7,8 milliárd dollár, 40 ezer munkás, 38 hónap – Így épült meg a világ legnagyobb pályaudvara Kínában

Kína az elmúlt évtizedekben az elképesztő mérnöki teljesítmények szinonimájává vált, de ami a délnyugat-kínai Csungkingban történt, az még a...

Kína az elmúlt évtizedekben az elképesztő mérnöki teljesítmények szinonimájává vált, de ami a délnyugat-kínai Csungkingban történt, az még a sokat látott szakértőket is megdöbbentette.

Mindössze harmincnyolc hónap – alig több mint három év – kellett ahhoz, hogy a munkások és egy valóságos robotizált hadsereg segítségével a semmiből felhúzzák a világ alapterület alapján legnagyobb nagysebességű vasútállomását.

A Csungking Keleti Pályaudvar nemcsak a méretei és a beleölt nagyjából 7,8 milliárd dolláros költségvetés miatt különleges, hanem azért is, mert a tervezők szembementek a fizika és a földrajz hagyományos szabályaival: a gigantikus komplexumot nem egy sima alföldre, hanem egy hegy tetejére építették.

A projekt legelső és egyben legidegőrlőbb fázisa magának a területnek az előkészítése volt. Ahelyett, hogy kerestek volna egy lapos völgyet, a kínai mérnökök úgy döntöttek, hogy átformálják a természetet. A terepmunkák megkezdése előtt a teljes hegyvonulatot részletes 3D-s digitális térképeken modellezték, majd precíziós, irányított robbantások sorozatával szabályosan lefejezték a hegyet.

Több millió tonna sziklát mozgattak meg és hordtak el, hogy kialakítsák azt a stabil, vízszintes platót, amely elbírja a monumentális épületegyüttest. Ez az alapozási folyamat önmagában éveket vehetett volna igénybe a hagyományos módszerekkel, ám a digitalizált tervezés és a megállás nélkül dolgozó géppark segítségével rekordidő alatt végeztek a monumentális földmunkákkal.

A végeredmény egy olyan gigantikus csomópont lett, amelynek puszta számai is nehezen felfoghatóak. Az állomás teljes alapterülete eléri az 1,2 millió négyzetmétert. Hogy el tudjuk képzelni a léptéket: a nyolcemeletes, többszintes struktúrájú épületben 29 peron és 15 vasúti vágány kapott helyet.

A peronok hossza meghaladja a 400 métert, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a Kína-szerte száguldó, rendkívül hosszú, ultramodern szupervonatok kényelmesen elférjenek egymás mellett. A csúcsidőszakokban az állomás kapacitását úgy tervezték meg, hogy óránként akár 16 ezer utast is képes legyen zökkenőmentesen kiszolgálni és útnak indítani.

A hihetetlen tempót és a milliméteres pontosságot egy vadonatúj építészeti korszak hajnala tette lehetővé. Ez volt az egyik első olyan szuperprojekt, ahol a hús-vér munkások mellett egy összehangolt robotizált hadsereg dolgozott a frontvonalban, 5G hálózatok és mesterséges intelligencia (MI) által vezérelve. Lézerirányítású betonkiegyenlítő robotok siklottak a felületeken, hogy a padlózat teljesen sima legyen, miközben az ablakok behelyezését hatalmas üvegező robotokra bízták.

Ezek a gépek játszi könnyedséggel emeltek fel és pozicionáltak a helyükre akár 800 kilogrammos üvegpaneleket is, ami nemcsak drasztikusan felgyorsította a folyamatot, de a nullára csökkentette a veszélyes magaslati munkák baleseti kockázatát. Az építkezésen hegesztőrobotok szikráztak, miközben az MI-alapú megfigyelőrendszerek a nap 24 órájában pásztázták a területet, optimalizálták az anyagellátást és csökkentették az élőmunka-költségeket.

A nyersanyagok mennyisége is csillagászati: a falakba és az alapokba közel 2 millió köbméter betont öntöttek, a tartószerkezetekhez pedig mintegy 366 ezer tonna acélt használtak fel. Amikor a munkálatok a tetőpontjukhoz értek, egyszerre körülbelül 40 ezer ember dolgozott a helyszínen.

A legbámulatosabb mérnöki mutatvány mégis a tetőszerkezet rögzítése volt. A monumentális, 16 500 tonnás acéltetőt először lent, a talaj szintjén szerelték össze teljesen, majd egy bonyolult hidraulikus emelő- és csúsztatórendszer segítségével 57 méteres magasságba emelték, és vízszintesen eltolták a végleges helyére.

Ez a lebegő tetőóriás hatalmas, 41 méter magas, faágakat formázó acéloszlopokon nyugszik. Ezeket a tartóelemeket a helyiek "Huangjue" oszlopoknak nevezik a környéken honos fügefajta után; funkciójuk nemcsak esztétikai, hanem kulcsfontosságú szerepet játszanak a szerkezet stabilitásában és a földrengésbiztonságban is.

A Csungking Keleti Pályaudvar nem egy öncélú presztízsberuházás, hanem a kínai gazdaság új keringési rendszere. Miután teljesen üzembe helyezik, ez a megastruktúra közvetlen összeköttetést biztosít Kína délnyugati régiója és 14 másik kulcsfontosságú metropolisz – köztük Csengtu, Vuhan, Hszian, Peking, Sanghaj és Kuangcsou – között.

Ez a hegytetőre épített vasúti fellegvár így nemcsak a modern mérnöki tudomány és a robotika diadalának a szimbóluma, hanem egy olyan infrastrukturális kapu, amely közelebb hozza egymáshoz a világ legnépesebb országának távoli szegleteit. (1)

(1) - https://economictimes.indiatimes.com/news/