1994-ben, az Egyesült Államok egyik legjobban őrzött katonai területének közelében, a nevadai sivatagban az amerikai légierő egyik katonája ...
1994-ben, az Egyesült Államok egyik legjobban őrzött katonai területének közelében, a nevadai sivatagban az amerikai légierő egyik katonája olyan élményt élt át, amely egész életére rányomta a bélyegét.
A férfi, Jason Sands, ma már nyugdíjas légierő veterán, védelmi ipari tanácsadó és UAP-bejelentő (azon személyek egyike, akik az azonosítatlan légi jelenségekről nyilvánosan beszélnek). Állítása szerint egy "nem emberi intelligenciával" találkozott: egy világoskék bőrű, fül nélküli, krokodilszerű szemű lénnyel, aki katonai egyenruhát viselt, és akinek a járműve megsérült.
A történet önmagában is elképesztő, de Jason Sands háttere, katonai karrierje és személyes élettörténete olyan részletessé és összetetté teszi az egészet, hogy sokak szerint nem lehet egyszerűen legyinteni rá. Ez a cikk nem azt hivatott eldönteni, hogy igaz-e vagy sem, hanem bemutatja az eseményeket, az embert és azt a pszichológiai, katonai és kulturális környezetet, amelyben mindez megtörtént.
Egy különleges gyerekkor és az első furcsa élmény
Jason Sands Angliában született, angol édesanyától és amerikai apától, aki az Egyesült Államok hadseregének Zöldsapkás különleges alakulatában szolgált. Apja katonai beosztásai miatt Jason gyerekkora korántsem volt átlagos: Japánban, Németországban, Massachusettsben és Kaliforniában is élt. Ez a nomád életforma már korán megtanította arra, hogy alkalmazkodjon, megfigyeljen és ne lepődjön meg könnyen a szokatlan dolgokon.
Mégis, körülbelül tízéves korában olyan élményben volt része San Joséban, Kaliforniában, amely mély nyomot hagyott benne. Egy este egy vörös fényt látott leereszkedni az égből, amely később egy ezüstös, higanycsepp alakú tárggyá változott. A jármű – nagyjából egy lakókocsi méretű – hangtalanul lebegett barátja háza felett, majd hirtelen kilőtt az égbe, rövid ideig egy másik fénnyel együtt mozgott, végül olyan sebességgel tűnt el, amit Jason egy hullócsillagnál is gyorsabbnak írt le.
Érdekesség, hogy nem csak ő volt tanúja az eseménynek: az édesanyja is látott belőle egy részt, barátja pedig később arról számolt be, hogy a televíziója villogni kezdett, és furcsa zúgó hangot hallott. Ez az élmény rövid időre az "ősi idegenek" és az UFO-elméletek világa felé sodorta Jasont – például elolvasta Erich von Däniken híres könyvét, "Az istenek szekereit" –, de gyerekként végül visszatért a hétköznapi élethez, a sporthoz és a barátokhoz. Akkor még nem vált az UFO-téma identitásának központi részévé.
Katonai pálya: a technika és a titkok világa
A nyolcvanas évek közepén Jason csatlakozott az Egyesült Államok légierejéhez. Döntését részben apja befolyásolta, aki kifejezetten azt tanácsolta neki, hogy ne a hadsereghez vagy a tengerészgyalogsághoz menjen, hanem olyan haderőnemhez, ahol technikai szakmát tanulhat. Így esett a választás a légierőre.
Kezdetben repülőgépszerkezeti javítóként dolgozott hatalmas gépeken, mint a C-130 Hercules vagy a KC-135 légi utántöltő. Szerkezeti repedéseket, futómű-sínproblémákat és szegecseléseket javított – precíz, felelősségteljes munka volt. Később, az állomány túltelítettsége miatt átképezték hírszerzési területre, azon belül is a jelhírszerzésre (SIGINT).
SIGINT-elemzőként Jason amerikai katonai bázisokon figyelte a telekommunikációs jeleket. Munkája rendkívüli diszkréciót és szigorú adatvédelmi képzést igényelt, hiszen amerikai állampolgárok kommunikációját is hallgatta. Ha például erőszakos bűncselekményre utaló információt észlelt, kötelessége volt jelenteni az illetékes szerveknek. Idővel munkája kiterjedt rádiókról műholdas kommunikációra, mobiltelefonokra és számítógépes adatforgalomra is.
Az öbölháború idején csapata olyan információkat fogott el, amelyek iraki civil mérnökök mozgására utaltak. Ezek az adatok segítettek az amerikai hadvezetésnek módosítani terveiket, hogy megvédjék az olajjal teli égő gödröknél dolgozó szakembereket az esetleges rajtaütésektől. Jason karrierje tehát dokumentáltan komoly, felelősségteljes hírszerzési munkát jelentett.
Nevada, Red Flag és a "Dreamland" árnyéka
A háború után Jason nyugati állomáshelyet kért, és végül a nevadai Nellis légitámaszpontra került, Las Vegas közelébe. Itt nemcsak elemzőként dolgozott, hanem más SIGINT-szakembereket is kiképzett, valamint prototípus jellegű képzést kapott az elektronikai hírszerzés (ELINT) területén, radarrendszerekkel foglalkozva. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével is, aki ELINT-operátorként dolgozott, és aki később maga is tanította őt.
A Nellis bázis híres a "Red Flag" hadgyakorlatokról, amelyek során valósághű légi harci szimulációkat hajtanak végre. Ezek egy része a Nevada Test and Training Range területén zajlik, olyan helyeken, mint Black Mountain, Beatty vagy Tonopah. A résztvevők gyakran hetekre kiköltöznek ezekbe a kis sivatagi városokba.
Jason itt hallott először komolyabban a Groom Lake-ről, a köznyelvben 51-es körzetként ismert létesítményről, amelyet sokan "Dreamlandnek" neveznek. A sivatagban dolgozó katonák közt félvállról emlegették az UFO-pletykákat, mintha a táj részei lennének. Akkor még Jason sem tulajdonított ennek nagy jelentőséget.
Egy titkos program és egy különös utazás
Nevadába érkezése után néhány hónappal Jason és néhány kollégája diszkréten megkeresést kapott: egy különleges hozzáférésű programba (SAP – Special Access Program) válogatták őket. A feltétel egy teljes körű, életmód-poligráfos vizsgálat volt, amely nemcsak a szakmai, hanem a személyes múltat is feltárja. Jason beleegyezett, mondván, nincs takargatnivalója.
Sikeres vizsgálat után egy pénteken hívták fel: pakoljon, de nem mondták meg, hová megy. Másnap egy speciálisan biztosított repülőtéri részről, egy jelöletlen "Janet" típusú géppel szállították el. A beszállás és kiszállás szokatlanul fegyelmezett volt, majd egy kötelező biztonsági videót néztek meg, amely bemutatta a program nevét és szabályait – idegenekről nyíltan nem esett szó.
Jason hangsúlyozza, hogy bár hallott Bob Lazar nevéről a médiában, a munkája során Lazar semmilyen szerepet nem játszott, és nem volt része a parancsnoki láncnak.
A találkozás a sivatagi úton
1994-ben, egy Red Flag gyakorlat idején történt az az esemény, amely mindent megváltoztatott. Jason egy konvojban utazott Quartz Mountain felé, a járművek szokás szerint egymást fedezve haladtak. Jason a vezető jármű hátsó ülésén ült, mellette egy fiatal nő, elöl pedig a sofőr és egy másik férfi.
Ekkor Jason meglátott egy katonai gyakorlóruhát (BDU) viselő alakot az út szélén, körülbelül egy futballpályányi távolságra. Amikor az illető észrevette őket, furcsa, előredőlő mozgással futni kezdett feléjük. Jason első gondolata az volt, hogy egy bajba jutott katona lehet.
Ahogy közelebb értek, feltűnt neki az alak bőrének világoskék árnyalata – olyan, mintha súlyosan kihűlt volna. Már majdnem megálltak, amikor az elöl ülő férfi felkiáltott: "Nincs füle!" Jason ezt először tapintatlanságnak gondolta, és azonnal kiszállt, levette a kabátját, hogy a láthatóan bajban lévő katonát betakarja.
Egy méternyi távolságból azonban minden megváltozott. Az alaknak valóban nem voltak fülei, a szemei pedig nagyobbak voltak az emberinél, és krokodil- vagy kígyószerű benyomást keltettek. Jasonban azonnali, zsigeri félelem tört fel. "Ez nem ember," – villant át az agyán.
Telepátia és idegen nyelv
A lény hangosan beszélni kezdett egy Jason számára ismeretlen nyelven, amely leginkább valamilyen észak-európai nyelvre emlékeztette. Ugyanakkor Jason fejében teljesen tisztán megjelent a jelentés, mintha a lény egyszerre szóban és telepatikusan is kommunikált volna. A lény közölte, hogy járműve megsérült, és bizonyos anyagra van szüksége a javításhoz.
Jason ösztönösen a Groom Lake irányába mutatott, mondván, ott talán rendelkezésre állnak fejlett anyagok. Ekkor azonban erős, szinte undort kifejező érzetet kapott vissza telepatikusan – mintha a lény megvetette volna az ott dolgozó embereket.
A beszélgetés során Jason észrevette, hogy társai a járműben mozdulatlanul, üres tekintettel ülnek, mintha "kikapcsolták" volna őket. Az egész találkozás legfeljebb öt percig tarthatott.
Az idegen jármű
Jason a közelben meglátta a járművet is: egy fehér, tojás alakú pilótafülke, amelyhez hátul egy lapos, fekete, palacsintaszerű elem csatlakozott. Nem voltak szárnyai, rotorjai vagy ismert hajtóművei. Katonai képzése alapján biztos volt benne, hogy ilyet még soha nem látott.
A beszélgetés végén, miután Jason már nem tudott további segítséget ajánlani – még egy las vegasi főiskolai professzort is megemlített –, a lény visszatért a járművéhez. Az felszállt, furcsa, ékszíjszerű hangot adva, lépcsőzetes mozgással emelkedett, majd délkeleti irányban eltűnt.
Hallgatás, kimaradt idő és következmények
Miután Jason visszaült a járműbe, társai hirtelen "magukhoz tértek," és senki nem emlékezett semmire. Amikor rákérdezett, a rangidős határozottan közölte, hogy erről nem beszélnek. Jason később saját "kimaradt időt" is tapasztalt Black Mountain közelében: ebédszünetben elsétált, majd emlékei egyszerűen megszakadtak.
Évekkel később, 2022-ben Jason megpróbálta felvenni a kapcsolatot egykori kollégáival, de amikor az UFO-eseményt említette, megszakadt vele a kommunikáció. Jason ma is vállalja, hogy poligráfos vizsgálat alá vesse magát, és hangsúlyozza: tudja, mennyire hihetetlenül hangzik mindez, de ő a saját emlékei szerint az igazat mondja.
Nyitott kérdések
Jason Sands története egyszerre katonai beszámoló, pszichológiai rejtély és modern mítosz. Lehet tévedés, trauma, elfojtás vagy valami egészen más – de az biztos, hogy a sivatagban történt találkozás örökre megváltoztatta az életét. Az olvasóra marad a döntés: egy rendkívüli félreértésről, vagy valóban egy másik intelligenciával való találkozásról volt szó?
