Rejtély az űrből: Két nővér találkozása egy földönkívülivel egy norvég erdőben

1954 nyarán, egy augusztusi napon, a norvégiai Mosjøen kisváros közelében valami szokatlan történt, ami azóta is megosztja a helyieket és a ...

1954 nyarán, egy augusztusi napon, a norvégiai Mosjøen kisváros közelében valami szokatlan történt, ami azóta is megosztja a helyieket és a kutatókat.

Két nővér, Åsta Solvang és Edith Jacobsen, valamint nagybátyjuk, Halvdan Jacobsen bogyósgyümölcs-gyűjtő túrára indultak az Øydalen nevű erdőben. Amit ott átéltek, nemcsak a családot és a helyi közösséget forgatta fel, hanem nemzetközi figyelmet is kapott.

A történetük egy állítólagos földönkívüli találkozásról szól, amely egy "repülő csészealj" landolásával és egy rejtélyes idegennel való találkozással végződött. De vajon igazat mondtak a nővérek, vagy csak kitalálták az egészet?

Egy hétköznapi túra váratlan fordulattal

1954. augusztusában Åsta (32 éves) és Edith (24 éves) a nagybátyjukkal együtt elindultak az Øydalen erdejébe, hogy bogyókat szedjenek. A túra során különváltak, és a nővérek egyedül maradtak az erdőben. Edith később a Helgeland című helyi lapnak azt mesélte, hogy egyszer csak mozgást észleltek a bokrok között. "Azt hittem, egy birka lehet," – mondta. De nem birka volt. Ehelyett egy férfi lépett elő, akinek megjelenése és viselkedése minden várakozást felülmúlt.

A nővérek részletesen leírták a férfit: körülbelül 1,70 méter magas, sötét, hosszú hajjal, amely az 1940-es évek divatjára emlékeztetett. Egy szűk, egyrészes ruhát viselt, amelyen sem gombokat, sem cipzárt nem láttak, csak egy széles övet. Barátságosan mosolygott, és amikor kezet nyújtott, nem a szokásos módon fogta meg Edith kezét, hanem finoman végigsimította a tenyerét. A nővérek szerint a férfi egy dallamos, "folyamatos" nyelven beszélt, amely semmilyen ismert nyelvhez nem hasonlított. Edith, aki állítása szerint több nyelvet is ismert (angol, német, francia, spanyol és orosz), nem tudta azonosítani a nyelvet.

A férfi egy kör alakú tárgyat vett elő, amelyen rajzokkal kommunikált. Egy kört rajzolt, majd magára mutatott, majd egy másik kört rajzolva a nővérekre, és jelezte, hogy kövessék. A nővérek így is tettek, és nem messze egy különös szerkezetet láttak: egy két-három méter átmérőjű, körülbelül másfél méter magas tárgyat, amely "két egymásra helyezett fazékfedőre" hasonlított. A férfi bemászott a szerkezetbe, amelynek egy nyílása kinyílt, majd lassan felemelkedett, halk zúgással, és végül hihetetlen sebességgel eltűnt az égen.

Åsta Solvang (balra) és nővére, Edith Jacobsen 32, illetve 24 évesek voltak 1954 nyarán.

A kétkedés és a megosztottság kezdete

A nővérek története hamar elterjedt, és a Helgeland 1954. augusztus 28-i címlapján megjelent a cikk: "Repülő csészealj landolt Øyfjelleten, Mosjøen mellett?" A kérdőjel sokatmondó volt. A történet megosztotta a kisvárost, amelynek akkori lakossága alig 4000 fő volt. Sokan hittek a nővéreknek, mások, köztük a saját nagybátyjuk, Halvdan, "kitalációnak és ostoba hazugságnak" nevezték az egészet. Halvdan azt állította, hogy mindvégig a közelükben volt, és nem látott vagy hallott semmi szokatlant.

A nővérek azonban kitartottak a történetük mellett. Edith az újságnak azt mondta: "Sajnáljuk, hogy nem tartottuk titokban az esetet, ahogy eredetileg terveztük, de miután kitudódott, nem titkoltunk el semmit." A média és a közvélemény azonban nem kímélte őket. A helyi lapok mellett országos újságok, sőt, még a New York Herald Tribune is beszámolt az esetről. A nővéreket gúnyolták, nevetségessé tették, sőt, még egy gúnydal is született róluk a Helgeland Arbeiderblad norvég újságban.

A rendőrségi vizsgálat és az ellentmondások

A rendőrség is bekapcsolódott az ügybe, és külön-külön hallgatta ki a nővéreket. Mindketten azonos részletekkel írták le az esetet, ami megerősítette hitelességüket a támogatóik szemében. Öt nappal az állítólagos találkozás után a rendőrség helyszíni szemlét tartott, de nem találtak semmilyen nyomot, amely egy űrhajó landolására utalt volna. A nővérek erre azt válaszolták, hogy a letaposott aljnövényzet ennyi idő alatt már regenerálódhatott.

A szkeptikusok körében felmerült, hogy talán egy amerikai helikopterpilóta tréfálta meg a nővéreket, de ezt később cáfolták. Mások a hidegháborús kontextusra hivatkoztak, feltételezve, hogy a katonaság új technológiát tesztelt. Azonban a nővérek ragaszkodtak hozzá, hogy amit láttak, az nem helikopter volt, hiszen az általuk leírt szerkezet szinte hangtalanul mozgott, míg egy helikopter hangos zajt keltett volna.

A közösség és a család reakciója

A történet nemcsak a közvéleményt, hanem a nővérek családját is megosztotta. Dag Ove Johansen, Åsta unokaöccse, aki 1954-ben mindössze négyéves volt, később így emlékezett vissza: "Åsta nagyon megváltozott az eset után. Egy vidám, beszédes nőből csendes, visszahúzódó lett." A család egy része hitt a nővéreknek, mások, köztük Halvdan nagybátyjuk, elutasították a történetet. Ez feszültséget szült, és a családi kapcsolatok megromlottak.

Dag Ove, aki ma már science fiction rajongó és gyűjtő, úgy véli, hogy nagynénje igazat mondott. "Ha csak kitaláció lett volna, már régen visszavonták volna, és azt mondták volna, hogy csak vicc volt. De ők kitartottak a történetük mellett, annak ellenére, hogy gúnyolták őket," – mondta. Åsta azonban soha nem volt hajlandó részletesen beszélni az esetről, még a családtagjaival sem.

További megfigyelések és UFO-kutatás

Érdekes módon Åsta és Edith nem voltak az egyetlenek, akik szokatlan jelenségeket láttak a környéken. Néhány nappal a túra előtt egy taxisofőr, Sverre Nilsen és felesége egy másik párral együtt egy "szivar alakú" tárgyat figyeltek meg az égen, amelyből kisebb részek váltak le. Néhány héttel később pedig Svalbardon is jelentettek egy hasonló megfigyelést.

Leif Normann Solhaug, az UFO Norge korábbi észak-norvégiai vezetője szerint a nővérek története nem egyedülálló. "Az 1950-es és 60-as években számos hasonló beszámoló érkezett világszerte," – mondta. Solhaug, aki évtizedekig gyűjtött adatokat UFO-észlelésekről, úgy véli, hogy a nővérek igazat mondtak. "Ez nem egy távoli fény az égen, amit egy csillaggal vagy repülőgéppel lehet magyarázni. Ez egy fizikai találkozás volt, amit nehéz megcáfolni," – tette hozzá.

A mai napig tartó rejtély

70 évvel az eset után Mosjøen lakói még mindig vonakodnak beszélni a történtekről. Per Kaalvik, aki 1954-ben kilencéves volt, úgy emlékszik, hogy a legtöbben nem hittek a nővéreknek, és sokan helikopterként magyarázták a jelenséget. Agnar Kvandal, akinek nagyapja Øydalenben nőtt fel, csak nemrég hallott először a történetről az apjától, Sigmundtól. "Ha igaz, amit láttak, az egy rendkívül különleges élmény lehetett," – mondta Agnar, hozzátéve, hogy a nővérek bátorsága, hogy kitartottak a történetük mellett, lenyűgöző.

A Riksarkivet által 2023-ban közzétett "Idegen repülő objektumok Norvégia felett" című dosszié több hasonló megfigyelést dokumentál, de a nővérek 1954-es találkozását nem erősíti meg hivatalos dokumentum. A mai napig nem tudjuk, hogy Åsta és Edith valóban földönkívüliekkel találkoztak-e, vagy csupán egy félreértés, esetleg kitaláció áldozatai lettek. Egy azonban biztos: történetük mély nyomot hagyott Mosjøenben, és a mai napig vitákat szít a lehetséges földönkívüli látogatásokról. (1)

(1) - https://www.nrk.no/nordland/xl/mysteriet