Hogyan változtatta meg a tudományt Okos Hans, a "telepata" ló?

Gyakran kapjuk magunkat azon a gondolaton, milyen nagyszerű lenne, ha rendelkeznénk valamilyen gondolatolvasó vagy más megmagyarázhatatlan, ...

Gyakran kapjuk magunkat azon a gondolaton, milyen nagyszerű lenne, ha rendelkeznénk valamilyen gondolatolvasó vagy más megmagyarázhatatlan, übernormális képességgel.

Bár ma az ilyen elgondolásokat a sci-fi vagy a kuruzslás kategóriájába soroljuk, nagyjából száz évvel ezelőtt a filozófia és a természettudomány legnagyobb elméi komolyan fontolóra vették a létezésüket. Sőt, nem csupán az emberekben keresték a rejtélyes mentális erőt, hanem meg voltak győződve arról is, hogy a kutyák és a lovak szintén birtokában lehetnek a telepátiának.

A 20. század fordulóján kiváló tudósok, pszichológusok és filozófusok egész sora vált a parapszichológia és a paranormális jelenségek megszállottjává. Érdekelte őket a gondolatátvitel, a tisztánlátás és a szellemek jelenléte. J. J. Thomson, aki 1906-ban fizikai Nobel-díjat kapott, médiumokkal végzett kísérleteket, míg C. D. Broad filozófus szeánszokra járt, és a prekogníció, vagyis a jövőbe látás lehetőségét kutatta.

Nem marginális szélhámosokról volt szó, hanem olyan gondolkodókról, akik alapjaiban formálták meg a modern tudományt. Broad elméletei például a mai napig meghatározzák az időfilozófiát: az ő nevéhez fűződik a növekvő blokk elmélete, amely szerint a múlt és a jelen valóságos, ám a jövő még nem létezik.

Bár a figyelem középpontjában többnyire az emberi elme rejtett tartalékai álltak, a parapszichológiai kutatók egy csoportja még messzebbre ment, és az állatok telepatikus képességeit kezdte tanulmányozni. Ferdinand Canning Scott Schiller, az Oxfordi Egyetem professzora és a pragmatizmus egyik szellemi atyja, aktív tagja volt a Pszichikai Kutatások Társaságának.

A pragmatizmus szerint egy elmélet igazságtartalma abban mérhető, hogy az mennyire működik a gyakorlatban. Schiller élénk vitákat folytatott az állati telepátiáról. Az Encyclopædia Britannicába írt cikkében külön fejezetet szentelt a "matematikus lovaknak", vagyis olyan patásoknak, akik állítólagos paranormális képességeik révén, patáik koppantásával oldottak meg összetett egyenleteket.

Schiller 1914-ben cikket publikált Rolfról, a mannheimi "gondolkodó kutyáról". Rolf a mancsával koppintva adott válaszokat matematikai feladványokra, sőt egy betűket és szótagokat tartalmazó kódrendszer segítségével a beszámolók szerint egész mondatokat képes volt megfogalmazni. Schiller még azt is lejegyezte, hogy a kutya egy alkalommal katolikus hitvallást tett egy jelenlévő papnak.

Rolf és a nyomában feltűnő többi számoló kutya komoly dilemmát okozott a kutatóknak. Egyesek úgy vélték, mindez azt bizonyítja, hogy az állatok az emberéhez hasonló intellektuális képességekkel rendelkeznek. Mások, mint a híres orosz agykutató, Vlagyimir Behtyerev, a telepátiával magyarázták a jelenséget. Behtyerev – aki később úttörő felfedezéseket tett a memória és az agyszerkezet terén – meg volt győződve arról, hogy a kutya gazdája gondolati úton továbbítja az információkat az állatnak.

Schiller úgy vélte, a pragmatizmus segíthet eloszlatni a kételyeket. Feleslegesnek tartotta az elvont vitákat; a lényeg az volt, hogy a teóriáknak van-e gyakorlati következményük az állat viselkedésére. Ha Rolf valóban ennyire jártas a számtanban, miért nem használja a matematikát a mindennapi életben? És ha valóban meggyőződéses katolikus, miért nem jár templomba?

Az óceán túloldalán Joseph Banks Rhine és felesége, Louisa elindították a parapszichológia intézményesítését. A Duke Egyetemen létrehozott laboratóriumukban végzett kísérleteikkel alapozták meg a területet, és 1934-ben megjelentették az Érzékszerven kívüli érzékelés (Extra-Sensory Perception) című művüket. Bár munkásságukat sok kritikával illették, a nagyszámú alanyon végzett tömeges tesztelési módszereik szorosan kapcsolódtak a modern statisztika fejlődéséhez.

1929-ben publikáltak egy tanulmányt Lady Wonderről, a csodalóról, aki az orrával betűket és számokat tartalmazó kockákat megérintve képes volt jövőt mondani, matematikai feladatokat megoldani és megmondani a pontos időt.

A kor leghíresebb matematikai tehetséggel megáldott állata mégis a németországi Okos Hans (Clever Hans) volt. Hans hatalmas tömegeket vonzott, köztük kíváncsi parapszichológusokat és a modern pszichológia egyik alapítóját, Carl Stumpfot. A rejtélyt végül Stumpf asszisztense, Oskar Pfungst fejtette meg. Pfungst szigorú megfigyelés alá vetette a lovat, és észrevette, hogy Hans csak akkor tudta a helyes választ, ha a közelben álló gazdája maga is tudta a megoldást – és kizárólag akkor, ha a ló láthatta őt.

Pfungst rájött, hogy Hans nem számolni tudott, hanem a gazdája akaratlan, apró testbeszédére és mikrojeleire reagált – olyan reakciókra, amelyeket a gazda maga sem vett észre. Ezzel Pfungst felfedezte az úgynevezett Okos Hans-effektust. Ez a fogalom azokat a helyzeteket írja le, amikor a kísérlet hibás elrendezése miatt a kísérletvezető nem szándékosan befolyásolja a vizsgálati alany viselkedését.

Ez a felismerés kiküszöbölte a természetfeletti magyarázatok szükségességét, és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a parapszichológia fokozatosan kiszoruljon az egyetemi katedrákról. A modern pszichológia képes volt racionális választ adni a korábban csodásnak hitt jelenségekre.

Noha bebizonyosodott, hogy ezek a lovak és kutyák nem rendelkeztek szupertermészetes matematikai képességekkel, a velük végzett kutatások mégis felbecsülhetetlen értékű új tudással gazdagították a tudományt. Az egyik legfontosabb hozadék a randomizáció, vagyis a véletlenszerűsítés elvének kidolgozása volt a kísérletezésben.

A randomizáció azt jelenti, hogy a kísérleti elemek sorrendjét vagy kijelölését a véletlenre bízzák, ahelyett hogy a kutató vagy a résztvevő döntene róla. Ma ez a módszertan az elvárások által okozott torzítások kiszűrésének alapköve. Meglepő módon épp a telepátia tesztelésére tett kísérletek lendítették előre a fejlődését: a kutatók ráébredtek, hogy ha a résztvevők tudják, milyen válasz várható el tőlük, a legkisebb öntudatlan utalások is megváltoztathatják a végeredményt.

Okos Hans és a "telepata" állatok története hűen tükrözi, mennyire mozgalmas és útkereső időszak volt ez a modern tudomány és filozófia számára. Olyan korban éltek, amikor a telefon hirtelen lehetővé tette a világ túlsó felén lévő ember megszólítását, a röntgen pedig rálátást biztosított a test belsejére. Egy ilyen technológiai forradalom árnyékában egyáltalán nem meglepő, hogy a kor legnagyobb elméi nyitottak voltak arra a lehetőségre is, hogy az állatok gondolataiban olvassanak. (1)

(1) - https://theconversation.com/how-a-psychic-horse