Egy idegtudós szerint eddig rossz helyen kerestük a tudatosságot az agyban

Az emberi tudatosság kérdésköre évszázadok óta foglalkoztatja a filozófusokat, tudósokat és gondolkodókat. Mi adja az emberi tudat alapját? ...

Az emberi tudatosság kérdésköre évszázadok óta foglalkoztatja a filozófusokat, tudósokat és gondolkodókat. Mi adja az emberi tudat alapját? Vannak-e az agynak bizonyos részei, amelyek fontosabbak a többinél?

Az utóbbi 35 évben a tudósok mélyebben kezdték vizsgálni ezeket a kérdéseket, és bár jelentős előrelépések történtek, a tudatosság rejtélye továbbra is megoldatlan. Egy nemrégiben publikált tanulmányban Peter Coppola, a Cambridge-i Egyetem idegtudományi kutatója több mint 100 év idegtudományi kutatásait tekintette át, hogy megállapítsa, vajon bizonyos agyi régiók valóban fontosabbak-e a tudatosság szempontjából. Az eredmények arra utalnak, hogy a tudatosság kutatói eddig alábecsülhették az agy legősibb részeinek szerepét. (1)

A tudatosság meghatározása

Az idegtudósok a tudatosságot általában úgy definiálják, mint a szubjektív élmények képességét. Ez lehet például egy alma ízének érzékelése vagy a héja vörös színének látványa. A tudatosság vezető elméletei szerint az emberi agy külső rétege, az úgynevezett kéreg (kortex), alapvető szerepet játszik ebben a folyamatban. A kortex legnagyobb része a neocortex, amely evolúciós szempontból viszonylag új keletű.

Ezzel szemben az agy belső, úgynevezett szubkortex (a neocortex alatt elhelyezkedő terület) az elmúlt 500 millió évben alig változott. Ezt gyakran úgy képzelik el, mint egy televízió áramellátását: szükséges a működéshez, de önmagában nem elegendő a tudatosság létrejöttéhez. Egy másik agyi terület, a kisagy (cerebellum), amelyet sok elmélet a tudatosság szempontjából irrelevánsnak tart, szintén ősibb, mint a neocortex, és a koponya hátsó részében helyezkedik el. Az eszméletlenség állapotában, például kómában, az agyi aktivitás és hálózatok megzavarodnak, ami a kortexben, a szubkortexben és a kisagyban is megfigyelhető.

Mit árul el az agy stimulálása?

Coppola a kutatása során olyan tanulmányokat elemzett, amelyek azt vizsgálták, mi történik a tudatossággal, ha az agyi aktivitást megváltoztatják, például elektromos áram vagy mágneses impulzusok alkalmazásával. Ezek a kísérletek emberek és állatok esetében azt mutatták, hogy mindhárom agyi régió – a neocortex, a szubkortex és a kisagy – aktivitásának megváltoztatása befolyásolhatja a tudatosságot.

A neocortex stimulálása például megváltoztathatja az önérzetet, hallucinációkat okozhat, vagy befolyásolhatja a döntéshozatalt. A szubkortex módosítása szélsőséges hatásokkal járhat: depressziót válthat ki, felébreszthet egy altatásban lévő majmot, vagy akár eszméletlenné tehet egy egeret. Még a kisagy stimulálása is, amelyet sokáig jelentéktelennek tartottak, megváltoztathatja az érzékszervi percepciót.

Ezek a kísérletek azonban nem adnak egyértelmű választ arra, hogy honnan ered a tudatosság. Egy agyi terület stimulálása hatással lehet más területekre is, hasonlóan ahhoz, mintha kihúznánk a televízió csatlakozóját az aljzatból: megváltoztatjuk a tudatosság feltételeit, de nem feltétlenül magát a mechanizmust.

Betegségek és sérülések tanulságai

A dilemma megoldása érdekében Coppola olyan betegek eseteit vizsgálta, akiknél fizikai trauma vagy oxigénhiány okozta agyi károsodás befolyásolta a tudatosságot. A neocortex sérülése például azt eredményezheti, hogy valaki nem érzi sajátjának a kezét, nem vesz észre dolgokat a látómező egyik oldalán, vagy impulzívabbá válik. Azok, akik kisagy vagy a kortex elülső része nélkül születnek, gyakran mégis tudatosnak tűnnek, és viszonylag normális életet élhetnek. A kisagy későbbi sérülése azonban hallucinációkat vagy érzelmi változásokat válthat ki.

Az agy legősibb részeinek károsodása közvetlenül eszméletlenséget vagy akár halált is okozhat, bár bizonyos esetekben a betegek felépülnek. Ez arra utalhat, hogy a szubkortex csupán "üzemben tartja" a neocortexet, amely valójában a tudatosság forrása. De vajon van-e bizonyíték arra, hogy az agy legősibb részei önmagukban is elegendőek a tudatossághoz?

Meglepő esetek: tudatosság neocortex nélkül

Ritka esetekben előfordul, hogy gyermekek a neocortexük nagy része vagy egésze nélkül születnek. Az orvosi tankönyvek szerint ezeknek az embereknek állandó vegetatív állapotban kellene lenniük. Mégis, vannak beszámolók arról, hogy ezek a gyermekek képesek érzelmeket mutatni, játszani, felismerni embereket, vagy örömet lelni a zenében. Ez arra utal, hogy valamilyen szintű tudatos élményük van.

Ezek az esetek megdöbbentő bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy az agy legősibb részei önmagukban is képesek lehetnek alapvető tudatosság fenntartására. Lehetséges, hogy a neocortex hiányában az agy idősebb részei alkalmazkodnak, és átveszik az újabb részek bizonyos funkcióit.

Állatkísérletek eredményei

További bizonyítékokat szolgáltatnak az állatkísérletek. Emlősöknél – patkányoktól macskákon át majmokig – a neocortex sebészeti eltávolítása után is megdöbbentő képességekre képesek az állatok. Tudnak játszani, érzelmeket mutatni, tisztálkodni, gondoskodni az utódaikról, sőt tanulni is. Még felnőtt állatok esetében is hasonló viselkedést figyeltek meg a neocortex eltávolítása után.

Újragondolt elméletek

Összességében ezek az eredmények megkérdőjelezik azt a nézetet, hogy a kortex elengedhetetlen a tudatossághoz, ahogy azt a legtöbb tudatosság-elmélet állítja. Úgy tűnik, hogy az agy legősibb részei elegendőek lehetnek bizonyos alapvető tudatossági formákhoz. Az újabb agyi részek, például a neocortex és a kisagy, valószínűleg a tudatosság bővítésében és finomításában játszanak szerepet.

Ez az új perspektíva arra késztethet minket, hogy felülvizsgáljuk a tudatosságról alkotott elméleteinket. Ez nemcsak az idegtudományi kutatásokra lehet hatással, hanem a betegellátásra és az állati jogokról alkotott nézeteinkre is. Talán a tudatosság sokkal gyakoribb jelenség, mint eddig gondoltuk, és nemcsak az emberi agy legfejlettebb részei képesek létrehozni, hanem az evolúciósan ősibb területek is hozzájárulnak ehhez a lenyűgöző képességhez. (2)

(1) - https://www.sciencedirect.com/science/
(2) - https://theconversation.com/major-the