Rejtélyes formációk a Holdon: Lehet, hogy égi kísérőnk belseje még mindig aktív?

Évtizedek óta tanulmányozzák a tudósok a Hold felszínét, hogy feltárják annak geológiai és fejlődéstörténetét. A holdi mare területekről - s...

Évtizedek óta tanulmányozzák a tudósok a Hold felszínét, hogy feltárják annak geológiai és fejlődéstörténetét. A holdi mare területekről - sötét, lapos síkságokról, amelyeket ősi vulkáni tevékenység hozott létre - származó bizonyítékok arra utaltak, hogy a Hold több milliárd évvel ezelőtt jelentős összenyomódáson ment keresztül.

A kutatók úgy vélték, hogy a Hold közeli oldalán található nagy, íves gerinceket a múltbeli összehúzódások hozták létre, és arra a következtetésre jutottak, hogy a Hold geológiai aktivitása azóta megszűnt.

Egy új, áttörést jelentő tanulmány azonban megkérdőjelezi ezt a feltételezést, és arra utal, hogy a Hold geológiailag még mindig aktív lehet. A Smithsonian Intézet két tudósa és egy Marylandi Egyetemről származó geológus olyan kis gerinceket fedezett fel a Hold távoli oldalán, amelyek sokkal fiatalabbnak tűnnek, mint a korábban vizsgáltak a közeli oldalon.

Kutatási eredményeiket 2025. január 21-én publikálták a The Planetary Science Journal-ban, és ezek arra utalnak, hogy a holdi tektonikus aktivitás sokkal későbbi időszakokban is folytatódott, mint azt eddig hitték. (1)

"Sok tudós úgy gondolja, hogy a Hold geológiai mozgásainak nagy része két és fél, esetleg három milliárd évvel ezelőtt történt," - mondta Jaclyn Clark, a Marylandi Egyetem Geológiai Tanszékének kutatója.

"Azonban azt látjuk, hogy ezek a tektonikus formációk az elmúlt egymilliárd évben is aktívak voltak, és lehet, hogy még ma is azok. Ezek a kis mare-gerincek nagyjából 200 millió évvel ezelőtt keletkezhettek, ami viszonylag frissnek számít a Hold időskáláján."

A kutatócsoport fejlett térképezési és modellezési technikák segítségével 266 eddig ismeretlen kis gerincet azonosított a Hold távoli oldalán. Ezek a gerincek, amelyek jellemzően 10 és 40 tagból álló csoportokban fordulnak elő, olyan vulkáni területeken találhatók, amelyek valószínűleg 3,2-3,6 milliárd évvel ezelőtt alakultak ki. A kutatók feltételezik, hogy ezek a gerincek a Hold felszínén található szűk, gyengébb szerkezetű régiókban keletkeztek.

A gerincek korának becsléséhez a kutatók az úgynevezett kráter-számlálási módszert alkalmazták. Ez a technika azon az elven alapul, hogy a régebbi felszínek idővel több becsapódási krátert halmoznak fel. A kráterek számának elemzésével, valamint azzal, hogy a gerincek néhány esetben átvágták a meglévő krátereket, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a formációk jóval fiatalabbak, mint a környező területek.

"Lényegében minél több kráter van egy felszínen, annál idősebb, hiszen több ideje volt kráterek felhalmozására," - magyarázta Clark. "Miután megszámoltuk a krátereket ezeknek a kis gerinceknek a környékén, és láttuk, hogy egyes gerincek átvágnak a meglévő becsapódási krátereken, arra következtettünk, hogy ezek a képződmények az elmúlt 160 millió évben tektonikailag aktívak voltak."

A felfedezés egyik legérdekesebb aspektusa, hogy a Hold távoli oldalán található gerincek szerkezetileg hasonlítanak a közeli oldalon lévőkhöz. Ez arra utal, hogy mindkettőt ugyanazok az erők alakították ki - valószínűleg a Hold fokozatos zsugorodása és pályájának változásai. A tudósok évtizedek óta tudnak a sekély holdrengésekről az Apollo-küldetések során gyűjtött szeizmikus adatoknak köszönhetően. Az új eredmények azt sugallják, hogy ezek a kis gerincek összefüggésben állhatnak ilyen szeizmikus aktivitással, ami arra utal, hogy a Hold belseje sokkal dinamikusabb lehet, mint korábban hitték.

A Hold folyamatos geológiai fejlődésének megértése kulcsfontosságú a jövőbeli holdkutatások szempontjából. Ha a Hold tektonikailag továbbra is aktív, az befolyásolhatja a jövőbeli holdbázisok, berendezések és infrastruktúra elhelyezését.

"Reméljük, hogy a jövőbeli holdmissziók olyan eszközöket is tartalmaznak majd, mint például a földradar, amely segítene a kutatóknak jobban megérteni a Hold felszíne alatti szerkezeteket," - mondta Clark.

"Annak tudata, hogy a Hold geológiailag még mindig dinamikus, nagyon is valós következményekkel jár arra nézve, hogy hova tervezzük telepíteni az űrhajósokat, a felszereléseket és az infrastruktúrát."

Miközben űrügynökségek és magáncégek egyre több holdmissziót terveznek, ez az új kutatás rávilágít arra, mennyire fontos a Hold geológiájának további tanulmányozása. A nemrég felfedezett tektonikus aktivitás hatással lehet a jövőbeli űrhajósok leszállási helyeire és a holdbázisok kialakítására, biztosítva a hosszú távú holdkutatás biztonságát és sikerét. (2)

(1) - https://iopscience.iop.org/article/10.3847/
(2) - https://cmns.umd.edu/news-events/news/