A világtérkép, amin felnőttünk, egy 500 éves torzítás

Iskolai tanulmányaink során mindannyian találkoztunk azzal a falitérképpel, amely hosszú évszázadok óta meghatározza, miként tekintünk bolyg...

Iskolai tanulmányaink során mindannyian találkoztunk azzal a falitérképpel, amely hosszú évszázadok óta meghatározza, miként tekintünk bolygónkra.

Ezen a megszokott ábrázoláson Grönland hatalmas, szinte akkora, mint az egész afrikai kontinens, Észak-Amerika és Európa pedig szembetűnően dominálja a földgömb északi részét. Ez a látvány annyira beégtek a kollektív tudatunkba, hogy a legtöbben el sem gondolkodunk azon, vajon a valóságot tükrözi-e.

A válasz határozottan az, hogy nem. Ma azonban a világ egy történelmi döntés küszöbére érkezett, amely alapjaiban változtathatja meg a földrajzi szemléletünket: az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése arról szavaz, hogy hivatalosan is kivezessék-e a hagyományos Mercator-vetületet, és helyette egy olyan térképet fogadjanak-e el, amely a kontensek valódi méretét és arányait mutatja be.

A "Korrigáljuk a térképet" (Correct the Map) néven ismertté vált kezdeményezést Togo nyújtotta be az 54 államot tömörítő Afrikai Csoport nevében, az Afrikai Unió teljes mellszélességű támogatásával. A határozattervezet nem egy elvakult rombolási vágyból született, és nem is a múlttal való radikális szakítás a célja.

Ehelyett az afrikai nemzetek arra ösztönzik a nemzetközi szervezeteket, az oktatási intézményeket és a digitális technológiai platformokat, hogy térjenek át az úgynevezett "Egyenlő Föld" (Equal Earth) vetületre, vagy más olyan térképészeti megoldásra, amely arányosan és pontosabban ábrázolja a Föld szárazföldjeit.

Hogyan vált az iskolatermek alapfelszereltségévé egy olyan térkép, amely ennyire torzítja a valóságot? A választ a földrajz és a geometria sajátosságaiban kell keresnünk. A ma legelterjedtebb térképet a flamand kartográfus, Gerardus Mercator alkotta meg még 1569-ben. A Mercator-féle ábrázolás egy úgynevezett hengeres vetület: képzeljük el, hogy a Föld háromdimenziós gömbjét belehelyezzük egy hengerbe, majd a Föld felszínének minden egyes pontját kivetítjük erre a hengerre.

Egy gömb felületét azonban lehetetlen anélkül kiteríteni egy kétdimenziós, lapos papírlapra, hogy ne szembesülnénk komoly kompromisszumokkal. Próbáljuk meg gondolatban lehámozni egy narancs héját, majd azt teljesen simára lapítani a padlón – elkerülhetetlenül elszakad, meggyűrődik és eltorzul.

A Mercator-vetület ezt a geometriai problémát úgy hidalja át, hogy megtartja a szárazföldek és országok valódi alakját, ami a tengeri navigáció korában felbecsülhetetlen előnyt jelentett. Ennek azonban óriási ára volt: a sarkvidékekhez közeli területek mérete a többszörösére duzzadt, míg az Egyenlítő környéki régiók drasztikusan zsugorodtak. Ennek a torzításnak a legnagyobb áldozata maga az afrikai kontinens lett.

A hagyományos térképeken Afrika szinte elveszik a többi kontinens mellett, miközben a valóságban akkora, hogy kényelmesen elférne rajta az Egyesült Államok, Kína, India, Japán, Mexikó, valamint szinte egész Európa együttvéve. Ugyanígy a Mercator-vetületen Grönland körülbelül akkora terjedelműnek tűnik, mint Afrika, holott a fekete kontinens a valóságban tizennégyszer nagyobb nála.

Sokak szerint ez a fajta torzítás messze túlmutat a puszta technikai vagy tudományos pontatlanságon. Az afrikai vezetők és számos szakértő úgy véli, hogy a megszokott világtérkép a geopolitikai előítéletek és a gyarmatosító múlt jelképévé vált.

A Mercator-térkép mesterségesen megnöveli Észak-Amerika és Európa vizuális súlyát, miközben háttérbe szorítja a globális déli féltekét, ezáltal egy olyan nyugatközpontú világnézetet erősít fel, amely leértékeli az Észak-Atlanti térségen kívüli világ jelentőségét.

Robert Dussey, Togo külügyminisztere világosan fogalmazott a kezdeményezés kapcsán: "Ez nem csupán technikai vagy akadémiai kérdés. Egy térkép sohasem semleges. Formálja az észlelést, befolyásolja, hogyan értelmezzük a népek és kontinensek helyét a világban, és már a legkorábbi iskolai években olyan képzeteket rögzíthet, amelyek nem felelnek meg a földrajzi valóságnak."

A miniszter ugyanakkor hangsúlyozta, hogy lépésük nem irányul egyetlen ország vagy kartográfiai hagyomány ellen sem, és nem céljuk egyetlen kizárólagos értelmezést rákényszeríteni a világra. Ehelyett a tudományos pontosság növelése, a megalapozottabb földrajzi oktatás és a bolygónkról alkotott befogadóbb elképzelés elérése a cél. Afrika nem kivételezett bánásmódot kér, hanem azt, hogy a valóságát, törekvéseit és a nemzetközi rendszerhez való hozzájárulását végre megfelelően vegyék figyelembe.

Ugyanakkor fontos látni, hogy a tökéletes kétdimenziós világtérkép nem létezik. Bár a Mercator-vetület méretarányaiban súlyosan torzít, az országok formáját kiválóan megőrzi. Az olyan alternatívák, mint az "Egyenlő Föld", pontosan mutatják meg a területek nagyságát, ám cserébe némi torzulást engednek meg a kontensek alakjában.

Bárhogy is dönt a világ az ENSZ szavazásán, kompromisszumokra mindenképpen szükség lesz – ám a mai nap az első komoly lépés lehet afelé, hogy bolygónkat végre úgy lássuk, amilyen az valójában. (1)

(1) - https://www.iflscience.com/the-world