Univerzum 25: Egy egérutópia rémálommá vált kísérlete

Az elmúlt néhány évszázadban a Föld emberi népessége drámai növekedést mutatott: 1804-ben körülbelül 1 milliárdan voltunk, míg 2017-re ez a ...

Az elmúlt néhány évszázadban a Föld emberi népessége drámai növekedést mutatott: 1804-ben körülbelül 1 milliárdan voltunk, míg 2017-re ez a szám 7 milliárdra nőtt. Ez idő alatt sokan aggódtak amiatt, hogy az élelmiszer-termelésünk nem tudja majd követni a népességnövekedést, ami széleskörű éhínséghez vezethet.

A malthusiánusok úgy vélték, hogy az erőforrások kimerülése esetén a népesség "önmagát szabályozza" tömeges halálozások révén, amíg fenntartható szintet nem ér el. Azonban a mezőgazdaság fejlődése, a gazdálkodási gyakorlatok változása és az új technológiák lehetővé tették, hogy elegendő élelmiszert termeljünk akár 10 milliárd ember számára is. A problémát nem az élelmiszerhiány, hanem annak elosztása okozza, ami éhínségeket és éhezést eredményezett.

Miközben mindenki az erőforrások szűkösségétől tartott, egy 1970-es évekbeli kutató, John B. Calhoun más kérdésre kereste a választ: mi történik egy társadalommal, ha minden szükségletét kielégítik? Kísérletei szerint a válasz ijesztő: kannibalizmus és apokalipszis. Calhoun olyan kísérleteket végzett, amelyekben rágcsálók minden igényét kielégítette, majd nyomon követte a populáció változásait. A leghíresebb kísérlete az Univerzum 25 nevet kapta.

Az egérutópia megalkotása

Calhoun egy tökéletes környezetet hozott létre négy egérpár számára, amelyben minden problémát kiküszöbölt, ami a vadonban halálozáshoz vezethet. A "paradicsomban" korlátlan mennyiségű élelem állt rendelkezésre 16 etetőn keresztül, amelyeket alagutakon keresztül érhettek el, egyenként akár 25 egér kiszolgálására alkalmasan. Víz, fészkelőanyag és állandó 20°C-os hőmérséklet - az egerek számára ideális klíma - biztosította a kényelmet. Az egereket az Nemzeti Egészségügyi Intézet tenyésztelepéről választották ki, és szigorú intézkedésekkel akadályozták meg a betegségek behurcolását. Természetesen ragadozók sem voltak jelen.

A társadalom összeomlása

A kísérlet kezdetén az egerek a vadonban élelem- és menedékkereséssel töltött időt szaporodásra fordították. Körülbelül 55 naponta megduplázódott a populáció, ahogy az egerek a legkönnyebben hozzáférhető területeket foglalták el. Azonban amikor a népesség elérte a 620 egyedet, a növekedés lelassult, és 145 naponta duplázódott csak meg. Ekkor kezdődtek a problémák.

Az egerek csoportokba rendeződtek, de azok, akik nem találtak szerepet ezekben a csoportokban, elszigetelődtek. Calhoun megjegyezte, hogy a természetes környezetben a "felesleges" egyedek elvándorolnának, de itt nem volt hová menniük. Azok a hímek, akik nem találtak társadalmi szerepet, visszahúzódókká váltak, és a ketrec közepén csoportosultak, passzívvá és inaktívvá válva. Nem kezdeményeztek interakciót, és gyakran sebek borították őket, amelyeket más visszahúzódó hímektől kaptak.

A nőstények sem maradtak érintetlenek: néhányan csak saját külsejük ápolásával foglalkoztak, elutasították a párzást és a harcot, így tökéletes szőrzettel büszkélkedhettek - őket nevezték el a kissé nyugtalanító "szépeknek". Az alfa hímek rendkívül agresszívvá váltak, ok nélkül támadtak másokra, és kannibalizmus is előfordult. Az anyák elhanyagolták vagy elhagyták kicsinyeiket, és néhányan agresszívan viselkedtek, akár meg is ölték utódaikat. Egyes területeken az újszülöttek halálozási aránya elérte a 90%-ot.

A "második halál" és a kihalás

A populáció 2200 egyednél tetőzött - jóval a ketrec 3000-es kapacitása alatt -, majd elkezdett csökkenni. A túlélő fiatalok olyan környezetben nőttek fel, ahol a normális egérviselkedés hiányzott, így ők maguk sem tanulták meg ezeket. Sokan nem mutattak érdeklődést a szaporodás iránt, inkább evéssel és önápolással töltötték idejüket. Az alacsony születési arány, a magas csecsemőhalandóság és az erőszakos bandák kialakulása végül a kolónia teljes kihalásához vezetett, miközben az élelem továbbra is bőséges maradt.

Calhoun ezt a jelenséget "viselkedési szakadéknak" nevezte. Szerinte az egerek társadalmi szerveződése és szaporodása összeomlott, mert a kulcsfontosságú viselkedések - udvarlás, anyai gondoskodás, területvédelem - nem tudtak megfelelően kialakulni. Calhoun úgy vélte, hogy hasonló folyamat játszódhat le az emberi társadalomban is, ha minden szükségletünk kielégül, de a szerepek betöltésére nincs lehetőség.

Tanulságok és kritikák

A kísérlet a maga idején nagy visszhangot keltett, mert sokan párhuzamot vontak az urbanizáció és a társadalmi "romlás" között. Azonban később megkérdőjelezték, hogy a kísérlet valóban alkalmazható-e az emberekre. Edmund Ramsden történész szerint az összeomlás nem a túlzsúfoltság, hanem a túlzott szociális interakció következménye lehetett. Azok az egerek, amelyek képesek voltak kontrollálni a területüket, normális életet éltek. A kritikusok szerint a kísérlet nem a népességnövekedés, hanem az erőforrások és a terület feletti kontroll problémáját mutatta meg.

Az Univerzum 25 ma is elgondolkodtató: vajon az emberi társadalom is hasonló sorsra juthat, ha nem találjuk meg az egyensúlyt a bőség és a társas szerepek között? Vagy a kísérlet csupán egy szélsőséges forgatókönyvet mutatott be, amely nem alkalmazható közvetlenül ránk? Egy biztos: Calhoun egerei örökre emlékeztetnek minket arra, hogy a tökéletes környezet nem feltétlenül jelent tökéletes életet. (1)

(1) - https://www.iflscience.com/universe-25