Rejtélyes hangok Yellowstone felett - 150 éve senkinek sem sikerült megfejteni az eredetüket

A Yellowstone Nemzeti Parkot a legtöbben a magasba törő gejzírekről, a bugyogó iszapforrásokról, a kanyargó kanyonokról és a hatalmas, alvó ...

A Yellowstone Nemzeti Parkot a legtöbben a magasba törő gejzírekről, a bugyogó iszapforrásokról, a kanyargó kanyonokról és a hatalmas, alvó szupervulkánról ismerik. Amerika legrégebbi és legveszélyesebb nemzeti parkja azonban nemcsak a szemeinket nyűgözi le, hanem a fülünket is megtréfálhatja.

Már több mint másfél évszázada kering egy különös, szinte kísérteties jelenség híre a látogatók és kutatók között: a park legnagyobb tavai felett olyan megfoghatatlan, rejtélyes hangok csendülnek fel a semmiből, amelyek eredetére a modern tudomány a mai napig nem tudott pontos magyarázatot adni.

A beszámolók szerint a hanghatások leginkább a Yellowstone-tó és a Shoshone-tó környékén tapasztalhatók. A leírások meglehetősen változatosak, mégis van bennük valami közös: sokan egy méhraj folyamatos zümmögéséhez hasonlítják a zajt, mások távoli harangszót, hárfapendülést vagy fémkábelek vibrációját vélik hallani benne. Néha olyan érzést kelt, mintha a távolban suttogó emberi hangok válaszolnának egymásnak a magasban. A hangok általában a kora reggeli órákban jelentkeznek, a semmiből bukkannak elő, fokozatosan felerősödnek, majd lassan tovatűnnek, anélkül, hogy bármilyen látható forrást hozzájuk lehetne kötni.

Ez a szónikus rejtély meglepően mély gyökerekkel rendelkezik, és története még a park hivatalos megalapítása előtti időkre nyúlik vissza. Az egyik legkorábbi dokumentált esetet 1871-ben jegyezte fel Frank H. Bradley geológus, aki a híres Hayden-féle geológiai expedíció tagjaként járt a területen. Ez az expedíció kulcsfontosságú volt, hiszen az itt gyűjtött adatok győzték meg az amerikai kongresszust arról, hogy a következő évben védetté nyilvánítsák a Yellowstone-t.

Bradley egy reggel, miközben a csapat a reggelit készítette elő, egy furcsa, sípolás és ló nyerítése közötti hangra lett figyelmes. A hang egyre erősebbé vált, és olyan benyomást keltett, mintha erős széllökések vonulnának át a fejük feletti légrétegben, miközben lent a fenyőfák ágai teljesen mozdulatlanok maradtak.

A 19. század végén egyre több felfedező és tudós számolt be hasonló tapasztalatokról. Hiram M. Chittenden mérnök az 1895-ös, Yellowstone-ról szóló könyvében a régió egyik legérdekesebb és legkülönösebb akusztikai jelenségeként írta le a távíróhuzalok zúgására és méhek zümmögésére emlékeztető hangokat. Úgy vélte, ha egy másik korszakban vagy más kultúrában figyeltek volna meg ilyen jelenséget, az minden bizonnyal babonás félelmet vagy vallásos tiszteletet váltott volna ki az emberekből. Chittenden kénytelen volt elismerni, hogy a jelenségre semmilyen racionális magyarázatot nem találtak.

Néhány évvel korábban, 1892-ben Edwin Linton kutató is hasonlóról számolt be. Az ő kíséretében lévő túravezető, Elwood Hofer lényegre törően csak úgy fogalmazott: ez a legrejtélyesebb hang, amit a hegyek között valaha hallani lehetett. S. A. Forbes tudós 1893-ban egy vibráló, hárfaszerű pengetést írt le, amely a fák lombkoronái felől érkezett, majd lassan elhalkult.

Az évtizedek során természetesen számos elmélet született a Yellowstone kísérteties tavi zenéjének magyarázataként. A 20. század elején, 1930-ban a Popular Science magazin felvetette, hogy a jelenség hátterében a területen zajló folyamatos szeizmikus aktivitás, a föld alatti mozgások állhatnak. Néhány évvel később, 1937-ben Neil Miner, a park egyik természetvédelmi őre egy atmoszférikus magyarázattal állt elő. Szerinte a közeli hegycsúcsokról leereszkedő, vízszintesen örvénylő légáramlatok hozzák létre a különös akusztikai hatást, amikor beleütköznek a tavak feletti hidegebb légrétegekbe.

Érdemes megjegyezni, hogy a Yellowstone-ban hallható hangok nem teljesen egyedülállóak a világon. A történelem során a Föld számos pontjáról jelentettek már hasonló, megmagyarázhatatlan morajlásokat, robajokat, dörgéseket vagy zümmögő, zenés hangzatokat. Észak-Amerikában például a New York állambeli Seneca-tó környékén tapasztalható "Seneca Guns" néven ismert jelenség kísértetiesen hasonlít erre.

Bár a Yellowstone különleges dallamai feltehetően a természetes akusztikai jelenségek nagy családjába tartoznak, a konkrét fizikai kiváltó okot mind a mai napig nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani. A modern mérőműszerek és a fejlett légkörfizikai modellek korában is megmaradt a kérdőjel.

Egy olyan tájban, amely amúgy is híres a geotermikus csodáiról, a földrengéseiről és a mélyben szunnyadó, gigantikus vulkáni rendszerről, a tavak felett lebegő, zenei hatású rejtélyes hangok egyedülálló és misztikus lábjegyzetet jelentenek.

A Yellowstone nemcsak a látványával, hanem a megfoghatatlan hangképével, a természet megmagyarázatlan szimfóniájával is emlékeztet bennünket arra, hogy a bolygónk még mindig őriz olyan titkokat, amelyeket nem tudunk teljesen megfejteni. (1)

(1) - https://thedebrief.org/yellowstone-has-a-150