Washington államban, Mount Rainier és Mount St. Helens között egy különleges préri terül el, ahol a földet különös, kör alakú domborulatok b...
Washington államban, Mount Rainier és Mount St. Helens között egy különleges préri terül el, ahol a földet különös, kör alakú domborulatok borítják, mintha csak "libabőrös" lenne a táj. Ezeket a dombokat, amelyek akár két méterig emelkednek, és 12 méter szélesek is lehetnek, Mima-halmokként ismerik.
A Mima Mounds Natural Area Preserve nevű természetvédelmi terület ad otthont ezeknek a különleges képződményeknek, melyek nem csupán lenyűgöző látványt nyújtanak, hanem tudományos rejtélyt is jelentenek, amit több mint száz éve próbálnak megfejteni a kutatók.
Bár hasonló halmokat találhatunk az Egyesült Államok nyugati államainak legelős területein és olyan távoli országokban is, mint Dél-Afrika, senki sem tudott egyértelmű magyarázattal szolgálni a kialakulásukra.
Elméletek és rejtélyek hosszú sora
A Washington állam természeti erőforrásokért felelős hivatala által fenntartott Mima Mounds természetvédelmi területet számos elmélet övezi. A táj különleges halmait, amelyeket egyesek "földpattanásoknak" is neveznek, több mint harminc elmélettel próbálták már magyarázni.
Regina Johnson, a Washington állam Természeti Erőforrások Hivatalának ökológusa szerint elméletek jöttek és mentek, a földrengésektől kezdve az ősi áradásokig, de a legfigyelemreméltóbb elmélet talán a gopherek, vagyis a prérikutyák szerepére helyezi a hangsúlyt.
Ez az ötlet a laikusok számára talán meglepő, de a kutatók már az 1940-es évek óta vizsgálják a lehetőséget, hogy ezek az apró, ásásban jeleskedő állatok lehetnek a felelősek a halmok létrejöttéért. Sőt, 2013-ban egy tanulmány nyomán a Science magazin így írt: "Megoldódott a Mima-halmok rejtélye". Ezt a kijelentést azonban számos tudós vitatta, és a vita tovább folytatódott. De vajon miért kerül felszínre újra és újra a Mima-halmok kialakulásának kérdése?
A gopher-elmélet eredete
A Mima-halmok eredetéről szóló tudományos találgatások a 19. század közepére nyúlnak vissza, amikor a kutatók először találkoztak ezekkel a különös domborulatokkal. Az egyik első elméletet 1913-ban fogalmazta meg J. Harlan Bretz geológus, aki később a Washington állambeli Channeled Scablands kialakulásáról híresült el.
Bretz úgy vélte, hogy a halmok suncupokból, vagyis hóban és jégben lévő mélyedésekből keletkeztek, amelyek idővel üledéket gyűjtöttek, és így alakultak ki a kerek halmok. Később, 1940-ben, R. C. Newcomb, az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának munkatársa azt feltételezte, hogy a halmok fagyás és olvadás során kialakuló repedésekből keletkeztek, ám ezt az elméletet a tudósok végül elvetették.
1942-ben egy új, megdöbbentő, de hosszabb ideig fennmaradó elmélet született, mely szerint a halmokat a helyi zsebes prérikutyák hozták létre. Walter W. Dalquest és Victor B. Scheffer, akik a The Journal of Geology című folyóiratban publikálták kutatásukat, úgy vélték, hogy az állatok évszázadok alatt apró dombokat hoztak létre, miközben gyökerek után ásva alakították ki a prérin látható egyenlő távolságban elhelyezkedő halmokat. Csakhogy egy problémával szembesültek: nem találtak prérikutyákat a Mima-prérin. Azt feltételezték, hogy valamilyen betegség, aszály vagy tűz következtében tűntek el a területről.
A gopher-elmélet újbóli megerősítése
Az idő múlásával a gopher-elmélet népszerűsége változott. Végül, 2013-ban egy újabb fordulatot vett a történet, amikor Manny Gabet geomorfológus, a San Jose Állami Egyetem kutatója meglátogatta a Mima Mounds természetvédelmi területet. Hallott a gopherek szerepét vizsgáló elméletről, és számítógépes modellek segítségével megvizsgálta, vajon az állatok valóban létrehozhatták-e ezeket a nagy, egyenletesen elosztott halmokat.
A modellek azt mutatták, hogy egy lapos terület századokon át tartó véletlenszerű ásás után olyan domborzatot alakíthat ki, amely szinte teljesen megfelel a kaliforniai Mima-halmok magasságának és formájának.
Gabet és kutatótársai egy 1987-es tanulmány adatai alapján egy modellt fejlesztettek, amely azt szimulálta, hogy hogyan alakulna egy lapos mező évtizedek alatt, ha rajta véletlenszerűen helyezkednének el gopherek. Meglepő módon a modellek eredményei szinte pontosan megfeleltek a kaliforniai Mima-halmok magasságának és alakjának, ahogyan azt egy, a Geomorphology című folyóiratban publikált tanulmány is kimutatta. Ez az eredmény újra felélesztette a gopher-elméletet, de a vita tovább folytatódott, és még mindig akadtak szkeptikusok.
A természet erői és más elméletek
A gopherek mellett számos más elmélet született a halmok eredetével kapcsolatban. Ezek az elméletek a természet különböző erőire - például jégre, szélre vagy vízre - összpontosítottak. Egy népszerű elmélet, az aeolikus hipotézis azt feltételezi, hogy a növényzet a szél által fújt üledéket megfogva alakította ki a halmokat. Más elméletek szerint fordított folyamat játszódott le: a gleccservíz a növények és fák körül vájatokat alakított ki, amelyek között domborulatok maradtak.
1990-ben Andrew Berg kutató egy teljesen más elmélettel állt elő, miszerint a Mima-halmokat földrengéshullámok hozták létre. Üledékből álló rétegre helyezett egy falapot és kalapáccsal idézte elő a rengés szimulációját, amelynek eredménye "szinte teljesen megegyezett a terepen található halmokkal." Ez az elmélet sokakat megfogott, ám a tudósok egy része továbbra is fenntartásokkal kezelte.
A rejtély elfogadása
Johnson és más szakértők szerint a megoldás talán abban rejlik, hogy többféle folyamat is hozzájárulhatott a halmok kialakulásához. Regina Johnson szerint több ok is szóba jöhet; leginkább a gleccserrel kapcsolatos magyarázatot támogatja, de nem zárja ki a gopher-elméletet sem. Helyi vadbiológusok szerint a gopherek valóban hozzájárulhattak a kaliforniai halmok kialakulásához, de ez nem jelenti azt, hogy máshol is így történt.
Manny Gabet továbbra is hisz a gopher-elméletben, és szeretné, ha kutatási eredményeit más területeken is alkalmaznák. Bár a Mima-halmok nem egyformák, még egyazon régióban sem, a minta szabályossága mindenkit lenyűgöz. Dan Coe, a Washingtoni Geológiai Szolgálat grafikusa, aki a térség különböző domborzati formáit is tanulmányozza, úgy látja, hogy a Mima Mounds természetvédelmi terület halmai körkörös és elliptikus formáikkal szinte páratlanok a természetben.
Ez a különleges táj a turisták és helyiek számára izgalmas találgatásokra ad lehetőséget. A különböző nemzeti parkok között fekvő, gyakran figyelmen kívül hagyott területen régóta rejtélyek övezik a furcsa halmokat. "Lehet, hogy soha nem derül ki biztosan," - mondja Johnson, de egy biztos: a Mima-halmok titokzatossága varázslatos hatással van mindenkire, aki látja őket. (1)
(1) - https://www.nationalgeographic.com/environ
A modellek azt mutatták, hogy egy lapos terület századokon át tartó véletlenszerű ásás után olyan domborzatot alakíthat ki, amely szinte teljesen megfelel a kaliforniai Mima-halmok magasságának és formájának.
Gabet és kutatótársai egy 1987-es tanulmány adatai alapján egy modellt fejlesztettek, amely azt szimulálta, hogy hogyan alakulna egy lapos mező évtizedek alatt, ha rajta véletlenszerűen helyezkednének el gopherek. Meglepő módon a modellek eredményei szinte pontosan megfeleltek a kaliforniai Mima-halmok magasságának és alakjának, ahogyan azt egy, a Geomorphology című folyóiratban publikált tanulmány is kimutatta. Ez az eredmény újra felélesztette a gopher-elméletet, de a vita tovább folytatódott, és még mindig akadtak szkeptikusok.
A természet erői és más elméletek
A gopherek mellett számos más elmélet született a halmok eredetével kapcsolatban. Ezek az elméletek a természet különböző erőire - például jégre, szélre vagy vízre - összpontosítottak. Egy népszerű elmélet, az aeolikus hipotézis azt feltételezi, hogy a növényzet a szél által fújt üledéket megfogva alakította ki a halmokat. Más elméletek szerint fordított folyamat játszódott le: a gleccservíz a növények és fák körül vájatokat alakított ki, amelyek között domborulatok maradtak.
1990-ben Andrew Berg kutató egy teljesen más elmélettel állt elő, miszerint a Mima-halmokat földrengéshullámok hozták létre. Üledékből álló rétegre helyezett egy falapot és kalapáccsal idézte elő a rengés szimulációját, amelynek eredménye "szinte teljesen megegyezett a terepen található halmokkal." Ez az elmélet sokakat megfogott, ám a tudósok egy része továbbra is fenntartásokkal kezelte.
A rejtély elfogadása
Johnson és más szakértők szerint a megoldás talán abban rejlik, hogy többféle folyamat is hozzájárulhatott a halmok kialakulásához. Regina Johnson szerint több ok is szóba jöhet; leginkább a gleccserrel kapcsolatos magyarázatot támogatja, de nem zárja ki a gopher-elméletet sem. Helyi vadbiológusok szerint a gopherek valóban hozzájárulhattak a kaliforniai halmok kialakulásához, de ez nem jelenti azt, hogy máshol is így történt.
Manny Gabet továbbra is hisz a gopher-elméletben, és szeretné, ha kutatási eredményeit más területeken is alkalmaznák. Bár a Mima-halmok nem egyformák, még egyazon régióban sem, a minta szabályossága mindenkit lenyűgöz. Dan Coe, a Washingtoni Geológiai Szolgálat grafikusa, aki a térség különböző domborzati formáit is tanulmányozza, úgy látja, hogy a Mima Mounds természetvédelmi terület halmai körkörös és elliptikus formáikkal szinte páratlanok a természetben.
Ez a különleges táj a turisták és helyiek számára izgalmas találgatásokra ad lehetőséget. A különböző nemzeti parkok között fekvő, gyakran figyelmen kívül hagyott területen régóta rejtélyek övezik a furcsa halmokat. "Lehet, hogy soha nem derül ki biztosan," - mondja Johnson, de egy biztos: a Mima-halmok titokzatossága varázslatos hatással van mindenkire, aki látja őket. (1)
(1) - https://www.nationalgeographic.com/environ
