Francia kísérlet: Így mentik a gazdák a vegyszerek által tönkretett földeket

Az elmúlt évtizedekben a mezőgazdaság drámai változásokon ment keresztül. A modern technológiák és a nagyüzemi gazdálkodás lehetővé tették, ...

A méreg, ami még mindig legális - és a férfi, aki szembeszállt vele

A gazdák dühöngenek a vezető nélküli traktorok és más robotok kaliforniai tilalma miatt

Riasztó adatok szerint egyre kevésbé táplálóak a gyümölcsök és zöldségek, mint régen

Az elmúlt évtizedekben a mezőgazdaság drámai változásokon ment keresztül. A modern technológiák és a nagyüzemi gazdálkodás lehetővé tették, hogy soha nem látott mennyiségű élelmiszert termeljünk, ám ennek ára van: a biológiai sokféleség rohamos csökkenése és a környezeti problémák súlyosbodása.

Európában, ahol a mezőgazdaság évszázadok óta a kultúra és a gazdaság szerves része, egy új megközelítés, az agroökológia kínál reményt a fenntartható jövőre.

A biológiai sokféleség válsága

Minden reggel, az elmúlt 32 évben, elhivatott kutatók figyelik a madarakat Európa-szerte, 500 mezőgazdasági területen. A szarka és a sólymok éneke nemcsak a természet szépségét idézi, hanem egy aggasztó valóságra is rávilágít. 2018-ban ezek a tudósok voltak az elsők, akik megkongatták a vészharangot: a biológiai sokféleség drámai csökkenése fenyeget.

Az adatok szerint évente körülbelül 1%-kal csökken a madárpopuláció, míg a rovarok száma még ennél is gyorsabban, évi 2,5%-kal fogyatkozik. Ez óriási veszteség, amely nemcsak az ökoszisztémák stabilitását veszélyezteti, hanem a mezőgazdasági termelést is, hiszen a növények több mint 80%-a függ a beporzóktól, például a méhektől, pillangóktól és zengőlegyektől.

A probléma gyökere a nagyüzemi mezőgazdaságban keresendő. A nagy mennyiségű peszticidhasználat és a monokultúrák - ahol egyetlen növényfajt termesztenek hatalmas területeken - elpusztítják a rovarok és más élőlények természetes élőhelyeit. A sövények, füves sávok és más zöld területek, amelyek menedéket nyújtanak ezeknek az élőlényeknek, gyakran eltűnnek a hatalmas szántóföldek tengerében. A peszticidek nemcsak a kártevőket pusztítják, hanem a hasznos rovarokat, például a beporzókat is, sőt, némelyikük rákkeltő hatású, termékenységi problémákat okozhat, sőt akár a DNS-t is károsíthatja.

Az agroökológia: Együttműködés a természettel

E kihívásokra válaszul Európában egyre több gazda és kutató fordul az agroökológia felé. Ez a megközelítés a természet rendszereivel együttműködve próbálja fenntartani a termelékenységet, miközben minimalizálja a környezeti károkat. Egy ambiciózus európai projekt keretében 400 gazda és 60 kutató dolgozik együtt, hogy új módszereket dolgozzon ki a fenntartható mezőgazdaság számára. Az egyik figyelemre méltó példa a repce, a világ harmadik leggyakrabban használt étolajának alapanyaga. Bár sokan úgy gondolják, hogy a repcét nem lehet vegyszerek nélkül termeszteni, az agroökológiai kísérletek azt mutatják, hogy ez lehetséges.

Az agroökológia egyik kulcseleme a talajvédelem. Egyes gazdaságokban például nem szántják fel a földet, így a talaj egész évben növénytakaróval van borítva, ami elősegíti a talajélet fenntartását. Ez nemcsak a talaj termékenységét javítja, hanem a beporzók és más rovarok számára is kedvezőbb környezetet teremt. A kutatások szerint az ilyen területeken a biodiverzitás jelentősen nő, ami közvetlenül hozzájárul a terméshozamok növekedéséhez. Például a repce esetében a gazdák akár 40%-kal magasabb hozamot értek el ott, ahol a beporzók száma magasabb volt.

A rovarok és talaj titkai

Az agroökológiai kutatások nemcsak a felszínen zajlanak, hanem a talaj mélyén is. A talajban élő organizmusok, például a földigiliszták, kulcsfontosságú mutatói a talaj egészségének. Egy francia gazda, aki családja évszázados hagyományait követve tíz éve tért át az organikus gazdálkodásra, arról számolt be, hogy a vegyszermentes gazdálkodás nemcsak a környezetnek tett jót, hanem a gazdaságának is. A földigiliszták, például a chlorotica faj, segítenek feltárni, hogy milyen vegyszermaradványok találhatók még a talajban, ami különösen fontos az organikus átállás során.

A gazdák és kutatók emellett méhkaptárakat és vadméh-fészkelő dobozokat helyeznek ki, hogy nyomon kövessék a beporzó rovarok populációit. Ezek az adatok segítenek a gazdáknak eldönteni, mit és mikor érdemes ültetniük, hogy maximalizálják a termést. Egy gazda, aki korábban csak három vegyszerrel kezelt növényt termesztett, ma már 15 különböző, teljesen természetes növényfajt termeszt ugyanazon a területen. Ez nemcsak a biológiai sokféleséget növeli, hanem csökkenti a gazdasági kockázatokat is, hiszen a változatos termények kevésbé érzékenyek a piaci ingadozásokra vagy a kártevőkre.

Kihívások és ellentmondások

Bár az agroökológia ígéretes megoldásokat kínál, nem mentes a kihívásoktól. Franciaországban például a Nemzeti Közgyűlés nemrégiben vitát folytatott egy korábban betiltott peszticid, az acetamiprid újbóli engedélyezéséről. Ez a vegyszer, amelyet 2018-ban tiltottak be Franciaországban a beporzókra gyakorolt káros hatása miatt, az EU más részein továbbra is használatos, mivel "biztonságosabb" alternatívának számít más rovarirtókkal szemben. A francia gazdák, különösen a cukorrépát, mogyorót és kivit termesztők, azt állítják, hogy a tilalom versenyhátrányt okoz számukra, mivel más uniós országokban továbbra is használhatják ezt a szert.

Az acetamiprid azonban nem veszélytelen. A rovarok idegrendszerét támadja, ami bénulást és halált okoz, és környezetvédők szerint ez az egyik fő oka a méhek tömeges pusztulásának világszerte. Ráadásul a tudósok arra figyelmeztetnek, hogy akár kis mennyiségben is káros lehet az emberi egészségre, különösen a gyermekek agyi fejlődésére. Ez a dilemma jól mutatja a mezőgazdaság előtt álló kihívást: hogyan lehet egyensúlyt találni a magas terméshozam, a profitszerzés, a természetvédelem és az emberi egészség között.

Az organikus gazdálkodás helyzete

Franciaországban az organikus gazdálkodás jelenleg a mezőgazdasági területek mintegy 17%-át teszi ki, ami körülbelül 3 millió hektárt jelent - ezzel Franciaország Európa legnagyobb organikus mezőgazdasági területével rendelkezik. Azonban az organikus élelmiszerek fogyasztása nem tart lépést ezzel a növekedéssel, mivel ezek gyakran drágábbak, mint a hagyományos termékek. Emellett a gazdák jelentős része még mindig a hagyományos módszerekre támaszkodik, részben azért, mert ezek gyors és megbízható eredményeket hoznak, részben pedig azért, mert a mezőgazdasági oktatás még mindig nagyrészt a konvencionális gazdálkodásra fókuszál.

Az uniós mezőgazdasági támogatások nagy része továbbra is az intenzív gazdálkodást részesíti előnyben, és kevesebb mint 2%-uk jut az organikus gazdálkodásra. Ez különösen aggasztó annak fényében, hogy a francia gazdák közel negyede a szegénységi küszöb alatt él. Az agroökológia bevezetése ezért nemcsak technikai, hanem pszichológiai és gazdasági váltást is igényel.

A jövő útja

Az agroökológia nem gyors megoldás, de hosszú távon fenntarthatóbb és egészségesebb alternatívát kínál. A természetes kártevőirtás, például a vetésforgó vagy a természetes ragadozók, mint a madarak és katicabogarak támogatása, segíthet a peszticidek csökkentésében. Azonban a sikerhez több kutatásra, oktatásra és pénzügyi támogatásra van szükség. Azok a gazdák, akik már átálltak az organikus gazdálkodásra, azt állítják, hogy nemcsak a környezetet óvják, hanem hosszú távon a profitjuk is nő, mivel a vegyszerekre fordított költségek csökkennek, és a terméshozamok stabilabbá válnak.

Az agroökológia üzenete egyértelmű: a mezőgazdaság jövője a természettel való együttműködésben rejlik. Ha sikerül áthidalni a gazdasági és technológiai akadályokat, ez a megközelítés nemcsak a biológiai sokféleséget mentheti meg, hanem egy egészségesebb, fenntarthatóbb világot is teremthet mindannyiunk számára.