Óriások a történelemben: Tény vagy fikció? Az amerikai kontinens titkos leletei

1819-ben egy katonai csapat lőporraktárat keresett a kaliforniai Lompoc Rancho területén. Miközben kemény, összetömörödött kavicsrétegben ás...

1819-ben egy katonai csapat lőporraktárat keresett a kaliforniai Lompoc Rancho területén. Miközben kemény, összetömörödött kavicsrétegben ástak, valami rendkívüli dologra bukkantak: egy 12 láb hosszú szarkofágra.

Ez önmagában is meglepő felfedezés volt, de ami még sokkolóbb volt, az a benne talált óriási emberi csontváz, amely szintén 12 láb, azaz körülbelül 5 méter magas volt. A csontváz mellett különféle tárgyakat is találtak, köztük fegyvereket, féldrágaköveket és furcsa szimbólumokkal vésett kagylókat. Ami azonban igazán megrázó volt, az a koponya, amelynek két felső és alsó fogsora volt.

Tanácstalanul a katonák a helyi bennszülött amerikai törzshöz fordultak segítségért. A törzs, meggyőződve arról, hogy a csontváz egy istenség maradványa, arra kérte őket, hogy temessék vissza a maradványokat, és soha többé ne háborgassák őket. Amikor a hatóságok tudomást szereztek az esetről, a csontokat titokban újra eltemették, és azóta sem hallottak róluk.

Ez a történet 1862-ben került újra napvilágra, amikor egy nő elmesélte, hogy férje, aki egyike volt a katonáknak, részt vett a különös szarkofág és az óriás csontváz feltárásában. A felfedezés helyét azóta katonai létesítménnyé alakították, és ma a Vandenberg Űrerőbázis otthona.

Ez a történet csak egy a sok közül, amelyek az Egyesült Államokban a 19. és a 20. század elején feltárt óriás csontvázakról szólnak.

Óriások a mítoszokban és a történelemben

Az emberi történelem során az óriások történetei visszatérő motívumok a világ különböző mitológiáiban és népmeséiben. Akár Góliátról van szó a Bibliában, Ymirről a skandináv mitológiában, vagy a görögországi gigászokról, az óriásokat mindig olyan lényekként ábrázolják, akik hatalmas erővel rendelkeznek, és gyakran antagonista szerepben tűnnek fel.

Amerikában is bőven akadnak óriásokról szóló történetek. A legendás Paul Bunyan-tól kezdve a bennszülött amerikaiak vörös hajú óriásainak legendájáig ezek a történetek generációk képzeletét ragadták meg.

Régészeti bizonyítékok

Az 1800-as évek eleje óta számos beszámoló érkezett különböző helyekről az Egyesült Államokban felfedezett óriás csontvázakról. Ezeket a felfedezéseket gyakran dokumentálták újságok, helytörténeti feljegyzések és még híres személyek naplói is. Az elmúlt 200 évben több mint ezer jelentés látott napvilágot, melyek 2 méter és 5,4 méter közötti hosszúságú csontvázakat írnak le.

Sok ilyen beszámolót később csalásnak vagy félreértelmezésnek nyilvánítottak, de néhány felfedezés továbbra is felkelti a kutatók érdeklődését. Az egyik ilyen történet Dr. F. Bruce Russel 1947-es újságcikkéhez kapcsolódik, aki egy visszavonult ohiói orvos volt. Russel és kollégája, Dr. Daniel S. Bovee, 1931-ben arany után kutattak a kaliforniai Halál-völgyben, amikor Russel beleesett egy földalatti barlangba. A barlangban egy bonyolult alagútrendszert és katakombákat fedeztek fel, tele furcsa tárgyakkal, kihalt állatok csontjaival, és 8-9 láb (2,4-2,7 méter) magas, múmiaszerű maradványokkal.

Russel annyira meggyőződött felfedezése jelentőségéről, hogy létrehozott egy társaságot, hogy további kutatásokat végezzen a barlangban. Azonban ő és kollégája soha többé nem tudták megtalálni a barlangot. Tovább bonyolítja a történetet, hogy Russel később titokzatos körülmények között eltűnt, és autóját, valamint bőröndjét a Halál-völgy egy távoli részén hagyták hátra.

Nem ez volt az egyetlen történet földalatti városokról és óriás csontvázakról a régióban. Az 1920-as években egy másik aranyásó azt állította, hogy beleesett egy barlangba, amely tele volt egy ősi civilizáció bizonyítékaival. Az ő története egy Paiute indián, Tom Wilson érdeklődését is felkeltette, aki elmondta, hogy nagyapja hasonló történetet mesélt egy földalatti városról, amelyet Shin-Au-Avnak neveztek a Halál-völgyben.

Bennszülött amerikai legendák

Számos észak-amerikai indián törzsnek vannak legendái az óriásokról. Az egyik legismertebb történet a Si-Teh-Cah-é, egy vörös hajú, emberevő óriásokból álló törzsé, amely rettegésben tartotta a Paiute népet. A legenda szerint a Paiute végül legyőzte a Si-Teh-Cah óriásokat, és egy barlangba űzte őket, majd lezárták a barlang bejáratát, hogy megakadályozzák a szökésüket. Ez a barlang ma Lovelock-barlang néven ismert.

1911-ben két bányász, David Pugh és James Hart denevértrágyát ásva bukkant a Si-Teh-Cah törzs maradványaira a Lovelock-barlangban. A denevértrágya rétegek alatt több ezer tárgyat, köztük csontokat és egy 10 000 évesre becsült szandált találtak. Bár nem volt egyértelmű bizonyíték arra, hogy a törzs óriásokból állt volna, az egyik talált csontváz 6 láb 6 hüvelyk (körülbelül 2 méter) magas volt - ez nem teljesen óriás, de átlagosnál magasabb termetű.

Sajnos sok Lovelock-barlangból származó lelet elveszett vagy megsemmisült, mielőtt a régészek alaposan megvizsgálhatták volna őket, így számos kérdés továbbra is megválaszolatlan maradt.

A titokzatos halmok

Az amerikai kontinens számos pontján található ősi sírdombok szintén fontos szerepet játszanak az óriás csontvázak felfedezésében. Ezeket a dombokat több ezer évvel ezelőtt bennszülött amerikai civilizációk építették, és hosszú ideje lenyűgözik a régészeket és amatőr kutatókat egyaránt. Egyesek úgy vélik, hogy egy óriásokból álló faj építette ezeket a dombokat.

Az Egyesült Államok egyik legismertebb halomépítménye az Ohio állambeli Nagy Kígyó-halom. Az 1890-es években Frederic Ward Putnam professzor több csontvázat talált a halom közelében, amelyek közül néhány több mint 6 láb (1,8 méter) magas volt. Egy másik kutató, Jeffrey Wilson, később lefényképezett egy 7 láb magas csontvázat a területen, bár az alsó lábak és lábfejek hiányoztak, ami miatt egyesek azt feltételezték, hogy a csontváz még magasabb is lehetett.

Az óriás csontvázak feltételezett felfedezéseinek másik központi helyszíne a Mississippi-völgy, ahol számos, több száz sírdombból álló hely található. Az 1800-as években több újság beszámolt arról, hogy ezekből a halmokból nagy testalkatú emberek maradványait ásták ki. Egyes beszámolók szerint 8-10 láb magas csontvázakat találtak, amelyek mellett ékszerek, fegyverek és egyéb tárgyak is előkerültek.

A Smithsonian Intézet szerepe

Sokan, akik érdeklődnek az óriás csontvázak iránt, gyanítják, hogy a Smithsonian Intézet és más tudományos szervezetek szándékosan elhallgatták az ilyen felfedezéseket. Ezek a feltételezések azon alapulnak, hogy a Smithsonian valóban több ezer csontvázat gyűjtött be az 1800-as években, és sok közülük óriásként volt jellemezve a korabeli újságcikkekben.

A Smithsonian soha nem adott ki hivatalos nyilatkozatot az állítólagos óriás csontvázakkal kapcsolatban, és a legtöbb szakértő szerint ezek a beszámolók hamisak vagy túlzóak. Az intézet nyilvántartásai szerint az általuk begyűjtött csontvázak többsége normál emberi méretű volt. Azonban az óriáselmélet támogatói azt állítják, hogy a Smithsonian egyes leleteket eltitkolt, hogy megőrizze a hivatalos régészeti narratívát.

Az óriás csontvázak és az ősi civilizációk földalatti városairól szóló történetek valóban lenyűgözőek, de rejtélyekkel és ellentmondásokkal terhesek. Bár sok ilyen felfedezést hamisítványnak vagy eltúlzott állításnak nyilvánítottak, néhány kérdés megválaszolatlan maradt. Vajon lehet igazság a legendákban, vagy csak az emberi képzelet szüleményei ezek a mesék?

Egyelőre a válasz továbbra is homályban marad, de egy dolog biztos: az óriásokról szóló történetek még mindig lenyűgöznek és elgondolkodtatnak mindenkit, aki hallja őket.