Tojásdad alakú ismeretlen tárgyak az óceánok felett: A katonai drón kamerák titkos felvételei

Az Egyesült Államok Védelmi Információs Rendszerek Ügynökségének (DISA) hálózati mérnökeként végzett munkája során egy volt katonai alvállal...

Az Egyesült Államok Védelmi Információs Rendszerek Ügynökségének (DISA) hálózati mérnökeként végzett munkája során egy volt katonai alvállalkozó, Kevin Campbell olyan információk birtokába jutott, amelyek új megvilágításba helyezik a csendes-óceáni térség felett zajló rejtélyes légi észleléseket.

A Hill Légibázison, Utah államban szolgálatot teljesítő szakember feladata a műholdas kommunikáció biztosítása, a hálózati kapcsolatok kiépítése és a felderítő drónok videócsatornáinak folyamatos monitorozása volt.

A felvételek minőségének ellenőrzése és a kommunikáció zavartalanságának biztosítása közben olyan, a katonai érzékelők által rögzített videókat tekinthetett meg, amelyek nem azonosított légi jelenségeket (UAP) örökítettek meg Kelet-Ázsia felett, a Kelet-kínai-tenger és a Sárga-tenger térségében.

A védelmi infrastruktúra működtetésében részt vevő szakemberek nap mint nap hatalmas mennyiségű adatáramlást kezelnek. A szigorúan ellenőrzött, minősített hálózatokon zajló adattovábbítás során a megfigyelő drónok, például az MQ–9 Reaper típusú pilóta nélküli repülőgépek folyamatosan közvetítik az élő képi anyagot a központi műveleti bázisokra. A hálózati operációs központban dolgozó mérnökök dolga az volt, hogy hiba esetén távolról aktiválják a modemeket, és biztosítsák a titkosított adatfolyamok zavartalanságát.

Ebben a környezetben a dolgozók hozzáfértek egy olyan belső videómegosztó felülethez, úgynevezett UVids rendszerhez, amely a katonaság saját, belső hálózatán futott. Ez a felület leginkább egy zárt videó- vagy streaming-platformhoz hasonlított, ahol a drónok élő adásait lehetett nyomon követni a világ bármely pontjáról.

A munkakörbe való beilleszkedés és a hozzáférési jogosultságok megadása alatti átmeneti időszakban a dolgozók egymás képernyőit figyelve tanulták meg a feladatokat. Ekkor derült ki, hogy a munkatársak egy nem hivatalos, közös mappát tartottak fenn a szervereken. Ebben a gyűjteményben az évek során összegyűlt legérdekesebb, vagy éppen legszokatlanabb drónfelvételeket őrizték: korábbi légicsapásokat, különleges műveleteket és egyéb figyelemre méltó eseményeket.

A több száz normál katonai videó között lapult egy olyan anyag is, amely egy évekkel korábbi, szokatlan eseményt rögzített a Közel-Kelet felett. A felvételen egy falu felett áthaladó, V-alakzatba rendeződött, látszólag delta-szárny formációt alkotó, rendkívül gyorsan mozgó világító tárgyak látszódtak az infravörös kamerán. A jelenség mindössze néhány másodpercig tartott, ám mély nyomot hagyott a megfigyelőkben, és felkeltette az érdeklődést az anomáliás adatok iránt.

Később, a napi operatív munka során, az élő és a kiemelt videók között újabb, jóval részletesebb észlelések bukkantak fel a kelet-ázsiai tengeri területek felett. Az első ilyen esemény alkalmával egy MQ–9 Reaper drón kamerája egy gömb alakú tárgyat követett a vízfelszín közvetlen közelében. Az objektumnak nem voltak látható szárnyai, nem látszódtak rajta illesztések vagy hagyományos hajtóműre utaló jelek, és az infravörös képen sem mutatkozott forró kiáramló gáz.

Az objektum enyhén egyenetlen gömb formát mutatott, amely a víz felett haladva sajátos, pörgő és bukdácsoló mozgást végzett. A drón optikája egészen ráközelített a jelenségre, amely alig néhány méterrel a hullámok felett lebegett. A közeli képeken halvány, örvénylő mintázatok voltak megfigyelhetők a tárgy felső és alsó részén, miközben a vízfelszínen egy rendkívül keskeny, fókuszált energiacsík vagy tükröződés haladt közvetlenül az objektum alatt, mintha valamilyen energiahatás érte volna a tengerfelszínt.

Nem sokkal az első eset után a megfigyelt tengeri zónában érezhetően megváltozott a katonai jelenlét. Míg korábban csupán egyetlen MQ–9-es drón tartózkodott a nyílt víz felett, a rögzített eseményt követően a fedettség megduplázódott. A haditengerészeti és légi eszközök folyamatos, váltott műszakban végzett járőrözésbe kezdtek a térségben, lefedve a különböző szektorokat. A megnövekedett drónjelenlét és az intenzív keresési mintázatok arra utaltak, hogy a katonai vezetés kiemelt prioritásként kezelte a területen tapasztalt ismeretlen jelenlétet.

A folyamatos megfigyelés hamarosan újabb rögzített eseményekhez vezetett. A következő videóanyagon egy hasonló térségben tartózkodó objektum tűnt fel, amelyet a drón kezelői megpróbáltak nemcsak infravörös, hanem elektro-optikai, azaz színes tartományban is rögzíteni. Bár az infravörös képen a tárgy ismét gömbölydednek hatott, a színes kamerára való rövid átkapcsolás során – amely mindössze három képkocka erejéig sikerült – egy elnyújtott, mogyoró vagy gubó alakú, rozsdabarna színű formáció rajzolódott ki. Az objektum aerodinamikailag érthetetlen alakja ellenére folyamatosan haladt a víz felett, majd hirtelen irányváltást hajtott végre, egy jellegzetes J-alakú ívet leírva a tenger felett.

A harmadik dokumentált észlelés élő adásban zajlott le. A műszakváltáskor a hálózati mérnök bemutatóképpen nyitotta meg az egyik aktív MQ–9-es drón adását a kollegája számára, amikor a képernyőn pontosan egy élő UAP-esemény bontakozott ki. A vízfeletti területeket pásztázó kamera egy erősen sugárzó, csillagszerűen villódzó, fehér fényű objektumot követett.

A drón belső mérőműszerei a célpont méretét egy és három méter közötti átmérőjűre becsülték. Az objektum a vízfelszín felett haladva hirtelen egy teljes, 180 fokos fordulót hajtott végre, és pontosan abba az irányba indult vissza, ahonnan érkezett. A drónkezelő próbálta folyamatosan a képernyő közepén tartani a célt, ám a tárgy a kamera maximális ráközelítése ellenére pillanatok alatt nyomtalanul eltűnt a képmezőből, meglepett és tehetetlen állapotban hagyva a megfigyelőket.

Annak ellenére, hogy a katonai hálózatokon belül jelentős mennyiségű adat halmozódott fel az ilyen jelenségekről, a szervezeti felépítésben nem létezett világos, egyértelműen meghatározott jelentési eljárás a hálózati operátorok számára. A munkahelyi környezetben az ilyen felvételek megtekintése mindennapos érdekességnek számított, de hiányzott a hivatalos csatorna, amelyen keresztül a megszerzett információkat elemzésre lehetett volna továbbítani. A minősített adatállományok a belső hálózati mappákban maradtak, ahol bár a hozzáféréssel rendelkező dolgozók megtekinthették őket, az érdemi tudományos és katonai kiértékelés elmaradt.

A helyzet megváltoztatásának igénye akkor fogalmazódott meg a hálózati mérnökben, amikor tudomást szerzett a kongresszusi meghallgatásokról és az amerikai törvényhozók törekvéseiről a repülésbiztonsági és nemzetbiztonsági kockázatot jelentő jelenségek feltárására. Nyilvánvalóvá vált, hogy a döntéshozók és a kutatók nem férnek hozzá azokhoz az alapvető adatokhoz, amelyek a védelmi hálózatok belső rendszereiben elszórtan már évek óta rendelkezésre álltak. Ez késztette arra, hogy kapcsolatba lépjen a civil repülésbiztonsági szervezettel, az Americans for Safe Aerospace-szel, amely segítséget nyújt a szemtanúknak és a szakembereknek a megfelelő hivatalos szervek elérésében.

A hivatalos jelentési folyamat keresése során komoly hiányosságok derültek ki a korai védelmi adminisztrációban. A Védelmi Minisztérium által létrehozott hivatalos vizsgálóiroda, az AARO (All-domain Anomaly Resolution Office) korai működési szakasza nem biztosított megfelelő, bizalmas és gördülékeny kapcsolatfelvételt az alvállalkozói szférában dolgozó tanúk számára.

A bürokratikus akadályok és a nem megfelelő kommunikációs csatornák miatt a folyamat megfeneklett. Ezzel szemben a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) kiemelt érdeklődést mutatott a gyűjtött adatok iránt, és részletes egyeztetéseket folytatott a megfigyelt eseményekről a nemzetbiztonsági és légtérbiztonsági kockázatok felmérése érdekében.

Az összegyűjtött adatok és a szemtanúk beszámolói végül elérték a törvényhozás figyelmét is. A kongresszusi képviselők által felkért kikérésekben és a Védelmi Minisztériumtól követelt videólistákban olyan specifikus drónhívójelek és dátumok bukkantak fel, amelyek pontosan egybeestek a Kelet-ázsiai tengeri területek felett rögzített, korábban archivált felvételekkel. Ez az egyezés igazolja, hogy a belső hálózatokon megőrzött és jelentett anyagok valóban a legmagasabb szintű állami vizsgálatok tárgyát képezik.

A történet rávilágít egy alapvető problémára: a modern katonai érzékelők és intelligens megfigyelőrendszerek hatalmas mennyiségű olyan adatot rögzítenek, amelyek rendszerezetlenül, különálló szervezeti egységek belső adatbázisaiban maradnak. Az ismeretlen közeledő tárgyak, az aerodinamikai elveknek ellentmondó mozgást végző formációk és a szokatlan fizikai jellemzők kiértékelése nem csupán elméleti kérdés, hanem közvetlen repülésbiztonsági és védelmi kihívás.

Az alvállalkozó beszámolója szerint a katonai szenzorok által gyűjtött nyers adatokat szisztematikusan meg kell őrizni, össze kell gyűjteni egy központi, átlátható adatbázisban, és a nemzetbiztonsági érdekek figyelembevétele mellett elérhetővé kell tenni a tudományos közösség és a nyilvánosság számára a pontos elemzés érdekében.