A méreg, ami még mindig legális - és a férfi, aki szembeszállt vele

A glifozát neve sokak számára csak egy távoli fogalom, egy gyomirtó szer, amely a mezőgazdaságban és kertészetben használatos. Azonban vanna...

A glifozát neve sokak számára csak egy távoli fogalom, egy gyomirtó szer, amely a mezőgazdaságban és kertészetben használatos. Azonban vannak, akik számára ez a vegyület nem csupán egy vegyszer, hanem az életük drámai változásának okozója.

Ludovic Maugé története egy ilyen megrázó példa. Az 54 éves francia férfi élete gyökeresen megváltozott, miután évtizedeken át dolgozott glifozáttal, amely egy ritka és agresszív rákot, intravaszkuláris B-sejtes limfómát okozott nála.

Egy ember élete romokban

Ludovic Maugé, aki korábban kertépítőként dolgozott a festői Bretagne-ban, Franciaország egyik legjelentősebb mezőgazdasági régiójában, ma már csak árnyéka egykori önmagának. A férfi, aki egykor gyermekeit tanította úszni a helyi strandon, ma mozgáskorlátozottsággal küzd, és egy neurostimulátor segítségével próbálja enyhíteni a glifozát által okozott idegkárosodásból eredő állandó fájdalmat.

"A rohadt gyomirtók tényleg tönkretették az életemet," - mondja keserűen. Harminc éven át használta a glifozátot, mit sem sejtve annak veszélyeiről, hiszen, ahogy ő fogalmaz, "senki sem mondta nekünk, hogy maszkot kell viselnünk". A vegyszer, amely a hátára erősített permetezőből gyakran a pólójára csorgott, mára az egészségét és megélhetését is elvette.

Ludovic betegsége hivatalosan is foglalkozási megbetegedésként lett elismerve, amiért havi 180 eurós kártérítést kap a Bayer-Monsantótól, a glifozátot gyártó cégtől. Ez az összeg azonban nevetségesen alacsony a szenvedéseihez képest. "Nem a pénz érdekel," - mondja. "Azt akartam, hogy elismerjék, hogy ez a munka miatt történt. Büszke vagyok, hogy harcoltam érte." Azonban a glifozát további engedélyezése az Európai Unióban mélyen felháborítja, és úgy érzi, a politika és a nagyvállalatok lobbija ellen tehetetlen.

A glifozát: Csodaszer vagy méreg?

A glifozát a világ legelterjedtebb gyomirtója, amelyet mezőgazdaságban, kertészetben, sőt közparkok fenntartásában is használnak. Hatékonysága vitathatatlan: elpusztítja a nem kívánt növényeket, miközben a termesztett kultúrákat megkíméli. Azonban a szer egészségügyi és környezeti hatásai évtizedek óta heves viták tárgyát képezik. 2015-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége (IARC) a glifozátot "valószínűleg rákkeltőnek" minősítette, kiemelve annak DNS-károsító, úgynevezett genotoxikus hatását. Ezzel szemben az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) és az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) nem talált elegendő bizonyítékot a rákkeltő kockázatra, így az EU 2023-ban további tíz évre meghosszabbította a glifozát használatának engedélyét.

Ez a megosztottság nem véletlen. Az EFSA és az ECHA döntései nagyrészt az ipar által finanszírozott tanulmányokra támaszkodnak, míg az akadémiai kutatások, amelyek a valós használati körülményeket vizsgálják, gyakran riasztó eredményeket mutatnak. Xavier Coumoul, a francia Nemzeti Egészségügyi és Orvostudományi Kutatóintézet toxikológusa szerint a glifozát nem csak az emberi egészségre jelent kockázatot. Hatással van a talaj mikrobiomjára, a beporzó rovarokra, például a méhekre, és hosszú távon a mezőgazdasági terméshozamokra is. "Egy bizonyos ponton az ökoszisztémák megzavarása elkerülhetetlenül hatással lesz az emberi egészségre," - figyelmeztet.

A politika és a profit falai

A glifozát körüli vita nem csupán tudományos, hanem mélyen politikai és gazdasági kérdés is. A peszticidipar hatalmas lobbierővel rendelkezik, és a nagyvállalatok, mint a Bayer-Monsanto, jelentős befolyást gyakorolnak a szabályozási folyamatokra. A gyártók által végzett tesztek gyakran nem tükrözik a valós használati körülményeket, például azt, hogy a gazdák vagy kertészek milyen körülmények között érintkeznek a szerrel. Lüdovik esete is ezt mutatja: a permetezőből szivárgó glifozát közvetlenül a bőrére került, ami hosszú távon súlyos egészségügyi következményekkel járt.

A politikai akarat hiánya is szembetűnő. A döntéshozók gyakran rövid távú gazdasági érdekeket helyeznek előtérbe a hosszú távú egészségügyi és környezeti kockázatokkal szemben. "A politikusok ritkán vállalnak 20 éves kötelezettséget," - mondja Coumoul, utalva arra, hogy a peszticidek okozta betegségek, például a rák, gyakran évtizedek múlva jelentkeznek, amikor már nehéz közvetlen összefüggést bizonyítani.

Egy harc, ami nem ér véget

Ludovic Maugé története nem egyedi. Egyre több kutatás mutat összefüggést a peszticidek, különösen a glifozát expozíció és a rákos megbetegedések között. Az ő küzdelme azonban inspiráló: annak ellenére, hogy betegsége gyógyíthatatlan, továbbra is kiáll az ügy mellett, hogy másokat megóvjon hasonló sorstól. "Minden reggel, amikor felkelek, azt mondom magamnak, hogy nem adhatom fel," - vallja. Üzenete egyértelmű: az EU-nak be kellene tiltania a glifozátot, hogy megóvja az embereket és a természetet.

A glifozát körüli vita messze túlmutat egyetlen ember tragédiáján. Ez egy globális probléma, amely az emberi egészség, a környezetvédelem és a gazdasági érdekek összetett hálóját érinti. A kérdés az, hogy meddig tűrjük, hogy a profit előbbre való legyen, mint az életünk és bolygónk egészsége. Ludovic története figyelmeztetés: a glifozát árnyéka hosszú, és mindannyiunkra rávetül, ha nem cselekszünk időben.