A nyugati orvoslás általában pszichózisként kezeli, ha valaki azt állítja, hogy testetlen hangok utasítják, mit tegyen. Azonban nem minden k...
A nyugati orvoslás általában pszichózisként kezeli, ha valaki azt állítja, hogy testetlen hangok utasítják, mit tegyen. Azonban nem minden kultúrában van ez így – sőt, bizonyos társadalmakban a hangok hallását nemcsak elfogadják, hanem egyenesen ünneplik.
A hangok hallása gyakoribb, mint gondolnánk
A hangok hallása, vagyis az auditív hallucinációk, sokkal gyakoribbak, mint azt elsőre gondolnánk. Az évtizedek során végzett kutatások szerint a mentális betegségekkel nem diagnosztizált emberek jelentős része – gyakran a vizsgálatokban résztvevők több mint háromnegyede – számol be arról, hogy ismeretlen forrásból származó hangokat hall. Ezek a hangok lehetnek utasítások, tanácsok, vagy akár csak megjegyzések, amelyek látszólag a semmiből érkeznek.
A nyugati pszichiátriában azonban az ilyen jelenségeket gyakran pszichotikus rendellenességek, például skizofrénia tüneteként azonosítják. A mentális betegségekhez társuló stigma miatt sokan nem merik bevallani, hogy hangokat hallanak, hiszen attól tartanak, hogy őrültnek bélyegzik őket. Tanya Luhrmann, a Stanford Egyetem antropológia professzora és az Our Most Troubling Madness című könyv társszerzője szerint a kulturális környezet, amelyben felnövünk, nagyban befolyásolja, hogy a hallucinációkat betegségként vagy normális jelenségként kezelik-e.
Kulturális különbségek a hallucinációk megítélésében
A mentális rendellenességek diagnosztizálására szolgáló amerikai kézikönyv, a DSM-5 szerint a hangok hallása a skizofrénia és más pszichotikus rendellenességek egyik fő tünete. Azonban a hallucinációk megítélése nem egységes a világ minden táján. Például az Egyesült Államokban és Európában a gyászolók akár 80%-a számol be arról, hogy látja, hallja vagy érzi elhunyt hozzátartozóját, és ezt gyakran elfogadott jelenségnek tekintik. Ezzel szemben Ecuador Achuar törzsei tiltják a családtagok elvesztése feletti gyászt, mert úgy vélik, hogy az elhunytak látomásai vagy álmai veszélyeztethetik az élők lelkét.
A kulturális különbségek még a kábítószer által kiváltott hallucinációk esetében is megmutatkoznak. Az Amazonas-vidék Siona törzse úgy véli, hogy az ilyen hallucinációk egy alternatív valóság megtapasztalását jelentik, míg a Schuar törzs szerint a hétköznapi élet csupán illúzió, és a hallucinációk során látottak jelentik a valódi világot.
A hangok személyes értelmezése
A hangok hallására adott egyéni válaszok szintén kulturális hatásoktól függenek. Luhrmann egy tanulmányában összehasonlította amerikai, ghánai és dél-indiai pszichózisos betegek tapasztalatait. Az eredmények szerint az amerikaiak gyakran negatívan viszonyultak a fejükben hallott hangokhoz, és általában nem tudták azonosítani, ki "beszél" hozzájuk. Ezzel szemben az indiai Csennai és a ghánai Accra betegei gyakran Istenhez vagy családtagjaikhoz kötötték a hangokat, és nem mindig érezték kellemetlennek őket.
Csennaiban a tanulmány résztvevőinek több mint fele arról számolt be, hogy konkrét családtagok – például szülők, anyósok vagy testvérek – hangját hallja. Ezek a hangok gyakorlati tanácsokat adtak, például azt, hogy menjenek bevásárolni, készítsenek ételt, vagy fürödjenek meg. Egy interjúalany így fogalmazott: "Olyan, mintha idősebb emberek tanácsokat adnának a fiatalabbaknak." Egy másik hozzátette: "Megtanít arra, amit nem tudok." Accra-ban néhányan pozitív hatásként írták le a hangokat. Egy férfi azt mondta Luhrmann-nak: "Csak azt mondják, hogy tegyem a helyes dolgot. Ha nem hallottam volna ezeket a hangokat, már rég halott lennék."
Az amerikaiak ezzel szemben gyakran "képzeletbeliként" írták le a hangokat. Egy résztvevő így fogalmazott: "Nem hiszem, hogy bármi is lenne ott. Csak így működik az agyam." Érdekes módon Csennaiban néhányan arról beszéltek, hogy a hangok időnként játékosak is lehetnek, amit sem az amerikai, sem a ghánai válaszadók nem említettek.
A kultúra és a pszichés élmények összefonódása
Luhrmann szerint a nem nyugati kultúrákban az emberek hajlamosabbak úgy gondolni, hogy elméjük összefonódik másokéval. Ghánában például az emberek a kapcsolataikon keresztül érzik magukat másokkal összekötve. Bár sokan elfogadják, hogy a hangok hallása pszichiátriai rendellenesség tünete lehet, Ghánában társadalmilag elfogadottabb a jelenség. Azonban a kritikus vagy erőszakos hangokról való beszámoló itt is tabu lehet, mivel a boszorkánysággal kapcsolatos helyi stigmák miatt az emberek óvatosak.
Egyes kultúrák nemcsak elfogadják, hanem egyenesen ünneplik azokat, akik hallucinálnak. Ghánában például a hangokat gyakran Isten üzeneteként értelmezik. Luhrmann szerint "a világ különböző részein az emberek azt várják, hogy lássák a halottakat, beszéljenek szellemekkel, vagy kapcsolatba lépjenek tündérekkel."
A 20. században, miközben a nyugati pszichiáterek egységes diagnosztikai rendszereket dolgoztak ki a mentális betegségek meghatározására, olyan antropológusok, mint Ruth Benedict és Jane Murphy, megfigyelték, hogy a nem nyugati kultúrákban a hasonló tünetekkel élő embereket gyakran elfogadással és tisztelettel kezelik. Például Murphy a nigériai Egba Yoruba népek körében élt, ahol a hangok hallása gyakori és nem okozott zavart sem a hallónak, sem a környezetének.
A gondolatok "porozitása" és "abszorpciója"
Luhrmann szerint a gondolatok átjárhatóságát leíró "porozitás" és az imaginációba való belemerülést lehetővé tevő "abszorpció" két olyan személyiségjegy, amely magyarázhatja, miért fogadnak el egyesek könnyebben külső hangokat. A porozitás azt jelenti, hogy az ember hajlandó elfogadni, hogy külső gondolatok behatolhatnak az elméjébe. Az abszorpció pedig lehetővé teszi, hogy az egyén "elhagyja" a jelenvaló világot, és elmerüljön a képzelet világában, elmosva a belső és külső mentális élmények határait.
Ez a két tulajdonság hozzájárulhat ahhoz, hogy egyes kultúrákban az emberek könnyebben elfogadják a hangokat, és kevésbé kérdőjelezik meg azok valóságosságát. Ehelyett inkább azt vizsgálják, mit tanítanak ezek az élmények.
A hangok és a mentális egészség
A hangok megítélése nemcsak kulturálisan eltérő, hanem a mentális betegségekből való felépülésre is hatással van. Egy nigériai és brit skizofrén betegeket összehasonlító tanulmány szerint a britek nagyobb valószínűséggel hallottak sértő vagy agresszív hangokat, míg egy másik, pakisztáni és brit betegeket vizsgáló kutatás azt mutatta, hogy a britek gyakrabban hallottak öngyilkosságra buzdító hangokat.
Az erőszakos szándékú hangok különösen súlyos klinikai következményekkel járhatnak. Az amerikaiak körében gyakori, hogy a hangok erőszakos cselekedetekre, például kínzásra vagy vérivásra buzdítanak. Luhrmann szerint ennek részben társadalmi okai lehetnek: az Egyesült Államokban magasabb az erőszakos bűncselekmények aránya, és a mentális betegséggel élők nagyobb valószínűséggel válnak hajléktalanná vagy erőszak áldozatává.
Csennaiban és Montrealban végzett, ötéves követéses vizsgálatok azt mutatták, hogy az indiai betegek nagyobb valószínűséggel hagyták abba a gyógyszeres kezelést egy év után, mégis kevesebb negatív tünettel rendelkeztek, és jobban tudtak működni a társadalomban, függetlenül attól, hogy szedtek-e gyógyszert. Ashok Malla, a montreali McGill Egyetem pszichiátria professzora szerint Indiában a társadalmi működés fogalma tágabb, és a családi szerepek, például az idősek gondozása, ugyanolyan fontosak, mint a fizetett munka. Nyugaton viszont a munkanélküliség nagyobb stigmát jelent.
Családi támogatás és társadalmi különbségek
A családi támogatás kulcsfontosságú a pszichózisból való felépülésben. Csennaiban a betegek szinte soha nem érkeznek egyedül a klinikára, mindig családtag kíséri őket. Ez a szoros családi kötelék hozzájárulhat a jobb kimenetelhez, különösen a negatív tünetek, például a szociális visszahúzódás vagy az érzelmi kifejezés hiánya terén. Malla szerint a nyugati országokban a betegek nagyobb függetlensége és a szigorú adatvédelmi szabályok megnehezíthetik a családi beavatkozásokat, ami rosszabb eredményekhez vezethet.
Tanulságok a kultúrák közötti különbségekből
A hangok hallásának eltérő kulturális megítélése arra utal, hogy a mentális egészség fogalma nem univerzális. Ami az egyik kultúrában rendellenesség, az a másikban szent vagy spirituális élmény lehet. A nyugati pszichiátria számára tanulságos lehet, hogy a hangok elfogadása és pozitív értelmezése javíthatja a betegek társadalmi működését és életminőségét. A családi támogatás és a társadalmi környezet szerepe szintén kulcsfontosságú a felépülésben.
A különböző kultúrák megközelítései arra emlékeztetnek, hogy a mentális egészség komplex és sokrétű. Talán a hangok hallása nem mindig "betegség," hanem egy olyan tapasztalat, amelyet a megfelelő támogatással és megértéssel akár erőforrásként is lehet kezelni. (1)
(1) - https://www.bbc.com/future/article/20250902
