A végtelen csapdája – félelem az örök létezéstől

Sokan félnek a haláltól, hiszen nem tudjuk biztosan, mi vár ránk utána. Vajon teljesen megszűnünk létezni, új életben folytatjuk, vagy egy m...

Sokan félnek a haláltól, hiszen nem tudjuk biztosan, mi vár ránk utána. Vajon teljesen megszűnünk létezni, új életben folytatjuk, vagy egy másik formában élünk tovább egy másik világban? A halál végleges lezárást jelent, vagy csupán átmenetet? Ezek a megválaszolatlan kérdések sok emberben szorongást keltenek.

Léteznek azonban olyanok is, akik épp az ellenkezőjétől tartanak: attól, hogy soha nem ér véget a létezésük. Ők az apeirofóbia nevű állapotban szenvednek. Az "apeiro" szó görög eredetű, jelentése határtalan vagy végtelen. Az apeirofóbiások számára a végtelenség gondolata ijesztő, és ez a félelem egészen az emberi gondolkodás korai időszakáig nyúlik vissza.

Az idő és a végtelenség rejtélye nemcsak a modern tudósokat foglalkoztatja, hanem már az ősi civilizációkat is érdekelte. Számos kultúra hitt a végtelenség létezésében, és különböző szimbólumokkal és elképzelésekkel próbálta azt megérteni és ábrázolni.

A végtelenség egyik legkorábbi ismert filozófiai megfogalmazása Anaximandroszhoz köthető, egy Szókratész előtti görög gondolkodóhoz, aki Milétoszban élt. Ő használta először az "apeiron" kifejezést, amely a korlátlan, végtelen létezést jelenti.

Ősi feljegyzések tanúsága szerint sok kultúrában megjelent egy közös szimbólum a végtelenség kifejezésére: az uroborosz, az önmagába harapó kígyó.

Mi is az apeirofóbia?

Napjainkban az apeirofóbia kevéssé ismert, mégis viszonylag gyakori jelenség. Különböző életkorú embereknél fordulhat elő, ám ritkán beszélnek róla nyíltan. Sok fóbiához hasonlóan gyakran egy korai, traumatikus élmény váltja ki, de szerepet játszhatnak genetikai tényezők, az agy kémiai folyamatai, valamint bizonyos élettapasztalatok is.

Sokan nehezen értik meg, miért félne bárki az örök élettől. Az apeirofóbiában szenvedők azonban úgy érzik, mintha csapdába estek volna az időben, ahonnan nincs menekvés. Felmerül a kérdés: vajon ők nem hisznek a halálban?

A válasz összetett. Egyesek úgy gondolják, hogy a halál után örökké létezni fognak, míg mások abban hisznek, hogy soha nem is fognak meghalni, és a létük végtelenül folytatódik.

"Az apeirofóbiában szenvedő ember eljuthat arra a felismerésre, hogy – saját hite szerint – a halál után is örökké élni fog. Amikor ezt az állapotot képzeletben végiggondolja, ráébred arra, hogy az örökkévalóságban nincs előrehaladás, nincs végpont, és ez a felismerés természetes módon szorongást kelt," – magyarázza Martin Wiener, a George Mason Egyetem professzora. "Ez a félelem nem sokban különbözik az öregedéstől, a felnőtté válástól vagy magától a haláltól való szorongástól."

Egy apeirofóbiában szenvedő személy így írta le élményeit:

"Attól félek, hogy az örökkévalóság során eljutok arra a pontra, ahol már mindent átéltem, mindent megtanultam, mindent megtettem, és mindenkivel találkoztam. Végül ott maradok, unatkozva, létezve, de menekülési lehetőség nélkül.

És bár ez felfoghatatlanul hosszú időt jelent, a végtelenség közepén mindez egy pillanatnak tűnik, hiszen az idő csupán észlelés kérdése – egy gondolat, amelyet napokban, években mérünk, újra és újra."

Fontos hangsúlyozni, hogy attól, mert kevés tudományos vagy orvosi kutatás áll rendelkezésre az apeirofóbiáról, maga az állapot nagyon is valós. Az apeirofóbia minden korosztályt érinthet, és számos tünettel járhat, a tartós szorongástól és depressziótól egészen a pánikrohamokig.

Bár a tudomány jelenleg még keveset tud erről a fóbiáról, az érintettek gyakran közösségekben osztják meg tapasztalataikat és segítik egymást. Létezik ugyan bizonyos fokú orvosi segítség, ám ez nem mindig nyújt teljes megoldást ebben a ritka és különleges félelemmel járó állapotban.