Maeshowe titkai: Egy 5000 éves ősi szentély története és rejtélye

Maeshowe, egy ősi neolitikus kamra Orkney szigetén, Skóciában, a Brit-szigetek egyik legnagyobb építészeti csodája. Dr. Aaron Watson régész,...

Maeshowe, egy ősi neolitikus kamra Orkney szigetén, Skóciában, a Brit-szigetek egyik legnagyobb építészeti csodája. Dr. Aaron Watson régész, aki több mint húsz éve kutatja ezt a csodát, a történelem mesterművének tartja.

Clive Anderson, aki nemrég csatlakozott Dr. Watsonhoz egy túra erejéig, lenyűgözőnek találta a belső építészeti megoldásokat.

"Ez a szárazkő építészet mesterműve," - mondja Watson. Ellentétben a modern építményekkel, a Maeshowe teljesen habarcs nélkül épült, kizárólag a kövek pontos elhelyezése és súlya biztosítja a szerkezet stabilitását. Ez az álboltívnek nevezett technika nemcsak az épület tartósságát biztosította, de több mint 5000 éve érintetlenül áll.

Maeshowe története i.e. 3000 környékére nyúlik vissza, így körülbelül 5000 éves. Korát meghazudtoló állapota bizonyítja az építők mesteri hozzáértését. A belső tér fő átriuma és három falában elhelyezett, hat láb mély mellékkamrák szimmetrikus elrendezése tudatos tervezésre utal.

De mi lehetett Maeshowe eredeti célja? Egyes régészek úgy vélik, hogy temetkezési helyként használták, mivel más, hasonló szerkezetű Orkney helyszínen is találtak emberi maradványokat. Ám Dr. Watson úgy gondolja, hogy ez több volt, mint egy egyszerű sírhely.

Az emberi maradványok jelenléte arra utalhat, hogy Maeshowe a halottak nyughelye volt, de Watson szerint egyúttal rituális vagy szertartási tevékenységek helyszíne is lehetett.

"Nem csak a halálról szól," - mondja. "Ez a halállal való interakció, talán szertartások révén, amelyek a holtakat és más tárgyakat is bevonnak."

Ez az elmélet érdekes lehetőségeket vet fel. Vajon Maeshowe olyan hely volt, ahol az élők kapcsolatot kereshettek a holtakkal? Talán egy olyan helyszínként szolgált, ahol az emberek ünnepelték vagy jelképezték az átalakulást, hasonlóan ahhoz, ahogyan a modern katedrálisok az emlékezés és rituálék helyéül szolgálnak.

Andersont egy különös jellemző érdekelte Maeshowe-val kapcsolatban: az alacsony, keskeny bejárati folyosó. A belépéshez le kell hajolni, ami egyfajta fizikai átmenetet teremt. Watson elmagyarázza, hogy ez a kialakítás szándékos lehetett, hogy hangsúlyozza a külső világ és a szent tér közötti különbséget.

"Az a tény, hogy le kell hajolni és át kell haladni ezen a folyosón, átalakulást szimbolizálhat," - mondja. "A Maeshowe-ba való belépés fizikai és lelki utazásként szolgálhatott, mintha az ember, aki belép, valamilyen módon megváltozna."

Maeshowe mélysége és céltudatos tervezése emlékeztet bennünket arra, hogy ez az építmény több volt, mint egy egyszerű épület; a neolitikus kultúra élő része volt. Legyen sírhely, templom, vagy szertartási központ, Maeshowe egy olyan civilizáció csodálatos emlékműve, amely értette a tér, forma és az emberi kapcsolat erejét a múlttal. Az ősi falak között állva nem csupán egy időutazásban van részünk, hanem emlékeztetőként szolgál az ősi kultúrák tiszteletteljes viszonyára az élet és halál iránt.