Régészek választ találhattak arra, hogy mi célból készítették a Húsvét-sziget hatalmas kőszobrait

A 900 szobor nagy része a távoli sziget partján található, és a kutatók mindig is csodálkoztak, hogy miért állították őket - egészen mostaná...

A 900 szobor nagy része a távoli sziget partján található, és a kutatók mindig is csodálkoztak, hogy miért állították őket - egészen mostanáig.

A Csendes-óceán délkeleti részén található távoli Húsvét-sziget partjain évszázadok óta álló híres szobrok lenyűgözték és zavarba ejtették a régészeket. Most egy régészcsapat azt állítja, hogy válazt találtak a titokzatos kőfigurákkal kapcsolatos egyik legnagyobb kérdésre, hogy miért készítették őket.

A Binghamton Egyetem kutatócsoportja megállapította, hogy a sziget lakóinak fő vízellátása lehet az oka annak, hogy a szobrok a sziget partjaira koncentrálódnak.

A csapat felfedezte, hogy csak kis mennyiségű édesvíz áll rendelkezésre a Húsvét-szigeten, más néven Rapa Nui-n, így az ott élő emberek valószínűleg a part menti területek felszín alatti vízkibocsátására támaszkodtak, mint fő ivóvízforrásra.

A mintegy 900 szobor túlnyomó többsége a sziget partja mentén található, és elhelyezkedésük mindig zavart okozott a kutatók számára. A szigetlakók fő ivóvízforrásának felfedezése azonban megválaszolta ezt a kérdést, mondta a csapat a Hydrogeology Journal című folyóiratban megjelent tanulmányban. (1)

"Most, hogy többet tudunk az édesvíz helyéről, ezeknek a műemlékeknek és más jellemzőknek a elhelyezkedése óriási értelmet nyer: olyan pontokon helyezkednek el, ahol az édesvíz azonnal elérhető," - mondta Carl Lipo, a kutatócsoport tagja és a Binghamton Egyetem antropológia professzora.

A csapat első lépése a szigetlakók fő ivóvízforrásának felfedezésében az volt, hogy kizárták a többi korlátozott édesvízforrást. A szigeten csak két tó található, mindkettő nehezen megközelíthető, nincsenek patakok, és egyetlen forrás van, amely "gyakran vizes láppá redukálódik".

A csapat észrevette, hogy a szigeten taheták, vagyis kis, kifaragott ciszternák találhatók, amelyeket a csapadék összegyűjtésére használtak. Ezzel a módszerrel azonban csak kis mennyiségeket gyűjthettek, és a kutatók úgy vélik, hogy ha fő édesvízforrásként használták őket, akkor sokkal nagyobb mennyiségeket kellett volna tárolniuk.

A tanulmány szerint a szigeten évente körülbelül 1200 mm csapadék esik, és ezt a magas párolgási aránnyal kombinálva a csapat arra a következtetésre jutott, hogy az év 317 napján a ciszternákat nem lehet életképes vízforrásként használni.

Miután kizárták ezeket az édesvízforrásokat, a csapat nem látott más logikus választ arra, hogy mit ittak a szigetlakók, mint a talajvizet.

"A porózus vulkanikus talaj gyorsan elnyeli az esőt, ami a patakok és folyók hiányát eredményezi," - mondta Lipo. "Szerencsére a föld alatti víz lefelé áramlik, és végül közvetlenül azon a ponton hagyja el a talajt, ahol a porózus földalatti kőzet találkozik az óceánnal. Ha az árapály alacsony, ez az édesvíz közvetlenül a tengerbe áramlik. Az emberek így kihasználhatják ezeket az édesvízforrásokat azáltal, hogy felfogják a vizet ezeken a pontokon."

A következő lépésben egy szakértői csoport folytatja a sziget édesvízének tanulmányozását, és megvizsgálja, hogy elhelyezkedése hogyan kapcsolódik a szobrok építési módszereihez és eszközeihez.

A csapat figyelemre méltó felfedezése elképesztő új megvilágításba helyezte a szobrok történetét és a szigetlakók életét, valamint egy lépéssel közelebb vitte a kutatókat a sziget titkainak feltárásához. (2)

(1) - https://link.springer.com/article/10.1007/
(2) - https://www.eurekalert.org/news-release