Mi történne a világgal, ha az emberek eltűnnének?

Gondolkoztál már azon, milyen lenne a világ, ha hirtelen mindenki eltűnne? Mi történne a dolgainkkal? Mi történne házainkkal, iskoláinkkal, ...

Gondolkoztál már azon, milyen lenne a világ, ha hirtelen mindenki eltűnne? Mi történne a dolgainkkal? Mi történne házainkkal, iskoláinkkal, városainkkal?

Ki etetné a kutyákat? Ki nyírná a füvet? Bár ez gyakori téma a filmekben, tévéműsorokban és könyvekben, az emberiség eltűnésébe még mindig furcsa belegondolni.

Hatalmas csend

Ha az emberek egyszerűen eltűnnének a világból és egy év múlva visszatérhetnénk a Földre, hogy megnézzük, mi történt, az első dolog, amit észrevennénk, azt nem a szemünkkel érzékelnénk, hanem a fülünkkel.

A világ csendes lenne. És rájönnénk, mekkora zajt csaptak az emberek. Épületeink zajosak, az autóink zajosak, égboltunk zajos. Ez az egész zaj megszűnne.

Észrevennénk az időjárást. Egy év után emberek nélkül kékebb lenne az ég, tisztább a levegő. A szél és az eső megtisztítaná a Föld felszínét, az összes szmog és por, amit az emberek termeltek, eltűnne.

Otthon, édes otthon

Képzeljük el az első évet, amikor a házunkhoz senki sem nyúl hozzá. Ha bemegyünk a házba, jobb, ha nem vagyunk szomjasak, mert a csapban nem lenne víz. A vízrendszerek állandó szivattyúzást igényelnek. Ha senki sem működteti a közüzemeket, aki kezelné a vizet szivattyúzó gépeket, akkor nincs víz.

De a víz, ami a csövekben volt, amikor mindenki eltűnt, még mindig ott volt, amikor beköszöntött az első tél, így az első hidegnél a fagyos levegő megfagyasztaná a vizet a csövekben, és szétrobbantaná azokat.

Nem lenne áram. Az erőművek leállnának, mert senki sem figyelné őket és nem gondoskodna az üzemanyag-ellátásról. Így a házunk sötét lenne, világítás, tévé, telefon vagy számítógép nélkül.

Házunk poros lenne. Valójában állandóan por van a levegőben, de ezt nem vesszük észre, mert légkondicionáló rendszereink kifújják a levegőt. És ahogy mozog a levegő a szobákban, a port is mozgásban tartja. De ha mindez megszűnik, a levegő a házban elcsendesedik, és a por leülepszik.

A fű az udvaron csak nő és nő, amíg olyan hosszú és hajlékony nem lesz, hogy abbahagyja a növekedést. Új gyomok jelennének meg, és mindenhol ott lennének.

Sok olyan növény gyökerezik az udvaron, amelyeket még soha nem láttunk. Valahányszor egy fa elszórja a magját, egy kis csemete nőhet ki. Senki nem lenne ott, hogy kihúzza vagy levágja.

Sokkal több bogarat fogunk észrevenni a környéken. Az ember hajlamos mindent megtenni, hogy megszabaduljon a bogaraktól. Vegyszerekkel permetezzük a levegőt és a talajt. Eltávolítjuk a bogarak élőhelyét. Az ablakokra hálókat teszünk. És ha ez nem működik, lecsapjuk őket.

Anélkül, hogy az emberek mindezeket megtennék, a bogarak visszatérnének. Újra szabad kezet kapnának a világ felett.

Az utca, ahol éltünk

A környezetünkben lévő élőlények elszaporodnának, először a kisebbek, az egerek, ürgék, nyestek, rókák.

Később jönnek a nagyobb állatok is, szarvasok, farkasok és alkalmanként medve. Talán nem az első évben, de végül megjelennének.

Elektromos lámpák nélkül a természeti világ ritmusa visszatérne. Az egyetlen fény a Napból, a Holdból és a csillagokból származna. Az éjszakai lények jól éreznék magukat, hogy visszakapták sötét égboltjukat.

Gyakran előfordulnának tüzek. A villám belecsaphat egy fába vagy mezőbe, és bozóttüzet okozhat, vagy eltalálhatja a házakat és épületeket. Ha nem oltják el őket, azok a tüzek addig tartanának, amíg ki nem égnek.

A város körül

Egy év elteltével a betonelemek - utak, autópályák, hidak és épületek - nagyjából ugyanúgy néznének ki.

De ha visszatérnénk mondjuk egy évtized múlva, a rajtuk keletkezett repedéseken keresztül kis növények hajtanának ki. Ez azért történik, mert a Föld folyamatosan mozog, ami repedéseket okoz.

Végül az utak annyira megrepednének, mintha összetört üvegek lennének, és még fák is nőnének rajtuk.

A fémből készült hidak lassan elrozsdásodnának. A hidakat tartó gerendák és csavarok is tönkremennének. De a nagy betonhidak és az államközi autópályák, szintén betonból, évszázadokig kitartanának.

A gátak és töltések, amelyeket az emberek a világ folyóin és patakjain építettek, erodálódnának. A farmok a természet részeivé válnának. A növények, amelyeket eszünk, elkezdenének eltűnni. Már nem lenne sok kukorica, burgonya vagy paradicsom.

A haszonállatok könnyű prédák lennének a medvék, farkasok és más ragadozók számára. És a háziállatok? A macskák elvadulnának, bár sokuk a nagyobb állatok zsákmányává válnának. A legtöbb kutya sem élné túl.

Mint az ókori Róma

Ezer év múlva a világ, amelyre emlékszünk, még mindig felismerhető lenne. Néhány dolog megmaradna, ez függ az anyagoktól, amelyekből készültek, az éghajlattól, amelyben vannak, és egyszerűen a szerencsétől.

Egy ház, egy mozi, vagy egy omladozó bevásárlóközpont egy elveszett civilizáció emlékműveként állna. A Római Birodalom több mint 1500 évvel ezelőtt összeomlott, de még ma is láthatók a maradványai.

Ha más nem is, az emberek hirtelen eltűnése a világból elárulna valamit arról, ahogyan a Földdel bántunk.

Ez azt is megmutatná nekünk, hogy a mai világ nem maradhat fenn nélkülünk, és hogy nem tudunk életben maradni, ha nem törődünk vele.

Ahhoz, hogy működjön a civilizáció - mint bármi más -, folyamatos karbantartást igényel. (1)

(1) - https://theconversation.com/if-humans