Így nézett ki Irán a vallási fanatikusok előtti időkben

Irán, az ősi Perzsia földje, évezredek óta a Közel-Kelet egyik legjelentősebb kulturális és politikai központja. A modern Irán történelme, k...

Irán, az ősi Perzsia földje, évezredek óta a Közel-Kelet egyik legjelentősebb kulturális és politikai központja. A modern Irán történelme, különösen a Pahlavi-dinasztia uralkodása alatt, tele van drámai fordulatokkal, gazdasági fellendüléssel és politikai kihívásokkal.

Az ősi gyökerek és a monarchia hagyománya

Irán történelme több mint 2500 évre nyúlik vissza, és a világ egyik legrégebbi monarchiájaként tartják számon. Az ország 1971-ben ünnepelte fennállásának 2500. évfordulóját, emlékezve a nagy perzsa birodalom alapítóira, például Küroszra, Dareioszra és Xerxészre. A perzsák büszke nép, amely soha nem hagyta magát teljesen gyarmatosítani, annak ellenére, hogy számtalan idegen hódítás érte őket az évszázadok során. A romjaiban is lenyűgöző Perszepolisz, az i.e. 520-ban Dareiosz által alapított ősi főváros, a mai napig az iráni identitás szimbóluma.

A 20. század elején Irán még mindig alkotmányos monarchiaként működött, Ázsia legrégebbi alkotmányával. Az országot a Pahlavi-dinasztia uralta, amelynek alapítóját, Reza sahot 1925-ben választották sahhá az iráni parlament, a Madzslisz döntése alapján. Reza sah uralkodása alatt Irán modernizációs folyamaton ment keresztül, amely a nyugati minták átvételét és a nemzeti szuverenitás megerősítését célozta.

Reza sah: A modern Irán megalapítója

Reza sah, aki korábban Reza Hán néven a perzsa kozák brigád parancsnoka volt, 1921-ben államcsínnyel került hatalomra. Teheránba vonult kozákjaival, és megdöntötte a gyenge és ingatag kormányt. Uralkodása alatt Irán szigorú centralizációval és modernizációs reformokkal szembesült. Reza sah eltörölte az idegen koncessziókat, kivéve a britek olajkoncesszióját, és megkezdte az ország infrastruktúrájának fejlesztését, beleértve a transz-iráni vasút megépítését, amely összekötötte a forró déli régiókat az északi Kaszpi-tenger partvidékével.

Reza sah modernizációs erőfeszítései azonban nem voltak mentesek a konfliktusoktól. Az ország 60 000 falujának nagy része elszigetelt maradt, és a vidéki lakosság alig érzékelte a gazdasági fejlődés előnyeit. Az olajipar, amely az ország gazdagságának alapja volt, továbbra is brit kézben maradt, ami hosszú távon feszültségeket szült.

A második világháború és a külföldi megszállás

A második világháború drámai hatással volt Iránra. Bár Reza sah semlegességet hirdetett, 1941-ben a britek és a szovjetek megszállták az országot, hogy biztosítsák az olajellátást és a szövetségesek számára fontos utánpótlási útvonalakat. A brit bombázók megtámadták az iráni flottát, jelentős veszteségeket okozva, míg a szovjet és brit csapatok északról és délről nyomultak be az országba. Reza sah, látva a helyzet tarthatatlanságát, lemondott, és fiát, Mohammad Reza sahot nevezte ki utódjául.

Mohammad Reza sah, aki 1941-ben lépett trónra, nehéz körülmények között vette át az ország vezetését. Teherán hivatalosan mentes maradt a megszállástól, de a valóságban a külföldi erők jelentős befolyást gyakoroltak az ország politikájára. Az 1943-as teheráni konferencia, ahol Churchill, Roosevelt és Sztálin találkozott, döntő jelentőségű volt a háború utáni világ sorsának alakításában, és Irán szuverenitását végül elismerték a szövetségesek, de az ország súlyos gazdasági és társadalmi nehézségekkel küzdött a megszállás következményei miatt.

Az olajvita és az államosítás

Az olaj Irán gazdasági gerince volt, de a profitszerzés nagy része a brit kézben lévő Anglo-Iranian Oil Companyhoz került. Ez elégedetlenséget szült az irániak körében, akik igazságosabb részesedést követeltek a nemzeti vagyonból. Az 1950-es évek elején Mohammad Moszaddeg, az akkori miniszterelnök, az államosítás élharcosa lett. Moszadegh radikális politikája, amely az olajipar államosítását és a külföldi cégek kiutasítását szorgalmazta, kezdetben népszerű volt, de súlyos gazdasági következményekkel járt. Amikor a brit technikusok elhagyták az országot, az olajtermelés leállt, és Irán gazdasági válságba süllyedt.

Moszaddeg politikája végül a sahhal való konfliktushoz vezetett. 1953-ban Mohammad Reza sah megpróbálta leváltani Moszaddeget, ami zavargásokhoz és rövid ideig tartó hatalmi válsághoz vezetett. A sah végül a hadsereg és a külföldi, különösen az amerikai és brit támogatás segítségével visszaszerezte az irányítást. Moszaddeget hazaárulással vádolták, és a sah új kormányt nevezett ki, amely kompromisszumos megállapodást kötött a britekkel az olaj ügyében.

Mohammad Reza sah és a modernizáció

Mohammad Reza sah uralkodása alatt Irán jelentős modernizációs hullámon ment keresztül. Az olajbevételek növekedése lehetővé tette az infrastruktúra fejlesztését, az iparosítást és a hadsereg modernizálását. Az ország acélműveket, autógyárakat és más ipari létesítményeket épített, gyakran külföldi, például szovjet vagy nyugati segítséggel. A sah ambiciózus tervei közé tartozott Irán regionális nagyhatalommá tétele, amit a korszerű fegyverekkel felszerelt hadsereg létrehozása is tükrözött.

A társadalmi változások szintén jelentősek voltak. Farah Diba, a sah harmadik felesége, fontos szerepet játszott a nők emancipációjának előmozdításában. A kulturális és szociális programok élén állva hozzájárult az iráni nők helyzetének javításához, ami példaértékű volt a muszlim világban. Azonban a gyors modernizáció és a nyugati befolyás erősödése ellenérzéseket szült a hagyományos és vallásos közösségek körében.

A vallási ellenállás és a monarchia bukása

A sah modernizációs politikája, bár gazdasági és infrastrukturális fejlődést hozott, sok iráni számára elidegenítő volt. A gyors változások, a nyugati életmód térhódítása és a titkosrendőrség, a SAVAK keménykezű módszerei egyre nagyobb ellenállást váltottak ki. A vallási vezetők, különösen a síita egyház, a sah legnagyobb ellenzőivé váltak. Az iszlám hagyományos értékei és a modernizáció közötti feszültség a társadalom mély szakadásához vezetett.

Az 1970-es évek végére a sah rendszere elleni tiltakozások felerősödtek. A mecsetek a politikai ellenállás központjaivá váltak, ahol a vallási vezetők, különösen Homeini ajatollah, mozgósították az elégedetlen tömegeket. A sah fegyveres erői és titkosrendőrsége nem tudták megállítani a forradalom hullámát. 1979-ben Mohammad Reza sah kénytelen volt elhagyni az országot, és a monarchia összeomlott, helyét az iszlám köztársaság vette át.

Örökség és tanulságok

Irán Homeini előtti története a modernizáció, a nemzeti szuverenitás és a társadalmi feszültségek közötti kényes egyensúlyozás története. A Pahlavi-dinasztia alatt az ország jelentős gazdasági és infrastrukturális fejlődésen ment keresztül, de a gyors modernizáció és a külföldi befolyás ellenérzéseket szült, amelyek végül a monarchia bukásához vezettek. Az iráni nép büszke történelmére és kulturális örökségére, amely a mai napig meghatározza identitását, de a 20. század viharos eseményei megmutatták, hogy a hagyomány és a modernitás közötti egyensúly megtalálása nem könnyű feladat.

Irán története a Homeini előtti időkben tanulságos példa arra, hogy a gazdasági fejlődés és a modernizáció önmagában nem elegendő a társadalmi stabilitás fenntartásához, ha a kulturális és vallási értékeket figyelmen kívül hagyják. A sah bukása és az iszlám forradalom nemcsak Irán, hanem az egész Közel-Kelet történetét megváltoztatta, és hatásai a mai napig érezhetők.