A gabonakör jelenség minimum évszázadokra nyúlik vissza, miután a legelső ismert, rajzzal is ellátott írásos beszámolója 1678-ból, Angliá...
A gabonakör jelenség minimum évszázadokra nyúlik vissza, miután a legelső ismert, rajzzal is ellátott írásos beszámolója 1678-ból, Angliából származik. Mivel nem tudtak elfogadható magyarázatot adni a fura képződményekre, a jelenséget akkor egyszerűen az ördög művének tulajdonították.
Az érdekes jelenségről az évszázadok során fennmaradt beszámolók azonban többnyire anekdotikus formában élnek tovább. Egészen 1966-ig, amikor a következő eseményről már hivatalos és alapos rendőrségi jegyzőkönyv is készül: az ausztráliai Tully település közelében egy farmer furcsa zúgásra lesz figyelmes, amely még a saját traktorának zakatolását is felülmúlja, amin ülve éppen dolgozik.
Amikor a zaj forrását keresve körülnéz, egy "repülő csészealjat" vesz észre, amint az éppen a nem messze lévő mocsárból felemelkedik és elrepül. Utánaered, hogy megtalálja azt a helyet, ahol nagyjából szem elől vesztette a mocsár felett, és ott a vízfelületen úszva egy hatalmas, nádból rendkívül alaposan összefont fészek-szerű képződményt talál, ami állítólag 10 ember súlya alatt sem süllyed el.
A gabonakör jelenség az 1970-es években kap nagyobb nyilvánosságot, amikor Angliában hirtelen megszaporodnak az észlelések és bejelentések, de még ekkor sincsen hivatalos neve. Mindenképp figyelemreméltó, hogy a körök túlnyomó része a dél-angliai Hampshire és Wiltshire megyékben bukkan fel, több közöttük Stonehenge közelében és szinte kivétel nélkül az állítólagos, de máig nem bizonyított Ley-vonalak mentén (ezek elvileg olyan vonalak, amelyek földrajzilag-történelmileg fontos helyeket és építményeket kötnek össze egy szabályos mintázatú, az egész földet behálózó vonalrendszerben - az elméletet 1921-ben dolgozza ki Alfred Watkins brit régész és ő még a régi korok embereinek egyszerű földrajzi tájékozódási pontjaiként értelmezi őket, kizárólag Angliára vonatkoztatva; aztán 1969-ben John Michell UFO-kutató révén az elméleti hálórendszer kiterjed az egész világra és "spirituális" jelentősséggel ruházzák fel, ami mind a mai napig inkább csak érdekes feltételezés).
Nem tudni pontosan, de a hetvenes évek második felében a brit hadsereg már nagy valószínűséggel rendszeresen kutatja a jelenséget, amibe később egy tudósokból álló, önkéntes civil alapon szerveződött kutatócsoportot is bizonyos mértékig bevesznek, amelynek két kiemelkedő alakja a néhány éve elhunyt NASA-kutatómérnök Pat Delgado és Colin Andrews elektromérnök. Utóbbi nevezi el a jelenséget gabonakörnek ("crop circle") 1983-ban. Az ő lelkes kitartásuk, az eredményeik és a következtetéseik hamarosan nemhogy széleskörű elismerést, hanem inkább meglehetősen sok bajt hoznak a fejükre, de erről egy kicsit később.
A nyolcvanas évektől aztán a médiában tömegesen elterjedt beszámolók hatására világszerte és évről évre nagyjából exponenciálisan megszaporodnak az észlelések. A legtöbb bejelentés továbbra is Angliából érkezik, de nagyon sok dokumentált adat van az USA-ból, Brazíliából (innen csak a legutóbbi évekből), Kanadából, Oroszországból és Japánból is.
Jelenleg összesen több mint 12.000 dokumentált gabonakörről tudunk, és ahogy ez már lenni szokott, az emberi tevékenység miatt - a puszta csínytevésektől kezdve egészen a jelenség katonai-politikai elhallgatásáig és a közvélemény tudatos dezinformálásáig bezárólag - sikerült tömeges méretekben elhitelteleníteni magunk számára a jelenséget.
Csak egy példa a számos ismertté vált médiakacsa közül: 1992-ben magyar agrárfőiskolás diákok Székesfehérvár mellett egy 36 méteres gabonakört csinálnak, majd miután emberek százai-ezrei zarándokolnak el a helyre, fényképekkel alátámasztva bejelentik, hogy ők készítették a köröket.
Colin Andrews maga is a Rothschild-család által finanszírozott, 1999-2000-es angliai kutatásai során hasonlóképpen arra a megállapításra jut, hogy a körök mintegy 80%-a esetében nagy valószínűséggel kimutatható, hogy emberi alkotásokról van szó.
Annál érdekesebb, hogy mit mond a maradék néhány százról, illetve arról, hogy számára miért is izgalmas egyáltalán a gabonakör jelenség kutatása. Az alábbiakban következik a gabonakör kutatás egyik legalaposabb, legátfogóbb és ezért az egyik leghitelesebb kutatói munkájának rövid ismertetése: Colin Andrews 2009-es washingtoni UFO-konferencián elhangzott előadásának összefoglalója.
Az Andrews által írt és 1991-ben kiadott, "Circular Evidence" című könyvben minden részletesen megtalálható, az előadás is lényegileg az ott már publikált anyagokra és eredményekre támaszkodik. Andrews 1981-től foglalkozik a jelenséggel, mintegy 50 országban 4000 különböző kört fotózott le 1250 egyedi mintázattal; hozzávetőleg 40.000 fényképet, 10.000 dokumentumot és több mint 1000 órányi filmanyagot készített az évek során. Minden fontosabb állítását bemutatott dokumentumokkal támasztja alá.
Az előadás első része a gabonakör jelenséggel kapcsolatos hivatalos dezinformálást és hazugságokat leplezi le, amikkel a brit kormánnyal és a hadsereggel folytatott küzdelmei során szembesül. A második részben több elképesztő történetről és eseményről számol be, melyek kiemelkedően fontosak voltak a kutatói tevékenységében. Itt arról szól, hogy számára miért fontos a kutatás.
Azt állítja, hogy a körök kutatásában a brit kormánytól kezdve a Védelmi Minisztériumon, a minisztérium UFO-osztályán(!) és a hadseregen keresztül egészen a királyi családig már hosszú évtizedek óta "mindenki" érdekelt. 1983-ban, "major civil emergency communications officer"-ként és hivatásos mérnökként kezdte el többedmagával kutatni a köröket és az elején egyelőre ismeretlen természeti jelenségként kezelte azokat egészen addig, amíg 1985 júliusában egy helyi idős házaspár UFO-t nem jelentett és a rákövetkező napon ugyanazon a helyen, egymástól nem messze fel nem fedeztek két, egymással teljesen egyező kört.
A kutatócsoport tagjaként ekkor hozzáfér bizalmas katonai-rendőrségi dokumentumokhoz, amikben arra lesz figyelmes, hogy rendszeresen "UFO" vagy "nem UFO" jelenségként értelmezik a helyzetet, de a kiinduló kérdés mindig az "UFO". Miután ő is elkezdi használni publikációiban az "UFO"-szót (elsősorban azokra a gabonakörökre hivatkozva, amik létrejöttének oka ismeretlen), több hivatalos helyről felszólítják, hogy ne használja többet a kifejezést.
Nem sokkal ezután az egyik gabonakör-filmezésük közben megjelenik két katonai helikopter és miközben az egyik megpróbálja elijeszteni őket azzal, hogy életveszélyesen közel megy hozzájuk, arra lesznek figyelmesek, hogy a másik megpróbál egy fényes repülő gömböt ("orb") kitakarni előlük. A videó másolatát több magas rangú katonatisztnek is elküldi, akik nemhogy meg sem keresik, de többet nem hall sehonnan sem az ügyről.
A következőkben leír egy "Operation Blackbird" nevű titkos hadgyakorlatot, amit a legtitkoltabb katonai légibázisról, Boscombe Down-ból indítanak a gabonakörök területére és ahol a "hivatalos" titkos katonák arra lesznek figyelmesek, hogy velük egy időben a kilométerekkel arrébb lévő Silbury Hill-en még titkosabb, "nem hivatalos" (általuk sosem látott) katonák egy kisebb csoportja gyakorlatozik ismeretlen egyenruhában.
Egy másik esettel kapcsolatban beszámol egy civil bejelentésről, amelyben egy helyi lakos azt állítja, hogy az egyik szántóföldön szem-és fültanúja volt annak, amikor folyamatos zúgással kísérve a levegő páratartalma egy kisebb forgó felhővé csapódik ki, majd egy hirtelen robajjal kísérve szétterül a földön. Odaszaladva a szemtanú egy gabonakört talál. A hadseregnél lévő egyik kapcsolata beszámol neki egy filmről, amin szintén egy gömb látszik az alatta megjelenő gabonakörrel.
1985-ben egy katonai felderítőgép "gyakorlatozik" a környéken, amikor Stonehenge-től néhány kilométerre, egy gabonakör-csoport felett áthaladva hirtelen irányt változtat a gép és megszakad minden kommunikáció a pilótával. Ezután azonnal SOS-jeleket fognak az éter különböző csatornáin (amatőr rádiósok is).
Egy közelben tartózkodó amerikai harci gép a földi kommunikáció által megadott koordináták alapján nagyon gyorsan észreveszi a gépet és a közelébe repülve azt látja, hogy a pilótafülke teljesen üres (le is fényképezi, amit Andrews be is mutat) és a gép egyenletesen repül kifelé az Atlanti-Óceán fölé. A pilóta nélküli gép a nyílt víz felett még néhány száz kilométert repül állítólag, amire elfogy az üzemanyaga és belezuhan az óceánba. Kb. 3-4000 méterre süllyed, reménytelen, hogy megvizsgálják. A pilóta tetemét a szárazföldön nem találják meg.
Aztán még beszél arról, hogy hogyan kereste fel Károly herceg a földjén talált gabonakörökkel kapcsolatban, hogyan találkozott és beszélt vele és Dianával a jelenségről, hogyan foglalkozott a Thatcher-kormány és Erzsébet-királynő, a kormány, a hadsereg és a Védelmi Minisztérium a jelenséggel, és hogy ezt hogyan tagadták rendszeresen a hírközlésben.
A továbbiakban arról beszél, hogy neki sikerült többször is kommunikálni a jelenséggel. Egyszer egy gabonamezőn állva "hirtelen felindulásból" elkezdett imádkozni egy "jelzésért" (saját bevallása szerint nem a hétköznapi értelemben vallásos és egyébként pedig félrevezetőnek találja a "vallásos-ateista" megkülönböztetést) és egy nagyon fura búgó hang kíséretében szinte azonnal egy kör "csapódott le" mellé.
A körbe leülve egyszerre fogta el valami nagyon különös boldogság és nyugalom. Később egy másik helyen - miközben a tönkrement házasságán tépelődött - kért egy újabb megerősítést (ezúttal már konkrétan egy kelta keresztet vizionálva), az "otthonához minél közelebbi helyen". Amikor valamennyi idő elteltével visszatért arra a helyre, ahol eredetileg megkapta az első kört, közvetlenül a kör mellett (legközelebb az "otthonához") ott volt a kelta kereszt, méghozzá pontosan abban a formában, ahogyan elképzelte.
Egy másik alkalommal a BBC egyik forgatócsoportjával tudósítottak élőben, amikor hirtelen megjelent a számára már ismerős hang, az egyidejűleg több irányú (körbevevő?) búgás és bizarr elektrosztatikus recsegés ("stereophonic buzzing and bizarre electrostatic crackling") és a kameraman - mindez élő adásban rögzítve - azt mondta, hogy valami furcsa közeg körbevette, majd felállt a haja és minden testszőrzete, a kamerája lámpái hirtelen kigyulladtak és egy pillanattal később teljesen tönkrement.
Ezzel egy időben nemcsak az élő adás szakadt meg, hanem a közvetítő stúdióban teljesen elment az áram, és csak a generátor gyors üzembe helyezése után sikerült újraindítani az adást, de a kapcsolatot már nem sikerült helyreállítani velük. Mindez a BBC által hang- és képfelvételen rögzítve...
Egy másik alkalommal, immár a saját kutatócsoportjával sikerült felvennie éjszaka a hangot, méghozzá több órán keresztül és közben az egyik tudóstársát (Pat Delgado) mindenki szeme láttára elkezdte maga felé húzni a hangörvény, mint valamifajta léghurok-buborék, úgy kellett Andrewsnak megfognia a kezét és elhúznia onnan.
Miután megnyugodtak, az egyik kutató hangosan kért egy kört a jelenségtől, amit aztán másnap reggel boldogan fedeztek fel ugyanazon a helyen a gabona között. Az előadáson két különböző hangot mutat be: az első a videón 1:15:17-1:15:38 között ; a második 1:17:21-1:17:31 között hallható. (Lásd alább: Colin Andrews - The X-Conference videót)
Azt állítja, hogy az összes hang az 5.2-es kHz frekvencián rezeg, közel pl. a delfinek és a hadsereg kommunikációs frekvenciájához. Azt állítja továbbá, hogy a körök és a minták középpontja jellemzően egy adott terület leginkább klorofill-szegény pontjára illeszkedik, továbbá a talaj hő- és színképelemzése kimutatta, hogy többször szinte mértani pontossággal a mezőgazdasági kemikáliák talajeloszlási mintázatára vannak illesztve, illetve régi római kori utak vonalaira.
Azonban mindezek csak a levegőből vehetőek ki és akkor is kizárólag utólagos és speciális képelemzéssel. Végül azt állítja, hogy számos, "hívő-nem hívő" alanyon végzett tudományos kísérlet igazolja, hogy megnő az agyi alfa aktivitás a körökön, mintákon belül (rezonátorok?). Különösen felerősödik azoknál, akik egyébként is gyakorolják a meditációt. A kísérletekről képeket és gráfokat is mutat az előadás során.
Azt sugallja az egész előadás második részében, hogy az emberi tudatot-tudatosságot ("szemléletmódot") egy másik szintre kell emelni, és befejeztével a szeretet kiemelt fontosságára hívja fel a figyelmet. Mindezek után az egyik hallgató azt kérdezi, hogy vajon milyen arányban készültek a körök emberek által?
Andrews tulajdonképpen ekkor, a kérdésre adott válaszában fejti ki a mondanivalója, kutatási filozófiája és elhivatottsága lényegét: ne azt nézzük, hogy milyen arányban készülhettek emberek által a körök, még csak az sem lényeg, hogy van-e egyetlenegy kör, ami nem ember által készült, hanem hogy mi hajt bennünket embereket, hogy egyáltalán gabonakörökkel foglalkozzunk, hogy ilyen jelenségek iránt érdeklődjünk.
Következtetése: ébredjünk rá, hogy "mi hozzuk létre a saját valóságunkat" és hogy ami történik egyvalakivel, az mindenki mással is történik, mert folyamatosan egymással vagyunk interakcióban: ha háborúzni akarunk, háborúzni fogunk; ha megosztottságot akarunk, megosztottak maradunk; ha egy őszintébb, együttérzőbb és együttműködőbb világot akarunk, akkor őszintébbé, együttérzőbbé és együttműködőbbé fog válni a világunk.
Az eredeti, másfél órás előadás vágatlanul, teljes terjedelmében itt tekinthető meg:
http://indavideo.hu/video/gabonakorok1
Az előadásában Andrews azzal érvel, hogy a hatalom annyira eltorzítja az igazságot az élet minden területén, hogy már az emberiség életben maradása a tét, és hogy a körök kulcsfontosságúak lehetnek egy újfajta tudatosság kibontakoztatásához, amely a szeretet, az őszinteség, az együttműködés és az együttérzés emberi értékeire kell, hogy épüljenek. Az állása és a "hazája" ment rá az igazság keresését szem előtt tartó kutatói kitartására. Előadásának hitelességét elsősorban szakmai alapossága és felkészültsége, és nem utolsó sorban a személyisége és a hozzáállása (kitartása, lelkesedése, elhivatottsága, hite, szeretetteljessége) adja.
Természetesen más országokban is folynak kutatások és születnek publikációk, az Andrews-előadás azonban elegendő hitelességgel foglalja össze a jelenséggel kapcsolatos eddigi eredményeket és problémákat.
A következőkben bemutatott események azonban mégis nagyon fontos kiegészítői az Andrews-előadásnak.
Még 1974-ben a SETI-program (Search for ExtraTerrestrial Intelligence) keretében a Puerto Rico-i Arecibo Csillagvizsgáló rádióteleszkópjának segítségével kilőttek a világűrbe egy olyan, binárisan kódolt üzenetet, amely életjel és egyben egy rövid tájékoztatás akart lenni az emberiség létezéséről és arról, hogy kik és hol vagyunk:
Az alább következő képek közül a legelsőt közvetlenül erre az üzenetre érkezett válaszként értelmezik. Az összefüggés az első pillanattól nyilvánvaló:
A "válasz" a dél-angliai Chilbolton csillagászati obszervatórium melletti szántóföldön 2001 augusztusában jelent meg, egy közvetlenül mellette lévő és leginkább a számítógépes nyomdászatban ismert "screen"-technikához hasonlatos arckép kíséretében:
Ez az alábbi üzenet egy évvel korábbi (2000 augusztus), ugyanazon a helyen:
Ez pedig a harmadik, egy évvel későbbi üzenet, ugyanott (2002 augusztus):
Az arc alatti 3 csillag elrendezése megegyezik az Orion-öv jellegzetes 3 csillagáéval, illetve a korongban lévő angol nyelvű üzenet az ASCII kódrendszerrel kikódolva magyarul így hangzik:
"Vigyázz a hamis adományok hordozóival és megszegett ígéreteikkel,
sok a fájdalom, de van még idő,
ellenezzük a megtévesztést,
átjáró zárul"
Térben egy helyre, de vajon mindvégig ugyanabból a forrásból is kaptuk-e az üzeneteket? Vajon a három üzenet közül miért a legbonyolultabbat: egy fraktál-jellegű üzenetet kaptunk először (2000-ben), majd ugyanezt kissé leegyszerűsítve a 2001-es "válaszban"? Miért csökken az üzenetek bonyolultsága (az elsőt mind a mai napig nem tudtuk megfejteni)? Vajon miért olyan ijesztő főleg a második "idegen-arckép"? Mire helyezi a hangsúlyt a korong-üzenet? Amilyen pontos formailag, olyan homályos tartalmilag. Közelebb vitt-e a problémáink megoldásához? Milyen akarat segít úgy, hogy lényegében nem segít? Milyen az üzenet hangvétele? Mindez ráadásul az elvileg első kapcsolatfelvétel kontextusában.
Talán éppen azért megosztott még az "UFO-s körökben" is Colin Andrews megítélése, mert a publikációiban és az előadásaiban nem tesz közvetlen hitet a földönkívüliek mellett, csak a puszta tényekből indul ki és nem akar feltételezésekbe bocsátkozni. A fent ismertetett előadásában csak a saját kutatási eredményeiről számol be, bár a történeti hitelesség szempontjából nyilvánvalóan megemlíthette volna a Chilbolton-i üzeneteket, hiszen ezek mindegyike a gabonakör jelenség fontos mérföldköve, akárki is készítette őket.
Az viszont összehasonlíthatatlanul nagyobb probléma, hogy még az UFO-hívők, az ezoterikusok és a paranormális jelenségekkel foglalkozó szakértők is tömegesen szemet hunynak a nyilvánvaló és sokkal sürgetőbb társadalmi problémák felett. A maga módján talán éppen ezekre akarja visszaterelni mindannyiunk figyelmét Andrews.
A gabonakörök eredetét mind a mai napig senkinek sem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani. Mindezzel együtt Andrews következtetései és egyáltalán: a "hivatalos" tudomány kutatásaitól kezdve a gabonakörökön keresztül egészen a földönkívüli intelligencia és a paranormális jelenségek kutatásáig, az azok mögött meghúzódó emberi kíváncsiság mutatja számunkra az igazi kérdéseket, amikre már saját magunknak és elsősorban önmagunkban kell keresnünk a válaszokat, hogy aztán az összes többi kérdésünket jól tehessük fel.
Mi az emberi élet értelme?
Milyen irányba tart az emberiség?
Mi az igazi probléma?
Mi az, amit keresünk?
A valóságunkat mi teremtjük, nem független tőlünk.
A kérdéseink és a problémáink a szemléletünktől függenek.
A megoldások a szemléletünkből fakadó hozzáállásunkon múlnak.
