A holdillúzió az égbolt legnagyobb optikai csalódása, ami még a tudósokat is zavarba ejti

A holdillúzió évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget, ami összezavarta az ókori Görögország nagy filozófusait és a tudományos forradalo...

A holdillúzió évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget, ami összezavarta az ókori Görögország nagy filozófusait és a tudományos forradalom ragyogó elméit is. Még ma is hiányzik a végleges magyarázat.

Ha valaha is észrevetted, hogy a Hold nagyobbnak tűnik, amikor a horizonton van, mint amikor magasan az égen, akkor te is megtapasztaltad ezt a titokzatos optikai jelenséget.

A holdillúzió egy olyan vizuális érzéki csalódás, amely miatt a Hold sokkal nagyobbnak tűnik, amikor kel vagy nyugszik, mint amikor magasan az égbolt közepén helyezkedik el. Ezt az érdekességet már az ókorban is megfigyelték. Arisztotelész, a híres görög filozófus, a legkorábbi gondolkodók egyike, aki a holdillúzióval foglalkozott, és már i.e. 4. században elméletet is alkotott róla.

Úgy vélte, hogy a jelenség oka a Föld légkörének nagyító tulajdonságaiban keresendő. Szerinte, amikor a Hold a horizonton látszik, fényének hosszabb úton kell áthaladnia a Föld sűrű légkörén, ami úgy növeli meg, mint egy nagyító.

Bár Arisztotelész magyarázata nem teljesen képtelenség, ellentétben néhány más elméletével, a modern tudomány kimutatta, hogy a holdillúzió valójában az emberi látórendszer egyik trükkje, nem pedig légköri jelenség. Annak ellenére, amit a szemünk mond, a Hold nem változtatja meg a méretét. Ha megmérnénk a Hold átmérőjét különböző időpontokban készült fényképeken, látnánk, hogy ugyanolyan méretű marad, függetlenül attól, hogy közel van a horizonthoz vagy magasan van az égbolton.

De miért tűnik a Hold nagyobbnak, amikor alacsonyan van az égen? Sok más optikai illúzióhoz hasonlóan, valószínűleg ez is egy kontextus és perspektíva probléma. Bár nincs egyhangú megállapodás a pontos okról, a legtöbb modern magyarázat szerint az illúzió abból fakad, hogy az agyunk nehezen tudja pontosan értékelni a szokatlan objektumok, például a Hold méretét és távolságát.

Egy népszerű elmélet szerint a horizonton található tárgyak, mint például a fák, hegyek vagy épületek, érzékeltetik velünk, hogy a Hold közelebb van, és ezért nagyobbnak tűnik. Amikor a Hold magasabban van az égen, ezek a közeli referenciapontok hiányoznak, és ezért távolabbinak és kisebbnek látszik.

Ez az elmélet hasonló a Ponzo-illúzióhoz, ahol két azonos hosszúságú vonal különböző hosszúságúnak látszik az összetartó vonalak kontextusa miatt. A Ponzo-illúzióban az agyunk a szélesebb környezetet távolabbinak értelmezi, és ezért a felső vonalat hosszabbnak látja, pedig mindkét vonal ugyanolyan hosszú. Ha elképzeled ezt az illúziót, és fejjel lefelé fordítod, talán hasonló dolog történik a holdillúzióval is.

Egy másik magyarázat inkább a méretérzékelésre koncentrál, mint a távolságra. Amikor a Hold ismerős tárgyak mellett látható a horizonton, nagyságát teljesen megértjük, és hatalmasnak tűnik. Amikor magasan van az égen, ahol nincs semmi, amivel össze lehetne hasonlítani, kevésbé impozánsnak és kisebbnek tűnik.

Ezek az elméletek azonban nem adnak teljes magyarázatot. Például a NASA rámutat arra, hogy az űrhajósok az űrben is tapasztalják a holdillúziót, annak ellenére, hogy nem rendelkeznek a horizont előterében lévő tárgyakkal, amelyek eltorzítják a méret- és távolságérzékelésünket. Ez azt jelzi, hogy az illúzió összetettebb kognitív folyamatokat is magában foglalhat.

Mivel a holdillúziót nem sikerült teljesen megérteni, a NASA nyugodt megközelítést alkalmaz: "A teljes magyarázat hiányában is egyetérthetünk abban, hogy - valódi vagy illúzió - egy óriási Hold gyönyörű látvány."

Hozzáteszik, hogy amíg valaki pontosan ki nem találja, hogy az agyunk milyen trükköket játszik velünk, a legjobb, ha egyszerűen csak élvezzük a holdillúziót és az általa létrehozott hangulatos, néha egyenesen kísérteties tájképeket. (1)

(1) - https://www.iflscience.com/we-still