Egy új DNS elemzés szerint az észtek, finnek és magyarok ősei Szibériában éltek 4500 évvel ezelőtt

Egy új, ősi DNS-vizsgálatokra épülő tanulmány lenyűgöző betekintést nyújt az észtek, finnek és magyarok őseinek eredetébe. A kutatás szerint...

Egy új, ősi DNS-vizsgálatokra épülő tanulmány lenyűgöző betekintést nyújt az észtek, finnek és magyarok őseinek eredetébe. A kutatás szerint ezek a népek jelentős szibériai felmenőkkel rendelkeznek, akik körülbelül 4500 évvel ezelőtt az Altaj-hegység erdős sztyeppés vidékén éltek.

A Nature folyóiratban 2025. július 2-án publikált tanulmány nemcsak a genetikai kapcsolatokat tárja fel, hanem az uráli nyelvek, köztük a magyar, a finn és az észt nyelv lehetséges ősi terjedésére is rávilágít. (1)

Szibériai gyökerek és az uráli nyelvek

Az uráli nyelvek családja több mint húsz nyelvet foglal magában, amelyeket milliók beszélnek Észak-Eurázsia területén. A legjelentősebbek közé tartozik az észt, a finn és a magyar, amelyek különlegessége, hogy eltérnek a környező országokban beszélt indoeurópai nyelvektől.

A Harvard Egyetem kutatója, Tian Chen Zeng által vezetett csapat 180, a mezolitikumtól a bronzkorig (Kr. e. 11000-4000) Észak-Eurázsiában élt ember genomját elemezte, majd ezeket több mint 1300 korábban vizsgált ősi genommal és modern emberek DNS-ével vetették össze. Az eredmények szerint a Kr. e. 4500 és 3200 közötti időszakból származó, úgynevezett Yakutia_LNBA DNS-mintázat egyértelműen az uráli nyelveket beszélő népekhez köthető, mind az ősi, mind a mai populációk esetében.

Ez a genetikai mintázat a szibériai Altaj-Szajan régió erdős sztyeppés területén élő emberek csontjaiban található meg, akik valószínűleg az Ymyyakhtakh kultúra részei voltak. Ez a kultúra Északkelet-Szibériában virágzott, és kerámia technológiájáról, bronztárgyairól, valamint kőből és csontból készült nyílhegyeiről ismert. A kutatók szerint az Ymyyakhtakh kerámiák délre, az Altaj-Szajan régióba való terjedése körülbelül Kr. e. 4000 körül kezdődött, ami arra utal, hogy a Yakutia_LNBA DNS-mintázat az uráli nyelveket beszélő ősi kultúrák terjedésével együtt vándorolhatott nyugat felé.

Genetika és nyelvi kapcsolatok

A tanulmány szerint a Yakutia_LNBA genetikai mintázat az egyetlen kelet-ázsiai eredetű DNS-komponens, amely az uráli nyelveket beszélő népek genetikai állományában megtalálható. Ez élesen elkülöníti őket a szomszédos indoeurópai nyelveket beszélő népektől, akiknél ilyen szibériai eredetű DNS nem figyelhető meg.

"A Yakutia_LNBA mintázat kiváló nyomjelzőként szolgálhat az uráli nyelveket beszélő közösségek korai terjedésének nyomon követésére," – írták a kutatók. Ez arra utal, hogy az uráli nyelvek szibériai eredetű népek vándorlásával együtt terjedhettek nyugat felé, elérve a mai Észtország, Finnország és Magyarország területét.

Azonban a genetika és a nyelv közötti kapcsolat bizonyítása nem egyszerű feladat. Catherine Frieman, az Ausztrál Nemzeti Egyetem régésze, aki nem vett részt a kutatásban, arra figyelmeztet, hogy a genetikai összetétel nem ad egyértelmű választ arra, milyen nyelveket beszéltek az emberek, vagy melyik nyelvet tekintették elsődlegesnek.

"A nyelvi sokszínűség és a többnyelvűség valószínűleg jelentős szerepet játszott a nyelvek terjedésében és változásában," – mondta Frieman. Bár a tanulmány nem foglalkozik közvetlenül a többnyelvűséggel, Zeng szerint az ősi populációk nagy valószínűséggel több nyelvet beszéltek, és a nyelvi változások gyakran együtt jártak jelentős migrációval vagy új nyelvi csoportok integrációjával.

Patrilineális társadalom és kulturális nyomok

A kutatók azt is megállapították, hogy a Yakutia_LNBA csoport patrilineális társadalmi struktúrával rendelkezett, vagyis a leszármazási vonal az apákon keresztül öröklődött, amit az Y-kromoszóma mintázatok igazolnak. Ez a társadalmi szervezet segíthetett a genetikai és kulturális elemek, például a kerámiatechnológia és a nyelvek terjedésében. Az Ymyyakhtakh kultúra tárgyi leletei, például a bronztárgyak és nyílhegyek, további bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy ezek a népek fejlett technológiai és kulturális hagyományokkal rendelkeztek, amelyek később nyugatra vándoroltak.

Nyelvi és genetikai kapcsolatok korlátai

Bár a tanulmány lenyűgöző bizonyítékokat szolgáltat az uráli nyelvek és a szibériai eredet kapcsolatáról, Frieman óvatosságra int a genetikai mintázatok és a konkrét nyelvek közötti egyenes megfeleltetés kapcsán. A kutatás elsősorban a populációgenetikára fókuszál, nem pedig a nyelvi evolúció részleteire. A nyelvi terjedés összetett folyamat, amelyet nemcsak a migráció, hanem a kulturális érintkezés, a kereskedelem és a többnyelvűség is befolyásolhat.

Ez a kutatás új fejezetet nyit az uráli nyelvek és az őket beszélő népek eredetének megértésében. Az ősi DNS-vizsgálatok alapján az észtek, finnek és magyarok szibériai gyökerei nemcsak genetikai, hanem kulturális és nyelvi kapcsolatokat is sugallnak.

Bár a pontos nyelvi terjedés mechanizmusai további kutatásokat igényelnek, a Yakutia_LNBA mintázat egyértelműen jelzi, hogy az uráli nyelvek ősi beszélői Szibériából indulhattak el, hogy végül elérjék Észak-Európa területét. Ez a felfedezés új fényt vet népeink közös múltjára, és izgalmas kérdéseket vet fel a nyelv, a kultúra és a genetika összefonódásáról. (2)

(1) - https://www.nature.com/articles/
(2) - https://www.livescience.com/archaeology/