Börtön földönkívülieknek? Így lett Dick Cheneyből az UFO-összeesküvések főszereplője és maga Darth Vader

Amikor David Grusch, a korábbi amerikai hírszerzési tisztségviselő megjelent Dr. Phil podcastjában, a hallgatóság már hozzászokott a meghökk...

Amikor David Grusch, a korábbi amerikai hírszerzési tisztségviselő megjelent Dr. Phil podcastjában, a hallgatóság már hozzászokott a meghökkentő kijelentésekhez. Grusch azonban ezúttal messzebbre ment a megszokottnál: azt állította, hogy Dick Cheney, az Egyesült Államok egykori alelnöke egy titkos börtönt működtetett telepatikus képességekkel rendelkező földönkívüliek számára.

Grusch szavai szerint olyan emberekkel beszélt, akik közvetlenül részt vettek ezen lények fogvatartásában, és az ügyet egy volt kabinettag is megerősítette neki, aki közvetlenül a "Darth Vader" becenévvel illetett alelnöknek dolgozott.

Ez az állítás első hallásra egy B-kategóriás sci-fi forgatókönyvének tűnik. Ám ha megvizsgáljuk a történet gyökereit, egy lenyűgöző folyamat rajzolódik ki előttünk: láthatjuk, miként válik egy ártalmatlan hivatali levélváltás évtizedek alatt, félreértések, elméletek és szándékos túlzások révén egy gigantikus összeesküvés-elméletté.

A történet kezdete egészen Gerald Ford elnökségéig nyúlik vissza. Ford még kongresszusi képviselőként mutatott érdeklődést az UFO-téma iránt, így amikor Richard Nixon lemondása után a Fehér Házba került, az UFO-kutatók közössége azt hitte, szövetségesre lelt. Erich von Däniken, a Jövő emlékei híres szerzője levelet küldött az elnöknek, felajánlva tanácsait, miközben J. Allen Hynek, a híres csillagász és UFO-kutató szintén megkereste az adminisztrációt. Hynek 1975 márciusában írt levelet Ford kabinetfőnökének, Donald Rumsfeldnek. Rumsfeld szűkszavú, udvariassági válasza azonban nem mutatott valódi érdeklődést, és a nemzeti levéltár dokumentumai alapján a Ford-adminisztráció gyorsan elutasította a téma hivatalos boncolgatását.

A Rumsfelddel való rövid kapcsolatfelvétel azonban elég volt ahhoz, hogy elültesse a gyanú magvait. Amikor Rumsfeld néhány hónappal később védelmi miniszter lett, Dick Cheney-t ajánlotta utódjául a kabinetfőnöki posztra. Az ufológusok ebből arra következtettek, hogy Cheney a hatalomátadás során értesült a földönkívüliek létezéséről. 1976-ban, amikor a Fehér Ház jelentést kapott egy teheráni UFO-észlelésről – amit a szkeptikusok később a Jupiter bolygóval azonosítottak –, Cheney már a Fehér Házban ült. Bár a jelentés rutinjellegű bizalmas tájékoztatás volt, a konspirációs teoretikusok meg voltak győződve róla, hogy Cheney aktív szerepet vállalt az ügyben.

Az évtizedek során Cheney politikai karrierje egyre magasabbra ívelt: volt védelmi miniszter idősebb George Bush alatt, a Halliburton vállalatóriás vezérigazgatója, majd végül ifjabb George W. Bush alelnöke. Védelmi miniszteri időszakában fejeződött be a Pentagon Stargate elnevezésű projektje, amely a távolbalátást és a pszichikus képességeket kutatta. Ezen projekt több korábbi tagja később az UFO-kutatás felé fordult, ami újabb kapcsot jelentett Cheney és a paranormális jelenségek között.

A fordulópont 2000-ben érkezett el. Az elnöki kampány során az ifjabb Bush viccesen megígérte egy arkansasi rendezvényen, hogy alelnökét, Cheney-t fogja megbízni az UFO-ügyek kivizsgálásával. Ez a megjegyzés széles körben ismertté vált, és 2001 áprilisában, nem sokkal a beiktatás után, Grant Cameron UFO-kutató egy rádióműsorban közvetlenül kérdezte Cheney-t az ügyről. Cheney így válaszolt: "Nos, ha kapok is erről tájékoztatást, az valószínűleg titkosított, így nem beszélhetnék róla."

Az ufológusok azonnal megragadták a mondat első felét – bizonyítéknak tekintve, hogy léteznek államtitokként kezelt UFO-akták –, míg a mondat második felét, amelyben Cheney világossá tette, hogy sem ő, sem a Bush-adminisztráció nem találkozott a témával, teljesen figyelmen kívül hagyták.

Nem sokkal ezután egy Connon O’Ryan álnevet használó férfi, aki azt állította magáról, hogy a CIA bérgyilkosa volt, megjelentetett egy dokumentumfilmet. Ebben azt állította, hogy 1991-ben az 51-es körzet közelében látta, ahogy Cheney lezuhant repülő csészealjakat és halott földönkívülieket vizsgál meg. O’Ryan szerint még egy fényképezőgép is megörökítette, ahogy a politikus egy elfogott UFO mellett pózol.

Az ehhez hasonló történetek sokáig csak szóban vagy a szubkultúra peremén terjedtek, jórészt azért, mert a kiadók tartottak a Cheney által indítható rágalmazási perektől. Mivel azonban Cheney-t sokan a Bush-kormányzat valódi agyaként, egyfajta háttérből irányító "bábjátékosként" könyvelték el, személye tökéletes célponttá vált a teóriák számára. Úgy tekintettek rá, mint a folyamatosságra a Ford-, az idősebb Bush- és az ifjabb Bush-kormányzatok között.

2005-től kezdve Steven M. Greer, az ismert ufológus már nyíltan azzal vádolta Cheney-t, hogy egy globális, titkos csoport tagja, amely a földönkívüliek létezésének elhallgatását irányítja. Greer szerint egy 200-300 fős bizottság dönt arról, hogy mely hivatalos személyek avathatók be a titokba. Nem sokkal később Dan Burisch felvette Cheney-t a Majestic-12 listájára – ez az a híres, 1980-as évekbeli átverés, amely szerint egy titkos kormányzati testület kezelte a földönkívüli kapcsolatokat.

2009-ben Michael Salla újságíró újra elővette O’Ryan állításait, felfedve a férfi valódi nevét (Derek Hennessey, az S-4 létesítmény egykori biztonsági őre). A történetnek új lendületet adott, amikor a New York Times megírta, hogy Cheney alelnökként egy titkos CIA bérgyilkos-csoportot működtetett a Kongresszus tudta nélkül. A két szálat a konspirációs közösség azonnal összefűzte. Hennessey azt állította, hogy fényképei vannak a lezuhant gépekről és a klasszikus "Szürke" típusú földönkívüliekről – éppen olyanokról, amilyeneket Grusch is leírt a későbbi interjúiban.

David Grusch színre lépése a történet utolsó felvonása. 2023 szeptemberében Grusch egy interjúban még óvatosan fogalmazott: azt mondta, Cheney az az ember, aki a legtöbbet tudhatja az UFO-ügyekről, de hozzátette: "Ez csak tipp."

Egy egyszerű feltételezés azonban nem hoz címlapokat. 2024-re a történet gyorsan alakot váltott. Steven Greer egy podcastban már a "piramis tetejére" helyezte Cheney-t, majd más újságírók és podcasterek is átvették a narratívát. Grusch saját megfogalmazása is megváltozott: a korábbi bizonytalan feltételezést felváltotta a határozott kijelentés, miszerint Cheney közvetlenül felügyelt egy pszichikus lényeket fogva tartó létesítményt.

Ahogy a történet átalakult, elmosódtak a határok a közvetlen tapasztalat és a másodkézből származó pletykák között. Bár Grusch ma úgy beszél az esetről, mintha tény lenne, semmilyen független bizonyíték nem támasztja alá az állításait.

A valóság ennél jóval egyszerűbb és megszokottabb. A bizonyítékok egy fokozatosan építkező városi legendára mutatnak: egy elnöki rádióműsorban elhangzott félreértett mondat, egy biztonsági őr kétes állításai, a népszerű podcastok szenzációéhsége és a szubkultúra sajátos folklórja ötvöződött.

David Grusch végül nem tényeket hozott nyilvánosságra, hanem a korábbi UFO-podcastok népszerű történeteit csomagolta újra, felhasználva azt a pillanatot, amikor az egykori alelnök halála után a történet már jogi következmények nélkül válhatott a modern összeesküvés-elméletek koronaékszerévé. (1)

(1) - https://www.jasoncolavito.com/blog/the-secret