Az ultranézet hatás: Mi történik, amikor az emberi spiritualitást az űrbe visszük?

Az emberi létezés nagy kérdései – miért vagyunk itt, mi történik, amikor meghalunk, és mit jelent egyáltalán tudatosnak lenni – évszázadok ó...

Az emberi létezés nagy kérdései – miért vagyunk itt, mi történik, amikor meghalunk, és mit jelent egyáltalán tudatosnak lenni – évszázadok óta foglalkoztatják az emberiséget. A tudomány mindeddig nem tudott megnyugtató válaszokat adni ezekre a kérdésekre, és a tudatosság mibenlétéről is csak korlátozott ismereteink vannak.

Azonban az emberi kíváncsiság, amely szorosan kötődik a Földön való létezés kényelmi feltételeihez, mint az oxigén, a gravitáció és a víz, arra ösztönöz minket, hogy elhagyjuk a megszokott környezetünket, és az űr felfedezésére induljunk.

De vajon hogyan változnak meg ezek a nagy, egzisztenciális kérdések azok számára, akik valóban eljutnak az űrbe? Mit éreznek azok, akik kilépnek a Föld légköréből, és milyen hatással van rájuk a kozmosz végtelensége?

Az áttekintő hatás: A Föld iránti kapcsolat újragondolása

Az űrhajósok körében ismert jelenség az úgynevezett "áttekintő hatás" (overview effect), amelyet Frank White űrfilozófus nevezett el, és egy azonos című könyvben részletezett. Ez a hatás azoknak az űrhajósoknak az élményeit írja le, akik a Földre tekintenek az űrből, és egyfajta mély, szinte spirituális kapcsolatot éreznek bolygónkkal. Az áttekintő hatás során az űrhajósok gyakran számolnak be arról, hogy a Föld törékeny, kék golyóként való látványa erős védelmező ösztönt és egységérzetet ébreszt bennük minden földi élőlény iránt. Ez az élmény sokukat arra késztet, hogy újragondolják az emberiség helyét és felelősségét a bolygóval kapcsolatban.

Az ultranézet hatás: A csillagok felé tekintve

Van azonban egy másik, kevésbé ismert jelenség, amelyet Deana Weibel, a Grand Valley State University antropológusa nevezett el "ultranézet hatásnak" (ultraview effect). Weibel, aki vallás és spiritualitás témakörében kutat, és számos űrhajóssal készített interjút, azt állítja, hogy ez az élmény akkor lép fel, amikor az űrhajósok nem a Föld, hanem a csillagokkal teli űr felé tekintenek. Az ultranézet hatás nem a bolygónk iránti kapcsolat megerősítéséről szól, hanem egy mélyebb, gyakran nyugtalanító perspektívaváltásról, amely az emberi tudás korlátait szembesíti a világegyetem végtelen ismeretlenségével.

Weibel 2020-ban, a Religions című folyóiratban publikált cikkében részletezte, hogy az ultranézet hatás két speciális feltételhez kötött: az űrhajó belsejében sötétnek kell lennie, hogy az űrhajós szeme alkalmazkodjon a sötéthez (ún. "dark adaptation"), és elegendő időre van szükség ahhoz, hogy az űrhajós ne a Földet, hanem a csillagokat figyelje meg. Azok az űrhajósok, akik ezt átélték, gyakran egy "fénylap" vagy "csillagfal" látványáról számoltak be, amely egyszerre lenyűgöző és elgondolkodtató.

Az ultranézet hatás egyik legemlékezetesebb beszámolója egy Apollo-misszió űrhajósától származik, akit Weibel "Zack" néven említ. Zack, aki a 80-as éveiben jár, napokat töltött az űrben, miközben társai a Holdon jártak. Ez idő alatt lehetősége volt a sötét űrhajóból a csillagok felé nézni, és egy olyan "fénylapot" látott, amelyre – saját szavaival – "nem volt felkészülve". Zack számára ez az élmény mély gondolatokat ébresztett: "Nem tudom, spirituálisnak nevezném-e, de amikor láttam a csillagmezőt úgy, ahogy még senki más, nagyon mély gondolataim támadtak. Nem vagyunk egyedül az univerzumban."

Zack, akit Weibel racionális, sikeres üzletemberként és íróként jellemez, az élmény hatására költészettel próbálta feldolgozni az űrben szerzett tapasztalatait. Hagyományos protestáns neveltetése ellenére hite átalakult, és olyan nem konvencionális nézeteket kezdett vallani, mint például az, hogy a Föld korábban kapcsolatba léphetett idegen civilizációkkal. "Úgy hiszem, valahonnan máshonnan érkeztünk," – mondta Weibelnek.

Spiritualitás és űrutazás: összeférhet a tudomány a hittel?

Az űrkutatás és a spiritualitás kapcsolatát gyakran ellentmondásosnak tartják. A tudomány és a vallás közötti "harc" különösen az utóbbi években éleződött ki, amikor a vallási nézeteket időnként a tudományos eredmények – például az oltások vagy az éghajlatváltozás – tagadására használták fel.

Azonban az űrkutatás történetében a hit és a tudomány nem mindig állt szemben egymással. Az 1950-es és 1970-es évek űrversenyében az Egyesült Államok, amely hivatalosan szekuláris állam, mégis erősen vallásos szimbólumokkal és hagyományokkal működött, míg a Szovjetunió ateista ideológiát hirdetett. Adam Shapiro tudomány- és vallástörténész szerint az Egyesült Államok a vallási idealizmust felhasználta az űrprogram népszerűsítésére és a szovjetek feletti győzelem hangsúlyozására.

Érdekes módon még a szovjet űrhajósok körében is megfigyelhetők voltak olyan rituálék, amelyek inkább spirituális vagy mágikus jellegűek voltak, mint tudományosak. Weibel és férje, Glen Swanson, a Johnson Űrközpont egykori történésze közös tanulmányukban részletezték, hogy a szovjet űrhajósok például meghatározott helyeken vizeltek az indítás előtt, ami egyfajta babonás rituálé volt. Ezek a szokások azt mutatják, hogy az emberek gyakran egy szürke zónában mozognak: a tudományt alkalmazzák, amikor megértik a környezetüket, de mágikus gondolkodáshoz folyamodnak, amikor tehetetlennek érzik magukat.

Weibel interjúi alapján az űrhajósok körében is megfigyelhető ez a kettősség. Vannak, akik nyíltan vallásosak, mások ateisták vagy agnosztikusok, és sokan valahol a kettő között helyezkednek el. "Különböző módjai vannak annak, hogy valaki vallásos legyen," – magyarázza Weibel. Egyes űrhajósok, akik ateistának vallják magukat, mégis magukkal visznek vallási tárgyakat az űrbe, például gyermekkori vagy családi hagyományokhoz kötődő szimbólumokat, hogy fenntartsák a kapcsolatot gyökereikkel.

Az ultranézet hatás földi visszhangjai

Az ultranézet hatás kutatása során Weibel csupán két űrhajóssal találkozott, akik kifejezetten erről az élményről számoltak be, így nehéz általános következtetéseket levonni. Az űrben tapasztalt körülmények – például a társadalmi elszigeteltség, a stressz vagy a mikrogravitáció – szintén befolyásolhatják az űrhajósok mentális állapotát, így az ultranézet hatás akár ezek kumulatív tüneteként is értelmezhető. Mindazonáltal az élmény új kérdéseket vet fel arról, hogyan reagál az emberi tudat az űrutazásra és a világegyetem végtelenségével való találkozásra.

Az áttekintő hatás kapcsán egy másik űrhajós, akit Weibel "Beverly" néven említ, azt mondta, hogy a Föld űrből való látványa nem adott neki új, mélyebb megértést az élet értékéről, mert ezt már földi életében is érezte. "Nem kell az űrbe menni ezért," – mondta Beverly. "Azt akarom, hogy a gyerekeim is megértsék ezt, anélkül, hogy valaha is az űrbe kellene utazniuk."

Az űr és a spiritualitás jövője

Ahogy az emberiség egyre mélyebben merészkedik az űrbe, úgy nő az érdeklődés az űrutazás emberi tudatra és spiritualitásra gyakorolt hatásai iránt. Az ultranézet hatás, bár ritka és nehezen tanulmányozható, rávilágít arra, hogy az űr nemcsak fizikai, hanem filozófiai és spirituális határokat is feszeget. Az űrhajósok élményei – legyen szó az áttekintő vagy az ultranézet hatásról – emlékeztetnek minket arra, hogy az emberi kíváncsiság és a transzcendens iránti vágy szorosan összefonódik, akár a Földön, akár a csillagok között járunk.

Az űrkutatás jövője nemcsak új technológiák és tudományos felfedezések, hanem az emberi tudatosság és spiritualitás új formáinak feltárása is lesz. Az ultranézet hatás, bár csak kevesek kiváltsága, lehetőséget nyújt arra, hogy újraértékeljük helyünket a világegyetemben, és elgondolkodjunk azon, hogy vajon egyedül vagyunk-e, vagy – ahogy Zack mondta – "valahonnan máshonnan érkeztünk". (1)

(1) - https://www.space.com/space-exploration/