Valójában milyen messze vannak egymástól az égen látható csillagok?

A tudósok kiszámították a csillagok közötti átlagos távolságot, de a csillagok eloszlása sokkal kiszámíthatatlanabb, mint amilyennek látszik...

Egy Pápua Új-Guinea-i törzs mély ismeretekkel rendelkezik az űrről, amit állítólag a Hattyú csillagképből érkezett idegenek tanítottak nekik

Három üstökös, két meteorzápor és egy aszteroida lesz látható a januári égbolton

Egy ókori egyiptomi templomban egy korábban ismeretlen csillagképet fedeztek fel

A tudósok kiszámították a csillagok közötti átlagos távolságot, de a csillagok eloszlása sokkal kiszámíthatatlanabb, mint amilyennek látszik.

Nézz fel egy tiszta éjszakán, és látni fogod, hogy csillagok ezrei pislognak vissza rád. A gyakorlott szem képes felismerni a legfényesebb égitesteket, de a legtöbbünk számára ez csak világító pontok halmaza. De milyen messze vannak egymástól ezek a csillagok?

A Tejútrendszer két csillaga közötti átlagos távolság körülbelül 5 fényév, vagyis 47 billió kilométer a Nemzeti Rádiócsillagászati Obszervatórium szerint.

Az emberi szem azonban nem igazán látja ezt az átlagot. Éjszakai égboltunk csak egy kétdimenziós pillanatkép a legfényesebb csillagokról. Egy látható csillag valójában két összekötött csillag lehet, és a csillagkép egyes csillagai sokkal távolabb lehetnek egymástól, mint amilyennek látszanak.

"Soha ne bízz a csillagképekben," - mondta Anna Rosen asztrofizikus és a San Diego-i Állami Egyetem adjunktusa. "Ha két csillagot látsz egymás mellett az égen, az egy 2D-s vetület," - mondta. "Nem tudod, hogy valóban egymás mellett vannak-e."

A csillagok közötti távolság jelentősen változik. A NASA szerint a Nap körülbelül 4,25 fényévre (40 billió km-re) van legközelebbi csillagszomszédjától, a Proxima Centauritól. A Proxima Centauri viszont a rendszer három csillagának egyike, és csak egyötöd fényévre van legközelebbi szomszédaitól.

A Centauri rendszer azt mutatja, hogy a galaxis csillagai közötti átlagos távolság nem fest teljes képet a csillagok eloszlásáról, amely idővel szintén változik. "Ha közelebbről megvizsgáljuk, és teleszkópokat irányítunk ezekre a régiókra különböző evolúciós korokban, akkor bonyolultabb a helyzet," - mondta Rosen.

A csillagok mozognak. Bár túl messze vagyunk ahhoz, hogy a szemünk követni tudja a csillagok mozgását - ezért látunk csillagképeket -, megtehetnénk, ha elég sokáig élnénk.

"Minden csillag nagyon statikusnak tűnik, de ha képesek lennénk évezredeken át figyelni, akkor látnánk, hogy a csillagképek alakja lassan megváltozik," - mondta Jos de Bruijne, az Európai Űrügynökség csillagásza.

A kutatók jelenlegi ismeretei szerint a legtöbb csillag egymáshoz viszonylag közeli halmazos környezetben születik, de idővel a térben fellépő külső hatások, mint például a galaxis teljes gravitációs mezeje, a csillagok lassú szétszóródását okozhatják.

A Tejútrendszer erős gravitációs vonzása általában megakadályozza, hogy a csillagok túl messzire sodródjanak egymástól, és galaxisunk nincs egyedül ebben a tekintetben. De Bruijne megjegyezte, hogy a Tejútrendszer csillagai közötti átlagos távolság - 5 fényév - más galaxisok csillagainak eloszlására is jellemző. Néhány csillag azonban megszökhet szülőgalaxisából és csillagszomszédaitól.

Azok a csillagok, amelyek elég nagy sebességre gyorsulnak, kiszabadulnak galaxisuk gravitációs vonzásából. Ennek egyik mechanizmusa a Tejútrendszerben a galaxisunk szívében található gigantikus fekete lyuk. A Sagittarius A* névre keresztelt kozmikus behemót tömege 4 milliószorosa a Napénak.

"Ha egy csillag történetesen nagyon közel halad el a fekete lyukhoz, akkor nem nyeli el, de erősen felgyorsul," - mondta de Bruijne.

Azok a csillagok, amelyek ezen vagy más gyorsítási módszeren mennek keresztül, lassan elhagyják a galaxist. Miután kijutottak, egyedül sodródhatnak a galaxisok közötti hatalmas térben, amelyek több millió fényévre nyúlhatnak. (1)

(1) - https://www.livescience.com/space/how-fa