Kiderült, hogy az ősi maják tudásával győzhetjük le a jelenlegi vízkrízist

Az ősi maja királyok talán már elmondták nekünk, hogyan kezeljük a vízválságot, állapította meg egy új tanulmány. A maja civilizáció közel 4...

Ez az 1000 éves kőkorong egy maja sport "eredménytábla" lehetett

Tudósok felfedezték, hogy ezeknek az ősi városoknak titkos kapcsolatuk van a kozmosszal

Hatalmas maja civilizációt fedeztek fel Guatemalában piramisokkal, településekkel, labdapályákkal, utakkal és még sok mással

Az ősi maja királyok talán már elmondták nekünk, hogyan kezeljük a vízválságot, állapította meg egy új tanulmány.

A maja civilizáció közel 4000 évre nyúlik vissza, és átfogta a mai Belize, Guatemala, Honduras, El Salvador és Mexikó egyes területeit.

Az ókori maják vízi növényeket és virágokat használtak a tározóikban lévő vizek szűrésére és tisztítására - amit az Urbana-Champaign-i Illinois-i Egyetem antropológia professzora, Lisa Lucero szerint a modern vízrendszerekben is alkalmazhatnak "a jövőbeli vízigények kielégítésére".

A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent tanulmány szerint a tudósok többféle módon tanulhatnának a majáktól, amikor a hosszan tartó aszályos időszakokkal küzdenek, amelyek túlságosan is gyakorivá váltak a mai Amerikában és a világ más részein. (1)

"Az évezredek óta ezen a területen szerzett széles körű tudásukat oly módon használhatjuk fel, hogy utánozzuk az öntisztító vizes élőhelyeket és kombináljuk a vízi biótákkal (például növényekkel, halakkal, kapcsolódó baktériumokkal stb.) ... hogy tiszta vizet biztosítsunk, amely városonként több tízezer embert látott el, és több száz ősi maja városban volt," - mondta Lucero.

"A királyok még virágokkal díszített fejdíszeket is viseltek, és a maja művészetben tavirózsákkal ábrázolták őket," - mondta Lucero a tanulmány eredményeit részletező nyilatkozatában. "A liliomok nem tolerálják a savas körülményeket vagy a túl sok kalciumot, például a mészkövet vagy bizonyos ásványi anyagok, például a vas és a mangán magas koncentrációját."

A liliomok a "klasszikus maja királyság" erős szimbólumai voltak. Ezek a növények csak tiszta vízben élnek, de üledéküket számos maja tározó maradványaiban találták meg.

Ez nemcsak azt jelzi, hogy módszereik hatékonyak voltak, hanem azt is, hogy milyen lépéseket kellett tenniük a liliomok életben tartásához. Agyagot kellett használniuk a tározók béleléséhez, hogy megakadályozzák a szennyeződés beszivárgását és a liliomok befolyásolását.

A tanulmány szerint a maja víztározók több mint 1000 évig voltak használatban, és hatékonyan szolgáltattak vizet több tízezer ember számára, még extrém száraz évszakokban is.

"A legtöbb nagyobb déli síkvidéki maja város olyan területeken alakult ki, ahol nem volt felszíni víz, de nagyszerű mezőgazdasági talajuk volt," - mondta Lucero. "Ezt kompenzálták azzal, hogy olyan tározórendszereket építettek, amelyek kicsiben kezdődtek, majd méretükben és összetettségükben növekedtek. Tikal tározói több mint 900 000 köbméter vizet tudnának tárolni."

"A tiszta víz és a politikai hatalom elválaszthatatlanul összekapcsolódott - ezt bizonyítja az a tény is, hogy a legnagyobb víztározókat paloták és templomok közelében építették," - mondta Lucero. A maja királyok gyakran "szertartásokat végeztek, hogy elnyerjék az ősök és az esőisten, Chaahk kegyét," - jegyezte meg a tanulmány.

Tikal egy maja királyság fővárosa volt, amely az egész civilizáció egyik leghatalmasabbjává vált. A történészek és régészek becslése szerint mintegy 80000 ember élt ebben a városban.

Ennek az ősi civilizációnak a fő kihívása az volt, hogyan tartsák a vizet elég tisztán ahhoz, hogy iható legyen. Ehhez olyan növényeket használtak, amelyek ma is megtalálhatók Közép-Amerikában, beleértve a gyékényeket, a sást és a nádat. Ezek a növények hatékonyan szűrték a vizet, és megtisztították a nitrogéntől és a foszfortól. A tudósok tisztában vannak ezzel, mivel korábban ezeknek a növényeknek a maradványait találták meg a tározók maradványainak üledékében.

Ez a növényeket használó technika lehetővé tette a maják számára, hogy több mint ezer évig vizet biztosítsanak lakosságuk számára. Egészen addig, amíg földjeiket súlyos aszály nem sújtotta 800 és 900 között, jelentette a tanulmány.

Lucero arról számol be, hogy a modern kor éghajlati trendjei számos hasonlóságot mutatnak ezzel az időszakkal, és rámutatnak arra, hogy a vízminőség fenntartása érdekében a majákéhoz hasonló megközelítéseket kell elfogadnunk.

"Az épített vizes élőhelyek számos előnnyel rendelkeznek a hagyományos szennyvíztisztító rendszerekkel szemben," - mondta Lucero. "Gazdaságos, alacsony technológiájú, olcsóbb és energiatakarékosabb kezelési technológiát biztosítanak. A majáknak évente kellett volna kotorniuk ... és be kellett volna gyűjteniük és pótolniuk kellett volna a vízi növényeket."

Hozzánk hasonlóan a maják is csatornákat és gátakat építettek a víz irányítására és öntözésére. Még nagy távolságokra is képesek voltak vizet szállítani.

"A maják általában nem építettek lakóhelyeket a tározók szélei közelében, így a karsztos terepen átszivárgó szennyeződés nem jelentett problémát," - mondta Lucero. "A következő lépés az, hogy egyesítsük szakértelmünket, és megvalósítsuk az ősi maja víztározókban megtestesülő tanulságokat az épített vizes élőhelyekről jelenleg meglévő ismeretekkel együtt." (2)

(1) - https://www.pnas.org/doi/10.1073/pnas.2306870120
(2) - https://news.illinois.edu/view/6367/2024119234