Az ókori Egyiptom macskakultuszának sötét titka: betegségek és brutális bántalmazás nyomait őrzik a múmiák koponyái

Az ókori Egyiptom neve szinte egybeforrt a macskák iránti határtalan tisztelettel és imádattal.

Az ókori Egyiptom neve szinte egybeforrt a macskák iránti határtalan tisztelettel és imádattal.

A fennmaradt falfestmények, a lenyűgöző szobrok és a gondosan megalkotott síremlékek mind azt a képet sugallják, hogy ezek a doromboló ragadozók valóságos földi istenekként éltek a Nílus mentén, különösen mivel szoros kapcsolatba hozták őket Básztettel, a védelem macskafejű istennőjével.

Egy friss tudományos kutatás azonban drámai módon árnyalja ezt az idilli képet, és feltárja, hogy a szentként tisztelt állatok valójában gyakran kegyetlen körülmények között, betegségektől és emberi erőszaktól szenvedve tengették az életüket.

A Journal of Archaeological Science című tudományos folyóiratban megjelent új tanulmány szerzői egy olyan leletanyagot vizsgáltak meg, amely egészen más megvilágításba helyezi az ókori egyiptomiak és a macskák kapcsolatát. A Wim Van Neer zooarcheológus vezette kutatócsoport a bécsi Természettudományi Múzeum gyűjteményében található, sokáig mellőzött százharmincegy macskakoponyát vette górcső alá. (1)

Ezek a rendkívül jó állapotban fennmaradt maradványok a közép-egyiptomi Beni Hasszán ősi temetkezési helyéről származnak, ahonnan még a tizenkilencedik században távolították el őket az eredeti múmiákból tudományos célokra. A szakemberek radiokarbonos kormeghatározással és kémiai elemzésekkel tárták fel az állatok életkorát, faját, betegségeit és sérüléseit, az eredmények pedig még a tapasztalt régészeket is megdöbbentették.

A vizsgált százharmincegy koponya közül nyolcvanegyen, vagyis az állatok közel hatvankét százalékán találtak valamilyen kóros elváltozást. Huszonhat macska esetében fogágygyulladást, egy súlyos, a fogakat tartó szöveteket érintő gyulladásos betegséget állapítottak meg, huszonnégy állatnak pedig hiányoztak a fogai, bár ezek egy része feltehetően már születése óta foghiányos volt.

Ennél is nyugtalanítóbbak voltak magán a csontszöveten látható elváltozások: harmincöt koponya felszínén apró lyukacsos bemélyedések látszottak, tizenkilenc esetben pedig a szemüregek csontos alján fedeztek fel apró perforációkat. Ezek a tünetek súlyos fertőzésekre vagy anyagcserezavarokra utalnak, amelyek hátterében nagy valószínűséggel a tartós alultápláltság és a rossz tartási körülmények álltak.

Mivel az egykori gyűjtők csak a koponyákat őrizték meg, a kutatók nem tudták minden betegség pontos okát diagnosztizálni, de szinte biztosra veszik, hogy az állatok többi csontján is hasonlóan súlyos elváltozások lettek volna megfigyelhetők.

A betegségeknél is megrázóbb bizonyítékokat szolgáltattak azonban a koponyákon található fizikai sérülések. Tizennégy macska koponyáján fedeztek fel súlyos traumás elváltozásokat, köztük csonttöréseket és mély szúrt sebeket. Mivel a csontszövet képes a regenerálódásra, a gyógyulás nyomai évezredekkel az állat halála után is jól láthatók maradnak.

A vizsgált koponyák egy részén ezek a sérülések már begyógyultak, ami azt bizonyítja, hogy az állatok túlélték a támadásokat, míg a gyógyulatlan sebek közvetlenül a haláluk előtt keletkeztek, vagy éppen magát a halált okozták. A szúrt sebek egy része más macskáktól származó harapásnyomnak bizonyult.

Egy különösen beszédes esetben a kutatók egy kisebb termetű macska koponyáján található, már begyógyult harapásnyomokat egy mocsári hiúz szemfogaival hasonlították össze, és tökéletes egyezést találtak. Ez arra utal, hogy a kisebb macskákat jóval nagyobb és agresszívebb vadmacskafélékkel zárták össze, ahol a területért vagy az élelemért vívott harcok mindennaposak voltak.

A sérülések másik része azonban egyértelműen emberi kéztől származott. Az egyik koponyán párhuzamos vágásnyomokat azonosítottak, amelyeket valószínűleg egy éles fémeszközzel mért ütések okoztak. Más koponyákon olyan töréseket és horpadásokat találtak, amelyek tompa tárggyal, például egy nehéz fabottal történő bántalmazásra utalnak.

Felmerül a kérdés, hogy miért bántalmaztak ennyire brutálisan olyan állatokat, amelyeket a vallásuk szerint szentnek tekintettek. A válasz az ókori egyiptomi vallási gyakorlatok üzleti oldalában keresendő. Míg egyes macskák valóban kényeztetett házi kedvencként éltek a családoknál, addig milliószámra tenyésztettek és gyűjtöttek be macskákat kifejezetten azzal a céllal, hogy mumifikálják és vallási felajánlásként értékesítsék őket. A hívők megvásárolhatták ezeket a múmiákat, hogy felajánlják őket az isteneknek, nagyjából úgy, ahogyan ma egy gyertyát gyújtunk egy templomban.

A kereslet elképesztő méreteket öltött, ami egyfajta sötét macskatenyésztő iparág kialakulásához vezetett. Beni Hasszánban a régészek hatalmas gödröket tártak fel, amelyekben tíz-húsz réteg mélységben halmozták egymásra a mumifikált tetemeket.

A korai felfedezők milliókra becsülték az itt eltemetett macskamúmiák számát, sőt az 1900-as évek fordulója előtt, csak az 1890-es évben mintegy 180 ezer mumifikált macskát hajóztak át az angliai Liverpoolba, ahol árverésen adták el őket mezőgazdasági műtrágyának.

Ebben a tömegtermelésre berendezkedett rendszerben a macskák zsúfolt ketrecekben, stresszes körülmények között éltek, ami kedvezett a fertőzések terjedésének és az állatok közötti verekedéseknek. A kutatók feltételezése szerint a gondozók gyakran botokkal verték az állatokat büntetésből, vagy amikor megpróbálták szétválasztani az egymásnak eső macskákat.

Később pedig, amikor eljött az idő a mumifikálásra, az állatokat szándékosan ölték meg fejre mért ütésekkel vagy a nyakuk kitörésével, hiszen a haláluk szükséges lépés volt ahhoz, hogy szent áldozati tárggyá váljanak.

A történetben óriási irónia rejlik. Az ókori egyiptomiak azért mumifikálták ezeket a macskákat, mert szentnek tartották őket, és egyfajta öröklétet akartak biztosítani számukra. Több mint kétezer évvel később azonban éppen ez a gondos tartósítás tette lehetővé a modern tudomány számára, hogy lerántsa a leplet a valóságról, és megmutassa, milyen keserves szenvedéseket kellett átélniük ezeknek az állatoknak, mielőtt az istenek oltárára kerültek volna. (2)

(1) - https://www.sciencedirect.com/science/
(2) - https://www.zmescience.com/science/