A hatéves Aaron Green számára egy teljesen átlagosnak induló délután vált élete legmeghatározóbb, egész sorsát és világlátását átformáló ese...
A hatéves Aaron Green számára egy teljesen átlagosnak induló délután vált élete legmeghatározóbb, egész sorsát és világlátását átformáló eseményévé.
Az 1970-es évek végén, Virginia államban, Chesapeake városában élő kisfiú a szomszédságban játszott a barátaival – abban a korban, amikor a gyermekkor még a gondtalan szabadtéri kalandokról, a házak közötti szaladgálásról és a személyes találkozásokról szólt, jóval az okostelefonok, a számítógépes játékok és az internet elterjedése előtt.
A felhőtlen játékot azonban váratlanul egy ijesztő fizikai rosszullét szakította félbe: Aaron hirtelen súlyos légzési nehézségeket tapasztalt. Bárhogy is próbálkozott, egyszerűen nem tudott levegőt préselni a tüdejébe. Az elhatalmasodó pánik, frusztráció és elkeseredettség hatására úgy döntött, megpróbál hazasétálni. Csupán néhány métert tudott megtenni a barátaitól távolodva, amikor a szervezete feladta a küzdelmet, és a teste erőtlenül a földre zuhant.
Ebben a drámai pillanatban Aaron tudata a testéből kiszakadva egy teljesen új dimenzióba lépett. A fizikai korlátok nyomtalanul eltűntek, és a kisfiú azt vette észre, hogy felülről, a levegőben lebegve figyeli a saját élettelenül fekvő testét.
A helyzet azonnal két alapvető, drámai felismerést hozott számára. Egyrészt teljesen nyilvánvalóvá vált számára, hogy ő maga nem azonos a fizikai testével, hanem egy attól független, szellemi létező. Másrészt az élményt leginkább ahhoz tudta hasonlítani, mint amikor az ember felébred egy nagyon mély álomból: a földi, emberi létezés tűnt a múlékony álomnak, míg ez az új állapot jelentette a valódi, magasabb rendű valóságot. Ebben a kiterjedt tudatállapotban Aaron lényegesen éberebbnek, értelmesebbnek és összeszedettebbnek érezte magát, mint bármikor korábban a mindennapi életben.
A teste elhagyását követően szinte azonnal kezdetét vette egy úgynevezett életáttekintés. Ez a folyamat nem csupán egy passzív filmvetítés volt, hanem a hatéves létezés minden egyes pillanatának tökéletes, aktív újraélése a születéstől egészen a szomszéd udvarán bekövetkezett összeomlásig. A folyamat különlegességét az adta, hogy Aaron nemcsak a saját szemszögéből élte át újra a tetteit, hanem közvetlenül érezte azok hatását a környezetében lévőkre is.
Képes volt pontosan átélni szülei belső állapotát és érzelmeit. Tisztán érezte édesanyja iránta érzett, leírhatatlanul mély és feltétel nélküli szeretetét, amelynek óriási jelentősége és súlya volt ebben a szellemi térben. Ugyanakkor édesapja érzelmeibe is betekintést nyert: bár apja jó ember volt, a visszatekintés során felszínre kerültek a csecsemőgondozással, a sírással és a mindennapi nehézségekkel járó természetes frusztrációi is.
Ez a hatéves életút abban a dimenzióban rendkívül rövidnek és szinte teljesen eredménytelennek tűnt; Aaron úgy érezte, hogy még semmit sem ért el, nem hozott komoly döntéseket, és eddigi tettei elenyésző súllyal bírtak a mindenség léptékéhez képest.
Ahogy a visszatekintés véget ért, Aaron figyelme a távolban feltűnő, csillagszerű fénypont felé fordult. Bár a fizikai elméje számára ismeretlen volt ez a jelenség, belső intuíciója azonnal azt súgta, hogy a fénynek rendkívüli jelentősége van. Ahelyett azonban, hogy felé közeledett volna, kérdések kezdtek megfogalmazódni benne, és a válaszok azonnal, korlátlan részletességgel áradtak vissza hozzá.
Olyan volt, mintha rákapcsolódott volna egy egyetemes, mély tudásforrásra. Amikor feltette magának a kérdést, hogy mi ő valójában, képes volt megpillantani önmagát: egy halványan világító, tojás alakú fénygömbként létezett. Ebben a formában semmilyen félelem, feszültség vagy diszkomfort nem létezett, a létezése önmagában véve teljes és tökéletes volt.
A következő kérdés arra vonatkozott, hogy honnan származik, hol volt a kezdete. A válasz egy elfeledett emlék formájában tárult fel előtte. Aaron látta és újraélte a Földre érkezése előtti állapotát, amikor egy hatalmas fénytengerben létezett több száz vagy több ezer más, hozzá hasonló fénygömb társaságában. Ebben a birodalomban a lelkek állandó harmóniában, boldogságban és elégedettségben éltek együtt, mentesen minden problémától és szenvedéstől.
Ezen a helyen időről időre egyfajta spirituális ajándék vagy csemege ereszkedett le közéjük. Egy alkalommal azonban eggyel kevesebb ajándék érkezett, mint ahány lélek jelen volt. Aaron ekkor egy teljesen tudatos, önzetlen döntést hozott: úgy határozott, hogy lemond a saját részéről, és átadja azt a társainak, mert tudta, hogy ők is ugyanúgy vágynak rá, mint ő.
Ez az aprónak tűnő, ám spirituális szempontból meghatározó döntés azonnal megváltoztatta az események menetét. Amint az utolsó ajándék is gazdára talált, Aaront egy gyengéd, mégis elképesztő erővel bíró jelenlét emelte ki a lelkek csoportjából. Egy közvetlen, telepatikus jellegű kommunikáció jött létre közte és egy univerzális, leírhatatlanul hatalmas létező között, akit az egyszerűség kedvéért Istenként lehet leírni.
Ez a Teremtő entitás elmagyarázta Aaronnak, hogy ő hozta őt létre, végtelenül szereti őt és az összes többi lelket is. Kifejtette, hogy az önzetlen lemondás, a mások javára hozott áldozat rendkívül fontos lépés volt, és azt jelzi, hogy Aaron készen áll egy teljesen új tanulási folyamat, egy új kaland megkezdésére.
Isten feltárta előtte a létezés mélyebb célját. Elmondta, hogy ő maga a tiszta szeretet, kedvesség, együttérzés, őszinteség és megbocsátás. Ahhoz azonban, hogy a lelkek teljes mértékben értékelni és élvezni tudják azt a csodálatos létezést, amelyet a Teremtő előkészített számukra, saját maguknak kell szabad akaratukból ezeket a tulajdonságokat választaniuk és kifejleszteniük.
Aaron ekkor megkérdezte, hogy Isten miért nem változtatja őt egyszerűen olyanná, amilyennek lennie kellene. A Teremtő válasza egyértelmű volt: természetesen meglenne hozzá a hatalma, de az emberi és szellemi létezés alapköve a szabad akarat. Ha Isten közvetlenül belenyúlna a lélek szerkezetébe és megváltoztatná azt, azzal megsértené ezt a legfőbb törvényt. A lelkek teremtésének éppen az a lényege, hogy saját döntéseikből, tapasztalataikból tanulva váljanak jobbá.
A beszélgetés során Isten megkérdezte Aaront, hogy szeretné-e látni az ő arcát. A kisfiú igent mondott, mire a figyelme egy hatalmas, napszerű jelenség felé fordult, amely több millió együtt rezgő, leírhatatlanul boldog lélekből állt. Bár egyetlen nagy egységet alkottak, a lelkek egyéni fénygömbjei tisztán kivehetőek voltak. Amikor észrevették az új lelket, páran a felszínre emelkedtek, és szeretettel biztosították Aaront arról, hogy egy napon ő is csatlakozni fog hozzájuk, és az ő jelenléte is tovább gazdagítja majd a közösség örömét.
Ezután kezdetét vette a képzésre való felkészülés. Isten és Aaron számtalan bolygót vizsgáltak meg a világegyetemben, ahol tanulni lehetett. Aaron számára nyilvánvaló volt, hogy bármelyik világot választhatja, de amikor a Földhöz értek, egyértelmű belső bizonyosság alakult ki benne: ezt a bolygót kell választania.
A döntés után a tudata visszatért a szomszéd udvarán fekvő testébe, de a kérdések sora nem ért véget. Aaron tudni akarta, miért pont Aaron Greenként kell leélnie ezt az életet. A válasz ismét egy elfeledett emlék formájában érkezett. Kiderült, hogy mielőtt a jelenlegi életébe belépett volna, már tapasztalt léleknek számított, aki sok mindenen ment keresztül, és némi frusztrációt, elégedetlenséget érzett korábbi hibás döntései miatt. A szellemi vezetői biztatták, hogy térjen vissza a Földre, mert itt segíthet másoknak, és ő maga is fejlődhet.
A leendő élet megtervezése rendkívül részletes volt. A vezetők megmutattak neki különféle lehetőségeket. Aaron kezdetben szeretett volna vörös hajú kislányként megszüszületni, de a körülmények nem lettek volna megfelelőek a fejlődéséhez. Később felmerült, hogy a kiválasztott szülők gyermekeiként barna hajú fiúként jöjjön a világra. Aaron szeretetett volna a világ legszebb vagy legokosabb embere lenni, de a vezetői figyelmeztették a kísértésekre és a gőgre: a túl jó megjelenés vagy a kiemelkedő intelligencia izolációhoz, gőghöz és spirituális visszalépéshez vezethetett volna. Így végül egy kiegyensúlyozottabb, átlagosabb fizikai és szellemi adottságsorozat mellett döntöttek.
A tervezés során a korábbi életek tettei, a lezáratlan karmikus adósságok is terítékre kerültek. Az egyik korábbi életében Aaron fizikai erőszakot alkalmazott valakivel szemben, és bár akkor jogosnak érezte a tettét, a szellemi síkon nyilvánvalóvá vált, hogy túl messzire ment. Az egyensúly helyreállítása érdekében beleegyezett abba, hogy tizenéves korában egy verekedés során eltörjön az orra, így tapasztalva meg az erőszak következményeit. Emellett a többi emberrel való kapcsolódásokat, az egymás segítését szolgáló próbatételeket is gondosan összefűzték a többi lélek élettervével.
Miután a teljes életútvonalat, a lehetséges választási elágazásokat és a szülők szellemi állapotát áttekintették, Aaron elfogadta a küldetést, és megszületett Aaron Greenként.
A halálközeli élmény utolsó szakaszában Aaron betekintést nyert abba is, mi történik a lelkekkel a haláluk után. Látott olyan alsóbb, sötét birodalmakat, ahol a haragvó, erőszakos lelkek küzdöttek egymással folyamatosan, amíg fel nem ismerték az erőszak céltalanságát, és fel nem emelkedtek. Látott sötétségben bolyongó, tévelygő lelkeket, akiket magasabb szintről érkező segítők próbáltak kimenteni, látott a Földhöz hasonló, harmonikus átmeneti világokat, és látta a fény áttetsző, gyönyörű városait is, ahol a lelkek leírhatatlan boldogságban éltek.
Amikor Aaron megfogalmazta magában a vágyat, hogy a fizikai halál után azonnal vissza szeretne térni ezekre a boldog szellemi síkokra a barátai közé, hirtelen egy áttetsző, leírhatatlanul gyönyörű fénylény, egy angyal jelent meg előtte. A lény tudatta vele, hogy nem hagyhatja el a testét, mert a rosszulléte nem volt olyan mértékű, ami igazolta volna a végleges távozást. A következő pillanatban Aaron visszazuhant a fizikai testébe.
A földről felállva a légzési nehézségeknek nyoma sem volt. Hazament, de hatévesként képtelen volt elmagyarázni édesanyjának a vele megtörtént felfoghatatlan eseményeket. Hónapokon át szüntelenül az élményen gondolkodott, míg végül körülbelül fél évvel később az egyik szellemi vezetője telepatikusan kapcsolatba lépett vele. A vezető elmagyarázta, hogy az élmény tisztasága és emléke megnehezíti a mindennapi földi életét, ezért a beleegyezésével elrejtik az emlékeket addig, amíg fel nem nő.
Aaron felnőtt, átélte a megtervezett élethelyzeteket – köztük a kamaszkori orrtörést is –, majd harmincas éveiben egy orvosi cikk olvasása során, amely egy másik halálközeli élményről szólt, az eltemetett emlékek hirtelen és hiánytalanul felszínre törtek. Azóta Aaron Green küldetésének tekinti, hogy megossza tapasztalatait a világgal: a létezés mögött meghúzódó feltétel nélküli szeretetről, a szabad akarat fontosságáról és arról a szellemi fejlődési útról, amelyet mindannyian járunk a Földön.
