A rejtélyes globális zümmögés: Miért hallják milliók azt a hangot, ami nincs is ott?

Képzeld el, hogy bárhová mész, egy halk, mély, lüktető morajlás kísér, amelyet senki más nem hall körülötted. Nem kimondottan hangos, de fol...

Képzeld el, hogy bárhová mész, egy halk, mély, lüktető morajlás kísér, amelyet senki más nem hall körülötted. Nem kimondottan hangos, de folyamatos jelenléte lassan, szisztematikusan képes felőrölni az ember idegrendszerét és mindennapi nyugalmát.

Ez a különös jelenség nem egy sci-fi film nyitójelenete, hanem a hús-vér valóság milliók számára szerte a világon. Angliától Mexikón át, Kanadán és az Egyesült Államokon keresztül egészen Ausztráliáig rengeteg ember panaszkodik évek óta egy titokzatos, alacsony frekvenciájú alapzajra, amelyet a köznyelv csak "Hum"-ként, azaz Zümmögésként emleget.

Mivel a hang az azt észlelők számára teljesen valóságosnak tűnik, az érintettek érthető módon külső okokat keresnek a környezetükben. Sokan a modern iparosodás számlájára írják a dolgot, gyárakat, lüktető távvezetékeket vagy hatalmas földalatti csőrendszereket hibáztatva a kellemetlenségért.

A leginkább kétségbeesettek és a globális rejtélyek kedvelői azonban még ennél is tovább mentek: titkos kormányzati összeesküvéseket, katonai kísérleteket és rejtett frekvenciafegyvereket sejtenek a háttérben. Egy új tudományos kutatás viszont arra utal, hogy a megoldásért nem a külvilágot kell pásztáznunk, hanem a saját koponyánk belsejébe kell tekintenünk.

A PLOS ONE nevű elismert tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók 28 olyan németországi önkéntest vizsgáltak meg alaposan, akik mindannyian erről az állandó, lüktető és búgó morajlásról számoltak be. (1)

Markus Drexl, a Norvég Tudományos és Technológiai Egyetem munkatársa által vezetett kutatócsoport elhatározta, hogy a végére jár a dolognak, és kideríti, létezik-e bármilyen valós, fizikai forrása ennek a globális alapzajnak.

Ahogy azonban a szakértők mélyebbre ástak a mérésekben, a környezeti magyarázatok sorra elbuktak, és a bizonyítékok mindinkább egy belső, kizárólag az emberi testen belül létező jelenség felé mutattak.

A tudósok először azt a logikusnak tűnő elméletet tesztelték, hogy a "Zümmögés" észlelői esetleg valamilyen különlegesen érzékeny, szupererős hallással rendelkeznek-e az alacsony frekvenciájú tartományokban. Felmerült ugyanis, hogy talán olyan mikroszkopikus környezeti zajokat képesek detektálni, amelyeket az átlagember füle egyszerűen képtelen kiszűrni.

A precíziós mérések azonban gyorsan megcáfolták ezt az elképzelést. A résztvevők többségének hallásküszöbe teljesen átlagos szinten mozgott, és csupán elenyésző részüknél tapasztaltak minimálisan fokozottabb aktivitást.

Miután ezt kizárták, a szakemberek azt kezdték vizsgálni, hogy maga a belső fül generálhat-e valamilyen egyedi hangot. Bár a csiga, azaz a cochlea képes nagyon halk, spontán hangokat kibocsátani, ezek egyike sem esett abba az 50 hertz körüli mély tartományba, amelyről a páciensek beszámoltak.

Végül nem maradt más út, mint még mélyebbre hatolni az emberi érzékelés és az agy működésének folyamataiban, és ekkor bukkantak rá a legvalószínűbb belső magyarázatra: az alacsony frekvenciájú fülzúgásra, ami lényegében a jól ismert tinnitus fordított verziója.

A klasszikus fülzúgást a legtöbben egy magas hangú, éles csilingelésként vagy szüntelen sípolásként ismerik, ami mögött gyakran a zajos környezetben eltöltött idő áll. Ez a rejtélyes zümmögés viszont ennek a tökéletes ellentéte, amely egy mély, monoton morajlást produkál.

A kutatás során a résztvevők közel 39 százaléka számolt be arról, hogy a mély zümmögés mellett a tipikus, magas hangú fülzúgást is tapasztalja, míg 68 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy a morajlásnak nincs meghatározható iránya.

Ezek az adatok együttesen egyértelműen arra utalnak, hogy a rejtélyes jelenség nem a kormányok vagy a gyárak számlájára írható, hanem egy különös belső folyamat, ami a fülünk helyett a fejünkben születik meg. (2)

(1) - https://journals.plos.org/plosone/article
(2) - https://www.vice.com/en/article/million