A földönkívüli intelligencia és az ufókérdés évtizedek óta lázban tartja az emberiséget. A szkeptikusok és a hívők világa között feszülő sza...
A földönkívüli intelligencia és az ufókérdés évtizedek óta lázban tartja az emberiséget. A szkeptikusok és a hívők világa között feszülő szakadékban azonban ritkán találni olyan történetet, amely annyira megosztó, dokumentált és egyben elgondolkodtató lenne, mint a svájci farmer, Eduard "Billy" Meier esete.
A ma már kilencvenes éveihez közelítő férfi évtizedek óta azt állítja, hogy gyermekkora óta rendszeres kapcsolatban áll egy olyan emberi fajjal, amely egy másik csillagrendszerből származik. Bár a populáris kultúra a Plejádokhoz köti őket, Meier és kutatói sietve hozzáteszik: nem a mi látható égboltunkon ragyogó Fiastyúkról van szó, ott ugyanis a tudomány mai állása szerint sincsenek életfeltételek. Az állítólagos látogatók, a plejáriak, egy másik téridő-konfigurációból, egy párhuzamos dimenzióból érkeztek hozzánk.
A Billy Meier-ügy egyik legelszántabb kutatója és nemzetközi képviselője Michael Horn, aki az elmúlt évtizedekben több mint húsz alkalommal látogatott el Svájcba, hogy személyesen találkozzon a férfivel. Horn nem egy vakon hívő ufórajongó, hanem egy olyan kutató, aki kezdetben maga is szkepticizmussal fordult a bonyolult történet felé. Négy különböző alkalommal próbálta megcsípni vagy csapdába csalni Meiert, hogy leleplezze az esetleges csalást. Minden egyes alkalommal arra a következtetésre jutott, hogy egy rendkívül őszinte, egyszerű és a földön két lábbal álló emberrel beszélgetett.
Meier nem a tipikus "űrmessiás", nem használ fellengzős kifejezéseket; a beszéde egyszerű, tiszta és mentes a misztikumtól. Ezzel szemben az általa leírt és publikált anyagok – amelyek több tízezer oldalra rúgnak – olyan intellektuális szintet és nyelvezetet képviselnek, amely egy professzor becsületére is válna. Különösen igaz ez a legkorábbi iratokra, amelyeket állítása szerint kilenc-tíz éves korában írt, miközben egy Sfath nevű, állítólag kilencszáz éves földönkívüli mentor tanította őt.
A Meier-ügy kulcsa és egyben legnagyobb vitája a vizuális bizonyítékok körül forog. Több mint ezerkétszáz fotó, nyolc fennmaradt filmfelvétel, hangfelvételek és fémminták alkotják azt a gigantikus bizonyítékhalmazt, amelyet Meier az évtizedek során átadott a kutatóknak. Ebből a gyűjteményből származik az a híres, megvágott ufófotó is, amely az X-akták kultikus "I Want to Believe" (Hinni akarok) poszterén szerepel.
A legkorábbi, 1975-ös felvételek – amelyek a svájci hegyek között készültek – lenyűgöző kompozíciójúak és fotográfiai szempontból szinte hibátlanok. Még a híres Bob Lazar is, akit az 51-es körzet állítólagos visszafejlesztési projektjeiről ismer a világ, megdöbbent, amikor meglátta Meier "sugárhajó" (beamship) fotóit. Lazar szerint az a jármű, amelyet ő látott a katonai bázis hangárjában – az úgynevezett sportmodell –, egy az egyben megegyezett a Meier által évtizedekkel korábban lefényképezett járművel.
Ugyanakkor a Meier-ügy nem lenne teljes a vitatott és gyanúsnak tűnő részletek nélkül. A szkeptikusok és sok fotográfus, köztük maguk a hivatásos bűvészek és illuzionisták is, komoly problémákat látnak a későbbi felvételeken, különösen az úgynevezett "esküvői torta" ufónál. Ez az objektum szinte túlságosan is úgy néz ki, mint egy makett: egy játékautó és egy kis bokor társaságában látható az egyik éjszakai felvételen.
A mélységélesség és a kényszerített perspektíva törvényei a fotográfiában kíméletlenek. Ha egy nagy méretű, húsz-negyven láb átmérőjű objektumot fotózunk a távolban, az F8-as vagy F16-os rekeszérték mellett nem okozhatná a háttér és az előtér olyan mértékű életlenségét, mint ami ezen a képen látható. Az ilyen fokú elmosódottság csak akkor jön létre, ha a tárgy csupán centiméterekre van a lencsétől, ami arra utal, hogy a jármű valójában egy apró modell lehetett.
Michael Horn azonban arra figyelmeztet, hogy ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel. Még ha ez az egyetlen fotósorozat hamisítványnak is tűnik, az nem törli el a többi bizonyíték súlyát. Az amerikai légierő különleges nyomozóirodájának egyik nyugalmazott felügyelője, Joe Tissot, aki hónapokon át vizsgálta az esetet a klasszikus nyomozati módszerekkel – eszköz, indíték és lehetőség szerint –, arra a megállapításra jutott, hogy a Billy Meier-ügy sziklaszilárd és hiteles.
Tissot szerint a ufóvilág elköveti azt a hibát, hogy az ellentmondások miatt mindent elvet, miközben a nyomozati logika azt diktálja, hogy ha van egyetlen megcáfolhatatlan, hiteles bizonyítékunk, akkor az felülírja a gyanús részleteket. Meier esetében pedig nem egy, hanem egész tekercsnyi hitelesített fotó létezik, amelyek a számítógépes analízisek során nem mutattak manipulációt, és amelyek körül különös energetikai mezőket detektáltak.
Az IBM zseniális tudósa, Marcel Vogel a hetvenes években megvizsgálta a fémmintákat, amelyeket Meier állítólag a földönkívüliektől kapott a gyártás különböző fázisaiban. Vogel kijelentette, hogy a minták mikroszkopikus szinten olyan ritka elemi kompozíciókat és lézeres vágási technikákat mutattak, amelyeket az akkori földi technológiával, űrtechnológiai laboratóriumok nélkül lehetetlen lett volna előállítani.
A vizuális és fizikai bizonyítékokon túl a történet legmegdöbbentőbb része a próféciákban rejlik. Meier állítólagos kapcsolattartói elképesztő pontossággal jeleztek előre olyan geopolitikai és környezeti eseményeket, amelyek évtizedekkel a leírásuk után váltak valósággá. 1953-ban Meier második tanítója, egy Asket nevű nő, részletes próféciákat osztott meg vele. Leírta két amerikai elnökjelölt testvér meggyilkolását, pontosan megnevezve John Fitzgerald Kennedyt és Dallas városát, valamint Robert Kennedyt. Horn szerint bár sokan azzal vádolják Meiert, hogy utólag datálta az iratokat, a dokumentumok belső logikája és bizonyos specifikus részletek ennek ellentmondanak.
Ott vannak például az 1987-es Henoch-próféciák. Ebben a terjedelmes iratban nemcsak a World Trade Center 2001-es terrortámadása szerepel – ahol a leírás szerint repülőgépeket vezetnek majd az épületekbe, és körülbelül háromezer ember veszti életét –, hanem olyan részletek is, amelyek csak az elmúlt néhány évben nyertek értelmet. A szöveg megemlíti, hogy Oroszország csapatokat von össze az északi Arhangelszkben, hogy felkészüljön Skandinávia elleni lépéseire.
Az 1980-as években senki sem értette, miért támadná meg Oroszország a semleges Svédországot vagy Finnországot. Azonban miután ezek a skandináv országok nemrégiben csatlakoztak a NATO-hoz, és Oroszország valóban masszív katonai bázisokat épített ki Arhangelszkben az északi-sarki nyersanyagforrásokért folyó harcban, a prófécia félelmetesen aktuálissá vált.
Meier már 1958-ban írt arról is, hogy a jövőben az emberek elveszítik a valóságérzékelésüket, mert a vizuális dezinformáció és a technológiai csalások olyan mértékűek lesznek, hogy a szemünknek sem hihetünk majd – ez a mai digitális manipulációk és a mesterséges intelligencia korában mindennapi valósággá vált. Ugyanebben az évben vizionálta a totális megfigyelést is, ahol minden embert biocsip segítségével követnek majd, centiméteres pontossággal.
A Meier-krónikák legmélyebb és legvitatottabb rétege azonban a spirituális és történelmi kinyilatkoztatásokban található. A plejáriak szerint az emberiség történelmét egy hosszú prófétai vonal kíséri végig, amelynek Billy Meier a hetedik és egyben utolsó tagja. Olyan nevek előzik meg őt ebben a spirituális sorban, mint Henoch, Illés, Ézsaiás, Jeremiás, Emmanuel és Mohamed.
A történet itt kapcsolódik össze a földi vallások eredetével. Meier állítása szerint 1963-ban egy görög ortodox pappal, Issa Rashiddal Jeruzsálem külvárosában rábukkant egy ősi, rejtett sírra. A mélyben gyantával bevont, állatbőrbe csomagolt tekercseket találtak, amelyek arámi nyelven íródtak. Ez a dokumentum volt a Talmud Jmmanuel. Az irat szerint a férfit, akit ma a világ Jézus Krisztusként ismer, valójában Imánuelnek hívták, és a bibliai történeteket az évszázadok során a papok és a politikai hatalom teljesen eltorzította.
A leletek sorsa tragikus lett: a tekercsek elpusztultak egy libanoni menekülttábor izraeli bombázása során, Issa Rashidot és családját pedig később Bagdadban lőtték le. James Deardorff, az Oregon State University összehasonlító vallástörténész professzora éveken át tanulmányozta a Meier által megmentett és németre lefordított szövegtöredékeket, és megállapította, hogy a Talmud Jmmanuel több mint háromszázötven olyan ellentmondást old fel Máté evangéliumában, amelyek közül sokról a teológusok még csak nem is vitáztak a könyv megjelenésekor.
A plejári tanítások szerint a földi emberiség fejlődését hosszú időn át hátráltatta egy sötét, földönkívüli csoport, a Bafath vagy Gíza-intelligencia, amely a gízai piramisok alatt építette ki titkos bázisát. Ezek a lények telenotikus, magas frekvenciájú gondolati befolyásolással manipulálták a világ politikai és vallási vezetőit, hogy egyetlen világvallás alatt igázzák le a bolygót.
A történet szerint Meier és tanítói közvetlen veszélyt jelentettek az agenda számára, ezért a Bafath több alkalommal is megpróbálta kioltani Meier életét – összesen huszonnyolc merényletkísérletet jegyeztek fel a farmer ellen. Végül a hetvenes évek végén a plejáriak egy technológiai ellencsapás során felszámolták ezt a föld alatti bázist, és kitelepítették a csoportot a Földről.
Bár a telekinézisről, a fizikai merényletekről, a gízai piramisok alatti robotőrökről és a dimenzióutazásokról szóló történetek sokak számára a sci-fi kategóriájába tartoznak, Michael Horn szerint a Billy Meier-jelenség lényege nem a szenzációhajhászásban rejlik. Maguk a földönkívüliek is szándékosan hagytak abba minden fotózási lehetőséget a nyolcvanas évek elején, mondván, a számítógépes korszak eljövetelével a képek már nem bírnak bizonyító erővel, csak fokozzák a vitákat és Meier életét veszélyeztetik.
A plejári üzenet magva nem az ufók csodálata, hanem a tudat evolúciója. Billy Meier szerint az élet valódi értelme az emberi tudatosság és szellem folyamatos fejlődése, a természet törvényeivel való harmónia megtalálása és a békés együttélés. Hogy valaki elfogadja-e a fotókat, vagy inkább a próféciák és a filozófiai szövegek mélységét kutatja, az teljesen az egyénre van bízva. A Meier-ügy nem követel hitet, csupán egy nyitott, de kritikus elmét, amely képes a részletek mögött meglátni a nagyobb képet.
