Rádiójelet fogtak 63 fényévről – most derült ki, honnan származik

A Harvard & Smithsonian Asztrofizikai Központ és az Oregoni Egyetem kutatói olyan áttörést jelentő felfedezést jelentettek be, amely gyö...

A Harvard & Smithsonian Asztrofizikai Központ és az Oregoni Egyetem kutatói olyan áttörést jelentő felfedezést jelentettek be, amely gyökeresen megváltoztatja a Naprendszeren kívüli világok megismerésének lehetőségeit.

A tudósoknak első alkalommal sikerült egyértelműen és közvetlenül egy exobolygóhoz kötniük egy távoli rádiójelet.

Korábban is észleltek már rádióhullámokat olyan csillagrendszerekből, amelyekben bolygók keringenek, ám egészen mostanáig a tudósok képtelenek voltak pontosan elkülöníteni, hogy a jelek maguktól a bolygóktól vagy az őket dajkáló központi csillagoktól származnak-e.

A mostani eredmény azonban áttörte ezt a gátat. Fontos azonban rögtön az elején tisztázni: a fellelt rádiójelek nem egy idegen civilizáció üzenetei, nem a földönkívüliek próbálnak kapcsolatba lépni velünk. A sugárzás az exobolygó sarki fényeiből, vagyis sarki auróráiból ered. (1)

Ez a folyamat akkor jön létre, amikor a bolygó légkörébe száguldó töltött részecskék kölcsönhatásba lépnek a mágneses mezővel, és a felszabaduló energia látványos fényjáték, valamint rádiókibocsátás formájában távozik. Ugyanez a jelenség hozza létre a Földön is a csodálatos északi és déli fényt.

A kutatók a Dél-Afrikában található, rendkívül érzékeny MeerKAT rádiótávcső-rendszert hívták segítségül, amellyel 2025-ben és 2026-ban négy különálló alkalommal végeztek megfigyeléseket a 0,85 és 3,5 gigahertz közötti frekvenciatartományban. A célkeresztben a tőlünk mintegy 63,4 fényévre található Beta Pictoris nevű csillag állt, amelyről tudható, hogy legalább három óriási bolygónak – a Beta Pictoris b-nek, c-nek és d-nek – ad otthont.

A megfigyelések során gyors, ismétlődő és erőteljes polarizációt mutató rádióimpulzusokat, valamint tartós háttérsugárzást rögzítettek. A hullámok erős körkörös polarizációja a sarkifény-eredetű kibocsátások összetéveszthetetlen védjegye.

Ahhoz, hogy a tudósok kiderítsék a jel pontos forrását, az égbolttérképen hivatkozási pontként szuperfényes galaxismagokat, úgynevezett kvazárokat használtak. Ezzel a módszerrel lenyűgöző pontossággal sikerült igazolniuk, hogy a jeleket nem maga a Beta Pictoris csillag, hanem a Beta Pictoris b jelű exobolygó sugározza.

A Beta Pictoris ráadásul egy úgynevezett korai típusú csillag, amely lényegesen forróbb, nagyobb és eltérő szerkezetű, mint a mi Napunk. A szakértők kiemelték, hogy a korai típusú csillagok rádiókibocsátására ismert fizikai mechanizmusok egyike sem lett volna képes megmagyarázni a rögzített adatokat, ami még inkább megerősítette a bolygó eredetet.

A rádiójel izolálása nemcsak tudományos bravúr, hanem rendkívül hasznos információforrás is. A jel tulajdonságai az úgynevezett elektron-ciklotron mézer instabilitás nevű folyamatra utalnak. Ugyanez a fizikai jelenség felelős a Földön és a Jupiteren megfigyelhető sarki fények és rádióhullámok keletkezéséért is. Ami még ennél is izgalmasabb, hogy ez a folyamat közvetlen betekintést enged a bolygó mágneses mezőjének szerkezetébe és erejébe.

Az adatok alapján a Beta Pictoris b rendkívül erőteljes, a Földénél több ezerszer erősebb mágneses mezővel rendelkezik. Ez tökéletesen egybecseng a bolygó belső dinamo-folyamataira vonatkozó korábbi elméleti modellekkel. Ezzel a megfigyeléssel a tudomány történetében először sikerült közvetlenül megmérni egy exobolygó mágneses mezőjének erősségét.

A kutatók számításai szerint a bolygó sarki fényeiből származó elképesztő energiájú rádiósugárzást a bolygó szokatlanul gyors tengelykörüli forgása táplálhatja: a gázóriásnak mindössze 8-9 órára van szüksége egyetlen teljes fordulat megtételéhez.

A Beta Pictoris b nem ismeretlen a csillagászok előtt: még 2008-ban fedezték fel, és egy igazi kozmikus óriásról van szó, amelynek tömege nagyjából tízszerese a Jupiterének. Mostantól viszont az a megtiszteltetés is megilleti, hogy ez a legelső exobolygó, amelynek tiszta rádiójelét sikerült fognunk és beazonosítanunk.

Ez a siker azonban csak a kezdete egy új csillagászati korszaknak. A kutatócsoport már ki is szemelt további hét ismert óriás exobolygót öt közeli csillagrendszerben, amelyeket a jövőben hasonló módszerrel szeretnének tanulmányozni. Úgy becsülik, hogy a következő generációs rádiótávcsövek ötszörös-hétszeres érzékenységnövekedése hamarosan elérhető közelségbe hozza ezen távoli világok mágneses titkainak feltárását is.

Bár a tanulmányt független szakértők még nem bírálták el, az írás már elérhető a kutatók számára az arXiv adatbázisában, és máris lázba hozta a csillagásztársadalmat. (2)

(1) - https://arxiv.org/abs/2609.16720
(2) - https://www.sciencealert.com/astro