rendszer aláaknázza a család összetartását és a gyermekgondozást. A nyomás mindig nagy az egészségügyi számlák, biztosítások, oktatási költségek, munkahelyi bizonytalanságok és megélhetési költségek miatt.
Egy erőforrás alapú gazdaságban a család egysége talán még fontosabb lesz, mint napjainkban.
Értem ez alatt, a társadalom kulturális értékeinek egésze egy alapos változáson menne keresztül; a pénzügyi rendszer elhagyásával és a világ együttműködésével bőséget teremthetünk a bolygó minden lakójának. Az általunk méltányolt tevékenységek jelentősen terjedni fognak a nagyobb emberi szabadságért, amely teljesen más lesz a ma ismerttől. Tehát, az egyik komolyabb változás az életmódban és értékrendben, az emberek tulajdonról való gondolkodásában lesz.
Javarészén a világnak, a tulajdon ma egy nyomós fogalom - az emberek gyakran társítják a társadalmi helyzetüket a tulajdonukhoz. Ahogy megállapítottuk korábban, a pénzügyi rendszernek ciklikus fogyasztásra van szüksége a működéshez, ez természetesen oda vezet, hogy az emberek manipulálva vannak, és azt gondolják, szükségük van egy bizonyos termékre, szolgáltatásra. A modern reklámozás hatalmas taktikája, hogy a világ nagy részén támogat egy mesterséges, anyagias értékrendszert, ami egyre több és több termék és szolgáltatás igényét vonja maga után, gyakran figyelmen kívül hagyva annak szükségességét vagy hasznát.
Emberi viselkedés
Akik fontolóra veszik az erőforrás-alapú gazdaság tételeit, hajlamosak azt gondolni, hogy a rendszer nehézkes volna az úgy nevezett "emberi természet" miatt. Az érv, hogy az ember eredendően versengő, mohó és vakon önálló azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy műszakilag jó dolgok vannak a társadalomban, mindig lesznek korrupt emberek, akik ki akarnak használni másokat és erőfölényre törekszenek.
Az emberi természet definíciója: közös pszichológiai attribútumai az emberiségnek, melyek feltételezhetően közösek minden emberi lényben. A kifejezésből az következik, hogy bizonyos lelki, így mentális viselkedésmódok, valamilyen módon erősen kapcsolódnak egy személyhez, ezért feltehetően néhány előre beállított lelki hajlammal születettünk. Könnyű észrevenni, hogy az ilyen típusú feltételezés akkor mutatkozik meg, amikor megtekintjük az emberi faj történelmi feljegyzéseit és végeláthatatlan háborúk sorozatát, népirtásokat, hódításokat és erőszakos visszaéléseket láthatunk. Mivel ez a minta, amit felismerünk, könnyű feltételezni, hogy léteznie kell az emberi természet egy halmazának, amely történelmileg visszatérő módon viselkedik. Továbbá, egy ideje pszichológusok által hangsúly került az úgynevezett bűnözői magatartásra. Az egyének genetikája felelős tetteiért, ami őket úgynevezett bűnözővé is teszi? Vagy ez a környezeté, amelybe kerülve az meghatározza viselkedését? Ez egy régi kérdése az emberi természet kontra nevelésnek.
Először is, mi is pontosan a bűnözői viselkedés? Hogyan minősítjük az ember kitalált és időről-időre változó viselkedésbeli eltéréseket? A bűnözés egész koncepciója ideiglenes a kultúra értékeihez és az erkölcs fogalmához viszonyítva. Csak 600 évvel ezelőtt, bizonyos őshonos Mexikó körüli kultúrák tömeges emberáldozat bemutatásával foglalkoztak, gyakran több ezreket öltek meg egyszerre. Vajon ez bűnözői tevékenység volt? Számunkra talán, de számukra ez egy elfogadott társadalmi szokás. Mi van a generációk és generációk által elfogadott rabszolgasággal? Bűnöző-e az, aki ételt lop, hogy enni adjon az éhező családjának? A kiindulási pont az, hogy nincs konkrét tudományos bizonyíték arra, ami támogatná azt a megállapítást, hogy bármi a viselkedésmódunkban feltétlenül genetika eredménye. Korábban kifejtettük, hogy a monetáris rendszer állandósítja a korrupciót, a rétegződést, a hiányt és az elégedetlenséget. Az úgynevezett tisztesség nem létezik egy világversenyben, ahol kiegyensúlyozatlanság, szegénység és nélkülözés van.
Zsarnoki viselkedést látunk a világban ma, amely nem a mélyen gyökerező genetikai erők, hanem lényegében az évekig tartó szűkösség és verseny eredménye.
A jogi rendszer
Válaszként a mai társadalom megpróbálja kontrol alatt tartani az embereket törvényi fenyegetés alkalmazásával. A jogszabályok nem többek, mint "foltok", amelyek nem a viselkedés alapvető okait célozzák. Ha egy személyt letartóztatnak lopásért, nagyon kevés gondolat vetődik fel, hogy a személy miért döntött úgy, hogy lopni kezd. A társadalom az egyszerű megoldásokra törekszik, mintsem inkább a kiváltó okok megállapítására, és gyakran az úgynevezett "bűnözőt" börtönbe helyezi. Minden úgynevezett bűnözés forrása valójában maga társadalom. Olyan nincs, hogy "bűnöző". Mint már többször is kifejtettük, a monetáris rendszer kiépítettsége által generál korrupciót. A társadalmilag sértő magatartás közvetlenül kapcsolódik a társadalmi és a gazdasági körülményekhez. A börtönökben lévő emberek nagy többsége, mély társadalmi és gazdasági helyzetből érkezik.
Ezért, ha meg akarjuk változtatni az emberek viselkedését, módosítanunk kell a szociális feltételeiket. Szeretnénk a hiányosságokat kiiktatni. Nem helyezünk el "Sebességkorlátozás 70 km/h" táblát biztonsági okból. Tervezzük inkább úgy a rendszert, hogy a biztonság be legyen építve és az emberi hiba nagymértékben csökkenjen vagy lehetetlen legyen.
Összefoglalva
Az ókor óta, nagy egyházi és világi filozófusok egyaránt folyamatosan támogatták az emberiség számára békés és egységes ötleteket. Kereszténységtől a hinduizmusig az az ötletet, hogy lásd önmagad, ahogy másokat egy régóta fennálló szabály szerint. Sajnos, egy pillantást vetve a mai társadalomra felvetődik a kérdés, miért nem az általános értékek, saját embertársaink tiszteletben tartása és az együttműködés tudatunk gyökere? A mai önérdekű, pénz-orientált társadalom olyan környezetet teremt, amely megtagadja mások egyetemes gondoskodásba vételét. Ezen rendszer alapja az önmagunk állandósítása mások kárára, és ezért soha nem teszi lehetővé a világ egyensúlyát és harmóniáját. Itt az ideje befejezni az imádkozást, áhítozást és vak prédikációkat a feltételezett humanista és vallási ideálokról, és ehelyett valóban dolgozzunk azon, hogy azok megtörténjenek!
Egy erőforrás-alapú gazdaság azáltal helyezi gyakorlatba mindazt, amiről a nagy vallásos és filozófiai tanárok mindig is beszéltek, hogy az emberek elfogadják egymást, és együttműködnek kölcsönös tiszteletben, mint egy emberi család.
A tudomány felhasználása és a tudományos metódus, amit bár gyakran hidegnek és szívtelennek tekintenek, ténylegesen bemutatja az egyik legnagyobb lelki kitárulkozást, amit valaha láttunk. Sokan nagy félelemmel és tisztelettel tekintenek a Teréz Anyai figurákra és az Ő önzetlen természetére, néhányan ugyanolyan a romantikus módon látják Alexander Fleminget, az embert, aki felfedezte a Penicillint. A penicillin mentett meg számtalan életet, többet mint bármilyen ötlet, vagy jótékonysági szervezet.
A lényeg az, hogy a tudomány és a technológia működésben lévő istenségek. Nem várhatunk egy isteni kinyilatkoztatásra, vagy valami "nagy ember" irányítására.
Fel kell ismernünk, hogy mi vagyunk a mi saját bolygónkon a változás, hogy jobbá tegyük a világot, rajtunk múlik.
Itt az ideje, hogy megállítsuk azon szellemi értékeknek prédikálását, amelyeket a vallási és világi filozófusok már évezredekkel ezelőtt megbeszéltek, és végül gyakorlatba is helyezték.
A tudomány az eszköz ehhez a funkcionális spiritualitáshoz, és ha a civilizáció jobbítása érdekében dolgozunk módszerei alkalmazásán, el TUDJUK érni az ókor óta keresett lelki célokat.
