Valamit találtak: Titkos kutatás zajlik Atlantisz után egy ismeretlen tengeri helyszínen

Platón több mint kétezer évvel ezelőtt vetette papírra az emberiség egyik legmaradandóbb, leglenyűgözőbb rejtélyét. A görög filozófus leírás...

Platón több mint kétezer évvel ezelőtt vetette papírra az emberiség egyik legmaradandóbb, leglenyűgözőbb rejtélyét. A görög filozófus leírása szerint Atlantisz egy mesésen gazdag, technológiailag fejlett tengeri birodalom volt, amelynek fővárosát egymást váltó szárazföldi és vízi gyűrűk alkották.

A legenda úgy tartja, hogy a virágzó civilizációt egyetlen tragikus nap és éjszaka alatt nyelte el az óceán, amikor pusztító földrengések és áradások csaptak le rá. Bár a modern tudományos közösség és a történészek túlnyomó többsége mindig is csupán Platón filozófiai tanmeséjének, egy kitalált mítosznak tekintette az eltűnt királyságot, most egy meglepően magas rangú és tekintélyes alak állítja: karnyújtásnyira lehetünk a bizonyítéktól, hogy Atlantisz valóban létezett.

Tim Gallaudet, az amerikai haditengerészet nyugalmazott tengernagya, aki korábban a flotta teljes óceánográfiai munkáját irányította, valamint a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) megbízott vezetőjeként is szolgált, megdöbbentő kijelentéseket tett.

A szakember elmondása szerint egy elkötelezett kutatócsapattal dolgozik együtt, akik az Atlanti-óceán egy pontosan meg nem nevezett, titkos szegmensében olyan részletes tengerfenék-térképek elemzését végzik, amelyek meglepő módon szinte pontosan fedik az ókori leírásokat. Gallaudet – aki az elmúlt években a Kongresszus előtt is tanúskodott az azonosítatlan anomáliás jelenségekről – úgy véli, hogy a modern technológia végre átvághatja az évszázados gordiuszi csomót.

A kutatás lelke egy egyedülálló, zártkörűen kezelt, extrém magas felbontású batimetriai adatbázis. A batimetria az óceáni domborzat és a vízmélység feltérképezésének tudománya, amely jelen esetben olyan részletességgel tárja fel a tenger fenekét, amilyenre korábban nem volt példa.

Gallaudet hangsúlyozta, hogy a célterületen látható alakzatok, köztük egy kiterjedt csatornarendszer dimenziói, döbbenetes egyezést mutatnak azzal, amit Platón a Timaiosz és Kritiasz című dialógusaiban megörökített. A tengernagy kiemelte, hogy bár még nem igazolt felfedezésről, csupán egy nagyon ígéretes célpontról van szó, a geológiai struktúrák arányai szinte pontról pontra követik az ókori szövegben megadott méreteket.

A projekt hátterében egy szokatlan, de annál elszántabb csapat áll. A kutatást egy sürgősségi orvos vezeti, aki több mint egy évtizeden keresztül gyűjtött geológiai és régészeti adatokat a szabadidejében. Platón eredeti szövegeiből kiindulva a doktor fokozatosan hívott be a projektbe elismert szakértőket és tanácsadókat.

A csapathoz csatlakozott Max Derakhshani fizikus is, aki egy olyan speciális algoritmust fejleszt, amely a háromdimenziós domborzati adatok elemzésével képes különbséget tenni a természetes geológiai képződmények és az emberi kéz által alkotott, mesterséges struktúrák között. Ezzel a módszerrel a kutatók még azelőtt kiszűrhetik a vakvágányokat, mielőtt dollármilliókat költenének a víz alatti expedíciókra.

A nagyszabású terv megvalósításához azonban valódi jelenlétre van szükség, a műholdas és szonáros térképek ugyanis nem helyettesíthetik a közvetlen vizsgálatot. A hírek szerint a projekt iránt már felkeltették az egyik legnevesebb mélytengeri felfedező, Victor Vescovo érdeklődését is.

Gallaudet felidézte, hogy miután bemutatták a leletekről és a helyszínről szóló prezentációjukat Vescovónak, a tapasztalt tengerkutató azonnal támogatásáról biztosította a csapatot, mondván: benne van a vállalkozásban. Egy jól finanszírozott kutatóhajó és egy távolról működtetett, nagy teljesítményű víz alatti robot (ROV) bevetése jelentheti a végső lépést ahhoz, hogy a helyszínen vegyenek mintákat, megvizsgálják a kőszerkezeteket, és megkíséreljék azok korának meghatározását.

A pontos helyszínt egyelőre homály fedi, mivel a résztvevőket szigorú titoktartási nyilatkozat köti. A szakértők és a közvélemény azonban már találgatásokba bocsátkozott. Sokak tekintete az Azori-szigetek térségére szegeződik, amely a Észak-Atlanti-óceánban elterülő hatalmas, háromszög alakú víz alatti fennsíkon fekszik.

Az Azori-elmélet hívei úgy vélik, hogy a szigetek csupán a legmagasabb csúcsai egy egykor szárazföldként létező tektonikai tömbnek. A terület ráadásul három nagy tektonikai lemez – az észak-amerikai, az eurázsiai és az afrikai – találkozási pontjánál terül el, ami tökéletes geológiai magyarázatot adhatna a Platón által leírt, mindent elpusztító földrengésekre. Ezenfelül a legutóbbi jégkorszak alacsonyabb tengerszintjei idején lényegesen nagyobb szárazföldi területek álltak ki a vízből, mint napjainkban.

Természetesen a szkeptikusok hangsúlyozzák: az, hogy a tengerfenék domborzata emlékeztet egy leírásra, még messze nem bizonyítja Atlantisz létezését. Gallaudet és csapata azonban úgy véli, hogy a tudomány fejlődésével eljött az idő, hogy ne csupán filozófiai metaforaként, hanem valódi, lehetséges történelmi helyszínként tekintsenek Platón szavaira.

Bár az expedíció pontos indulási dátumát még nem jelentették be, a nagy felbontású szkennelések és a csúcstechnológiás elemzések korában közelebb járhatunk az igazsághoz, mint valaha. Ha a titkos óceáni helyszínen indított mélytengeri vizsgálatok valóban mesterséges struktúrákat tárnak fel, az gyökeresen írhatja felül mindazt, amit az emberi civilizáció hajnaláról és az ókori történelemről eddig hittünk.