Az örökkévalóságnak tervezve a föld mélyén: Finnországban épül az emberiség első nukleáris sírboltja

A lift digitális kijelzőjén a 433-as szám villan fel, jelezve a felszíntől való elképesztő távolságot. Amikor az ajtók fémes morajlással szé...

A lift digitális kijelzőjén a 433-as szám villan fel, jelezve a felszíntől való elképesztő távolságot. Amikor az ajtók fémes morajlással szétcsúsznak, a látogatók előtt feltárul a világ első olyan állandó, mélygeológiai tárolójának bejárata, amelyet a magas aktivitású, elhasznált nukleáris üzemanyag végleges elhelyezésére terveztek.

A délnyugat-finnországi Eurajoki városa alatt, egy 1,9 milliárd éves, rendkívül stabil gránit kőzetágyba fúrt létesítmény az Onkalo nevet kapta, ami finnül stílusosan annyit tesz: barlang. Az emberiség évtizedes dilemmájára választ adó monstre projekt a célegyenesbe ért, és hamarosan megkezdi működését.

A nukleáris energia hajnala, vagyis az 1950-es évek óta a világ országai folyamatosan küzdenek a radioaktív melléktermékek biztonságos elhelyezésének kérdésével. Bár jelenleg a legtöbb állam ideiglenes, felszíni vagy felszín közeli vizes medencékben tárolja a veszélyes hulladékot, ez hosszú távon fenntarthatatlan.

Bár Svédország és Franciaország is dolgozik a saját föld alatti sírboltján, Finnország az első, amely valóban megnyitja kapuit a radioaktív örökség előtt. A Finn Sugárvédelmi és Nukleáris Biztonsági Hatóság (STUK) küszöbön álló végső értékelése után a létesítmény megkaphatja az üzemeltetési engedélyt. A tervek szerint a tényleges munka akár már az idei év végén, de legkésőbb a jövő év elején megkezdődhet.

A nyirkos, visszhangzó alagutakban sétálva nehéz felfogni a projekt időbeli dimenzióit. Az elhasznált fűtőelemeket a kőzetágyba fúrt lyukakban helyezik majd el, ahol azok évezredeken át bocsátják ki magukból a halálos sugárzást. Elsőként a közeli Olkiluoto atomerőmű pihentető medencéiben hűlő hulladékot szállítják le ide.

Az Onkalo hatalmas kapacitással rendelkezik: mintegy 6500 tonna urán befogadására képes, ami elegendő Finnország mind az öt működő reaktorának teljes életciklusára. A Posiva nevű vállalat által 2004-ben megkezdett építkezés költségei mára elérték az egymilliárd eurót, de a tét nem kisebb, mint a jövő generációinak abszolút biztonsága.

A szakemberek szerint a tárolónak lényegében az örökkévalóságig kell kitartania. Bár az Onkalo alagútrendszerébe nagyjából száz éven keresztül terveznek hulladékot szállítani – ami új reaktorok építése esetén meghosszabbodhat –, a feltöltés után a rendszert végleg lepecsételik. A cél az, hogy a sírbolt legalább 100 000 évig háborítatlan maradjon. Az üzemanyag az első tízezer évben a legveszélyesebb, és csupán a százezredik év végére csökken a sugárzása arra a szintre, amely megegyezik a természetben megtalálható uránércével.

A mérnöki védelem többlépcsős és rendkívül robusztus. A felszínen a nukleáris üzemanyagot vastag, korrózióálló rézkapszulákba zárják. Ezeket a gigantikus tartályokat leengedik a mélybe, a körülöttük lévő üregeket pedig bentonit agyaggal tömítik el. A bentonit kulcsfontosságú, mivel megduzzadva elzárja a vizet, így megakadályozza, hogy a nedvesség elérje a rezet. Ha az agyag a helyén marad, a rendszer stabil. Amikor egy-egy 300 méter hosszú tárolóalagút megtelik, a bejáratát acélmerevítésű betondugóval zárják le a külvilágtól.

Természetesen egyetlen, százezer éves időtávra tervezett projekt sem mentes a kockázatoktól. A szakértők olyan forgatókönyveket is vizsgáltak, amelyek egymillió évre nyúlnak előre az időben. A legnagyobb hosszú távú veszélyt a rézkapszulák esetleges korróziója, vagy a jövőbeli jégkorszakok során fellépő tektonikus mozgások, földrengések jelentik, amelyek elvileg megrepeszthetik a tartályokat. A modellezések és kockázatbecslések eredményei azonban rendkívül pozitívak, és minimálisra teszik a szivárgás esélyét.

Miközben Franciaországban a hasonló jellegű projektek komoly társadalmi ellenállásba ütköztek, Finnországban az Onkalo széles körű támogatottságot élvez. Bár a tervek hetvenes évekbeli bemutatásakor még volt helyi tiltakozás, az évtizedek során a lakosság hozzászokott a gondolathoz, és mélyen bízik a nemzeti szabályozó hatóság független és szigorú értékeléseiben.

Jelenleg a nukleáris energia társadalmi elfogadottsága történelmi csúcson van az északi országban. Ezzel együtt a kritikus hangok sem némultak el teljesen: a Finn Természetvédelmi Szövetség továbbra is aggályosnak tartja a beruházást, hangsúlyozva, hogy senki sem garantálhatja teljes bizonyossággal egy ilyen létesítmény biztonságát évezredeken át.

A finn törvények értelmében az országban termelt nukleáris hulladékot kötelezően belföldön kell elhelyezni. Ez komoly változás az 1994 előtti korszakhoz képest, amikor a kiégett fűtőelemeket még külföldre, például Oroszországba exportálták. Az atomenergia fejlesztése jelenleg is prioritás a helsinki kormány számára, és már mérlegelik a divatos, kis méretű moduláris reaktorok (SMR) hadrendbe állítását is.

Hogy ezen jövőbeli, kisebb reaktorok hulladékát is az Onkalo fogadja-e be, vagy új megoldást keresnek, arról a következő év tavaszán születik hivatalos döntés. Az Onkalo mindenesetre készen áll, hogy a világ előtt bizonyítsa: az emberiség képes felelősséget vállalni a modern technológia legsötétebb és legtovább élő melléktermékéért. (1)

(1) - https://www.sciencealert.com/the-worlds-first